Gyilkol-e a diófa?

Igen. Például baktériumokat, fonálférget. Rossz esetben és ritkán néhány érzékeny növényfajt.

De korántsem annyira veszélyes, mint amilyen hírét keltik. Boldogult Sipos tanár úr a Kertészeti Egyetemről nagyon haragudott az internetet is telekürtölő rémísztgetőkre, akik szerint a diófa annyira mérgező, hogy alatta nem terem meg semmi, a diólevéltől pedig meg kell megszabadulni, el kell égetni. Saját kertjéből hozta a példákat, hogy mi minden bírja jól alatta vagy a közelében. Szerinte a fő oka a növények kornyadozásának a diófa alatt nem is annyira a juglon, inkább a diófa árnyéka.

Mi is az a juglon?

A juglon olyan aromás vegyület, amely nem csak a diófák (Juglans) levelében, hanem a diófélék családjának (Juglandaceae) más fajában is előfordul. Valójában természetes festőanyag, amely kelmefestésre, sőt hajfestésre is kiváló. További jótékony hatásait kísérletek sora támasztja alá.Több betegséget okozó baktériumot elpusztít, többek közt a szájüregben is előforduló karcinogén baktériumokat. Természetes sternutátor (tüsszentésre ingerlő). A gyökérfonálférgek természetes pusztítója. Rákellenes (pl. leukémia) hatását in vitro kísérletek bizonyítják, amit sejtosztódást gátló hatásának köszönhet. Többek közt emésztőrendszeri tumorok kialakulását gátolta juglon-gazdag étrend esetén patkánykísérletekben. (Journal of Medicinal Plants Research Vol. 5(xx), pp. xxx-xxx 4 September, 2011)

A juglon és az allelopátia

A mi szempontunkból allelopátiás hatását kell kiemelni. Cikk ajánlat: Összeférhetetlen növények 

Az allelopátiát okozó mérgező anyag, a juglon, a gyökereken keresztül, továbbá kisebb mértékben a fa felső részének leveleiből kerül a talajba. A di­ó­nak olyan jelentős az allelopatikus ha­tá­sa (a kutatók elsődlegesen  csírázásgátló hatásával foglalkoztak), hogy a ha­tá­sért felelős ve­gyü­le­thez, a juglonhoz vi­szo­nyít­va ál­la­pít­ják meg más nö­vény­fa­jok allelopatikus po­ten­ci­ál­ját. (erdeszetilapok.hu). Mégsem kell annyira félni tőle. Valójában a talajban kevéssé mozgékony (kevéssé vízoldékony) vegyületről van szó. Egy másik fontos tulajdonsága, hogy mintegy két hónap alatt lebomlik. A juglon mennyisége a talajban szezonális ingadozást mutat, tavasszal és ősszel magasabb, nyáron alacsonyabb a koncentrációja. (Journal of Medicinal Plants Research Vol. 5. September, 2011)

Bátran használhatod tehát a diólevelet a komposztban, ha vegyesen komposztálsz. A komposztját kb fél év múlva teljes biztonsággal használhatod.

A legtöbb problémát nem is a közönséges dió (J. regia), hanem a fekete dió (J. nigra) és a szürke dió (J. cinerea) okozza.

A juglon gátolja az erre érzékeny növényekben a légzési folyamatot, a sejtlégzést, aminek eredményeként a növények megfelelő vízellátás mellett is lankadni kezdenek. A káros hatások a lombkorona alatt fejlődő növények esetében figyelhetők meg leginkább, különösen rossz vízáteresztésű, tömődött talajokon, ahol csekély a talajlakó mikroorganizmusok tevékenysége, és kevés a talaj szervesanyag tartalma. Ez azt is jelenti, hogy jó minőségű talajon, közönséges diófa alatt ezek a káros hatások kevéssé érvényesülnek! Ezért hallani sokszor a kertbarátoktól, hogy náluk bizony megélnek a növények a diófa árnyékában is. Általában elmondható, hogy a közepesen juglon érzékeny növények is megélnek a fa koronáján kívül, viszont a nagyon érzékenyeket még a fa kivágása után sem tanácsos az üresen maradt helyre ültetni. Hiszen az elbomló gyökérmaradványokból folyamatos a juglon kiáramlása.

Juglon toleráns fajok

(Fact Sheet, Department of Horticulture, Landscaping and Gardening around Walnuts and Other Juglone Producing Plants)

Látható, hogy elég nagy a választék!

