Ehető broméliák

Az első pillanatban nem is gondolná az ember, hogy sok bromélia ehető. Egy példa azonban eszünkbe juthat: az ízlelőbimbóinkat már a szó kiejtésével izgató ananászt ismerjük és kedveljük azóta, hogy Kolumbusz elhozta az első gyümölcsöket. Nem hiába hívják a gyümölcsök királyának, latinul Ananas comosus.

Ananászföld a mexikói öbölben Fotó: Sol Bliss

A fotón a Kew Garden bromélia kiültetése látható.

Ehető Tillandsiák, broméliák

Azt már kevesebben tudják, hogy a broméliák családjába tartozó Tillandsiák repítő szőrökkel ellátott magvai természetes rágógumiként szolgálnak, amely felülmúlja minőségben gyatra, művi utánzatát: Az utóbbinál sokkal tovább tart, és sokkal kevesebb mérgező anyagot tartalmaz, ha tartalmaz ilyet egyáltalán. A Tillandsia maxima, az egyetlen óriási méretű Tillandsia, amely 15-18 cm magasra is megnőhet, hámozott leveleit Bolíviában amolyan zeller helyettesítő zöldségkén fogyasztják. A Bromelia balansae és Puya hamata növényeket Dél-Amerikában a tequilához hasonló ital előállítására használták. Brazíliában az indiánok a Bromelia lacinosa leveleinek forrázatából magas kalcium tartalmú, lisztszerű anyagot, a makambirát állították elő, amelyet széles körben használtak. Sok bromélia citrus ízű gyümölcse fogyasztható. Ilyen pl. a Bromelia balansae  gyümölcse.

Az ananász bemutatása

Az ananász terebélyes, laza tőlevélrózsát nevel. Levelei lándzsásak, a levélszél fogazott. A levélrozetta közepéből emelkedik ki a virágzat, amely gyümölccsé elhúsosodó felleveleket visel, felette a tőlevelekkel megegyező színű, üstökszerű levélkorona fejlődik. A virágboltokban kapható sárgás csíkos fajta ritkán hoz gyümölcsöt.

Egy háziasított, sima levelű fajtáját az indiánok rost kinyerésre használják. A rostokból horgászhálót készítettek, kelmét szőttek, függőágyat készítettek.

A gyümölcs leveses gyümölcscsoport (lásd pl. szeder). A csúcsán 20-30 fellevéllel. A kemény, viaszos, hatszögletes egységekből felépülő kéreg az érés folyamán zöld színűből, sárga, narancssárga, később vöröses színűvé válik. Normál esetben csak néhány, fejletlen mag található benne.

Az ananász gyógyhatását a bromelain enzim tartalmának köszönheti,amelynek rákos daganatos sejteket bontó, vérrögképződés ellenes, gyulladásgátló és sebtisztító hatása ismert.

A gyümölcs fogyasztása az erre érzékenyekben bőrrel érintkezve bőrpírt, égő fájdalmat válthat ki, de irritálhatja az emésztőrendszer nyálkahártyáit is.

Az ananász története

Az ananász Dél-Amerika mélyen fekvő területeiről származik. Az Ananas név a nana szóból származik, a Tupi indiánok hívták így a gyümölcsöt. Az indiánok nem csak ették a gyümölcsöt, hanem ananászbort is készítettek belőle (chicha vagy guarapo).

Paraziták és amőba élősködők ellen is használták. Gyomorfájásra, abortusz beindítására és a menstruáció segítésére is használták.

1493-ban Kolumbusz hozta Európába az első példányokat a Karibi szigetekről. Azonnal népszerű lett a reneszánsz kori Európa magasabb társadalmi köreiben. Minden társas összejövetel elmaradhatatlan gyümölcs lett, amely a gazdagságot és a vendégszeretet szimbolizálta. A gyümölcs drága volta miatt sokszor csak kölcsönzött asztali díszként használták.

Aki a kertjében termesztette, mindjárt tanúbizonyságát adta, hogy nagy szakértelmű és rendkívül tapasztalt kertész is rendelkezésére áll. Miután a Nyugat európai klíma távol állt a növény igényeitől, mesterséges körülmények között próbálkoztak termesztésével üvegházakban, télikertekben.

Az ananászt eleinte istállótrágyán nevelték, és alulról fűtést kapott, hogy megmaradjon a növény. A pozitív eredményeken felbuzdulva a kertészek elkezdtek kísérletezni a távoli, leginkább trópusi területekről hozott növények klimatizált termesztésével.

Az egzotikumok iránti vágy, az ananász rendkívül ízletes gyümölcse sarkallt arra, hogy egzotikus növényeket fűtött, beltéri környezetben neveljünk. Évek alatt egyre több üvegház és télikert született ezzel a céllal, és elterjedt a szobanövények divatja is.

Forrás: www.kew.org