A sebgyógyító hatású közönséges gyíkfű

Dr. Sárosi Szilvia egyetemi adjunktus, SZIE

A középkori Európában „mindent gyógyító” (self-heal, all-heal) növényként ismertté váló közönséges gyíkfű Eurázsiából származó, az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.

Cikk ajánlat: Fűszernövények szárítása. Ajánljuk a Kertlap Kertészeti Webáruházban kapható helytakarékos növényszárító hálót!

Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó gyíkfű latin elnevezése – Prunella – valószínűleg az eredeti német elnevezés „Brunella” könnyebben kiejthető változata. A „die Braüne” eredetileg torokfájást jelent, s mivel a gyíkfüvet gyakran használták a száj és garat gyulladásos tüneteinek kezelésére is, így kapta a „Brunella” nevet. Más szerzők szerint a növény régebbi elnevezése esetleg a már érésben lévő, barna színű füzérekre utal (Braun). A jelenlegi Prunella névben felfedezhető egy latin szó, a prunun (jelentése lila), mely viszont a lila virágszínre vezethető vissza (Rogers, 2000).

Fotó: drycreekherbfarm.com

Hol gyűjthetünk gyíkfüvet?

Hazánkban is honos, gyakran találkozhatunk vele kaszálóréteken, legelőkön, nyílt, üde erdőkben, közparkokban, nyírt gyepekben, vagy akár a saját kertünkben is. Félárnyékos, nedvesebb élőhelyeket kedveli, talaj szempontjából nem igényes. Szára könnyen legyökeresedik, igen dekoratív, lila virágai júniustól szeptemberig nyílnak.

A gyűjtést metszőollóval, vagy egy éles késsel végezzük el teljes virágzási stádiumban. A levágott hajtásokat minél gyorsabban szárítsuk meg egy napfénytől védett szellős helyen, ügyeljünk arra, hogy a virágzatok ne sérüljenek.

Gyíkfű Gyógyhatásai

A növény megszárított virágzó hajtása igen sokféle hatóanyagot tartalmaz, úgy mint poliszacharidokat (prunellin), rozmaringsavat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, színanyagokat (antociánok), kumarinokat, urzol-és oleanolsavat, kis mennyiségben illóolajat, ásványi elemeket és vitaminokat.

Terápiás alkalmazása az ókorra nyúlik vissza, a kínai és indiai tradicionális gyógyászatban évezredek óta használják a szem és a máj gyulladásos tüneteinek kezelésére és vizelethajtóként.

A növényt az európai hagyományos gyógyászat is használja már évszázadok óta nehezen gyógyuló sebek gyógyítására, forrázatának fogyasztását különösen torok-és garatgyulladás esetén javasolják.

A modern kori gyógyászat leginkább a növényben található poliszacharid vegyületek vírusölő (herpesz és HIV vírus) és immunrendszer működését befolyásoló hatását vizsgálja. Szintén hatékonyan alkalmazható a rákterápiában (leukémia és bőrrák). Az egyre bővülő klinikai tesztek eredménye alapján a növény mára hivatalossá vált az Európai Gyógyszerkönyvben Prunellae spica néven (Ph.Eur. 7/6. kötet, 2013).

Mivel kivonata gazdag fenolos, antioxidáns hatású vegyületekben így új perspektívát jelenthet mind az élelmiszeripar, mind pedig a kozmetikai ipar területén, mint természetes eredetű, jellegzetes illattól is íztől mentes tartósítószer.

Gyíkfű ajánlott felhasználási formái

Otthoni felhasználásra a növényi alapanyagból készíthetünk forrázatot (1 teáskanál herbát tegyünk egy csészényi forró vízbe, majd 20 perc múlva szűrjük le), hideg vizes (1 teáskanál herbát tegyünk egy csésze szobahőmérsékletű vízbe, majd másnap szűrjük le), vagy alkoholos kivonatot. Terápiás célra (májbántalmak, gyulladásos és megfázásos tünetek, vizelethajtóként) naponta 3 csészével fogyasszunk belőle, lehetőleg mézzel ízesítve. Torok gargarizáláshoz szintén forrázatot készítsünk, de ebben az esetben már 9 perc elteltével szűrjük le a kivonatot. A tinktúrából naponta 10-20 csepp fogyasztása ajánlott.