Fák

• Legtöbb juhar az ezüstjuhar kivételével (Acer spp)
• virginiai boróka (Juniperus virginiana)
• Mérges vadgesztenye (Aesculus glabra)
• csörgőfa (Koelreuteria paniculata)
• fanyarka (Amelanchier)
• amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua)
• Pawpaw (Asimina triloba)
• amerikai tulipánfa (Liriodendron tulipifera)
• fekete nyír (Betula nigra)
• Fekete Tupelo Fa (Nyssa sylvatica)
• Hikoridió (Carya spp)
• virginiai erdeifenyő (Pinus virginiana)
• Szívlevelű szivarfa (Catalpa bignoniodes)
• Nyugati platán (Platanus occidentalis)
• kanadai júdásfa (Cercis canadensis)
• Kései meggy (Prunus serotina)
• hópehelyfa (Chionanthus spp.)
• Kínai körte (Pyrus calleryana)
• somok (Cornus sp.)
• tölgyek (Quercus spp)
• ecetfa (Rhus typhina)
• galagonyák (Crataegus spp)
• fehér akác (Robinia pseudoacacia)
• Smaragd tuja (Thuja occidentalis)
• kőrisek (Fraxinus sp.)
• hemlokfenyő (Tsuga sp.)
• tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos)
• bangiták (Viburnum sp.)

Cserjék

• borbolyák (Berberis spp)
• Daphne (Daphne spp)
• Forsythia (Forsythia spp)
• csodamogyoró (Hamamellis spp)
• kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus)
• cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens)
• magyal (Ilex sp)
• boróka (Juniperus spp)
• jezsámen (Philadelphus spp)
• szömörcék (Rhus spp)
• ribiszke (Ribes spp)
• bodza (Sambucus spp)
• bangiták (Viburnum spp)

Zöldségek

• hagyma
• cékla
• tökök és dinnyék
• répa
• paszternák
• babok
• kukorica

Gyümölcsfák

• szilva, cseresznye, őszibarack, kajszibarack és a mandula. (Prunus spp)
• birs (Cydonia oblongata)

Futónövények

• Clematis (Clematis spp)
• Tapadó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia)
• szőlő (Vitis)
• lilaakác (Wisteria spp)

Lágyszárúak

• cickafark (Achillea spp)
• Hosta (Hosta spp)
• indás ínfű (Ajuga reptans)
• spanyol harang (Hyacinthoides hispanicus)
• kerti mályvarózsa (Alcea rosea)
• orbáncfű (Hypericum spp)
• szellőrózsa (Anemone spp)
• hajnalka (Ipomoea spp)
• Iris (Iris spp)
• kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum)
• kerti margaréta (Leucanthemum x superbum)
• őszirózsa (Aster spp)
• gyepliliom (Lirope spp)
• tollbuga (Astilbe spp)
• Lobelia (Lobelia spp)
• Begonia (Begonia)
• körömvirág (Calendula officinalis)
• méhbalzsam (Monarda spp)
• széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia)
• csengőjácint (Muscari botryoides)
• Fehérszemű hófény (Chionodoxa lucilae)
• nárcisz (Narcissus spp)
• krizantém (Chrysanthemum spp)
• ligetszépe (Oenothera spp)
• Crocus (Crocus spp)
• bugás lángvirág (Phlox paniculata)
• tojásbogyó (Podophyllum peltatum)
• szívvirág (Dicentra spp)
• zergevirág (Doronicum spp)
• tarajos pajzsika (Dryopteris cristata)
• bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
• Primula (Primula spp)
• püspöksüveg (Epimedium spp)
• tudőfű (Pulmonaria spp)
• téltemető (Eranthis hyemalis)
• kakasmandikó (Erythronium spp)
• bókoló csillagvirág (Scilla siberica)
• hóvirág (Galanthus nivalis)
• varjúháj  (Sedum acre, Sedum spectabile)
• szagos müge (Galium odoratum)
• gyapjas tisztesfű (Stachys byzantia)
• tárnics (Gentian spp)
• borkóró (Thalictrum spp)
• Piros gólyaorr (Geranium sanguineum)
• napraforgófélék (Helianthus spp)
• hármasszirom (Trillium spp)
• hunyor (Helleborus spp)
• boglárka (Trollius spp)
• sásliliom (Hemerocallis spp)
• Tulipán (Tulipa spp)
• tűzeső (Heuchera spp)
• ibolya (Viola spp)
• Zinnia (Zinnia spp)