Árnyékliliom

Az árnyékos helyek kihagyhatatlan növénye a mutatós levelű, és virágú árnyékliliom. Különösen tarka levelű változatai kedveltek. Ázsiából érkezett.

Árnyékliliomok szegélynek ültetve.

Árnyékliliomok taxonómiája

A Hosta nemzetség a liliomfélék (Liliaceae) családjába, azon belül az Asphodelioideae alcsaládba tartozónak tekintették a botanikusok. Később a Hosta nemzetséget az újonnan létrehozott Hostaceae családba helyezték, ahová csak ezt a nemzetséget sorolják. Megint mások a nemzetséget az Agavaceae családba tartozónak tekintik.

A Hosta nemzetségben 43 faj található. Hazájuk Kelet-Ázsia. Az európai botanikusok számára akkor vált ismertté, amikor egy 1712-ben megjelent szakkönyv egy listát közöl japán növényekről. Itt két árnyékliliom is szerepel, a Joskan vulgo Giboosi és a Giboosi altera.  1780-ban Linné tanítványa tudományos nevet is adott az egyik japán fajnak. Így az árnyékliliom első tudományos neve az Aletris lett. Később a faj átkerült a Hemerocallisok közé. Kisebb jelentőségű névváltozások után 1918-ben kapták az árnyékliliomok a Hosta nevet Nickolaus Thomas Host (1761-1839) botanikus és udvari orvos tiszteletére. Egy ideig több különböző növényre is a Hosta, illetve ehhez hasonló elnevezés volt forgalomban, míg nem 1905-ben a botanikusok konszenzusra jutottak a Hosta elnevezést illetően.

Forrás:
Szafián Zsolt: Hosta fajták mikroszaporításának biológiai és technológiai  összefüggései DOKTORI ÉRTEKEZÉS, Készült a Budapesti Corvinus Egyetem, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékén, Budapest 2010.

Árnyékliliomok bemutatása

Az árnyékliliom rizómás, tőlevélrózsás növény. Egyesek terjedő tövűek (pl. Hosta clausa) hatalmas a levelek szín- méret- és formagazdagsága. Színe és mintázata alapján lehetnek zöldek, kékek (viaszréteg), sárgák, illetve ezek színek keverékei, melyek a levél közepén vagy szélén jelennek meg, de csíkosak, cirmosak, foltosak is léteznek. Némely különleges fajtának a levélnyele színesedik, vagy a levél fonák fehéren hamvas. A levelek mérete formája és felületi textúrája is sokféle. A levél mérete a körömnyitől a kocsikerékig, alakja a keskeny, szalagszerűtől a szív- vagy köralakig változhat. Felülete lehet gyűrt, kreppelt, a levélerek mentén mélyen besüllyedt, széle hullámos, fodros.

A vásárláskor még néhány tucat levéllel rendelkező tövek idővel – fajtától függően- hatalmas, akár egy méter átmérőjű növényekké fejlődnek. Végső méretét 4-8 éves korára éri el. Virágaik is színpompásak. A virágrügyet fellevél takarja. A harang alakú laza fürtben elhelyezkedő virágok lepelleveleinek színe lehet fehér, halványkék, levendula, ibolyakék, vagy lila, esetleg csíkos és cirmos. Létezik teltvirágú, és számtalan illatos fajta. Nyílási idejük, fajtától függően, nyár elejétől októberig tart.

Az árnyékliliomok az árnyéki kertek kialakításában játszanak jelentős szerepet. A hihetetlen külföldi kínálattal szemben hazánkban 4-5 alapfaj és körülbelül 20 fajta jelenti az elérhető választékot. Ezek is egymáshoz sok tulajdonságban hasonló, szerényebb díszértéket képviselnek. Gyűjtőktől azonban sok új és érdekes fajta szerezhető be.

Árnyékliliom gondozása

Optimális számukra a reggeli nap és a délutáni árnyék. A világosabb levélszínűek több napfényt viselnek el. Középkötött, jó vízgazdálkodású, kissé savanyú, nagy szerves anyag tartalmú, kissé savanyú vagy éppen kissé lúgos talajon fejlődik. kíván. Vízigényes, a levélszéleken gyakran jelentkeznek a vízhiányra utaló barna perzselődés szerű száradások. A vízhiány levélhullást is okozhat. Kiegyenlített tápanyagellátást igényel. Tavasszal tőosztással szaporíthatjuk. Egyes fajoknál magvetés is szóba jöhet. Házas- és meztelen csigák gyakran károsítják.

Árnyékliliomok hortenziák társaságában. A fotó a Tullni Kertekben készült, ahová minden éveben kirándulást szervezünk. További információk a programok menüpontban.

Alkalmazási lehetőségük igen széleskörű. Szegélynek, sávban, foltban, szoliterként egyaránt jól használható. Árnyéki évelőkkel jól társítható. Az alacsonyabb, keskenylevelű fajták felhasználhatóak sziklakertekbe, vagy évelőágyak szegélyeinek kialakításához. Az apró levelűek kiváló árnyéki talajtakarók. A nagylevelű fajták szoliterként, vagy csoportokban is ültethetők nagy fák alatti árnyékos helyekre, árnyékos-nedves kertszegletekbe. Még a legsötétebb zugban is megfelelően fejlődnek. Az eltérő fajták társításával összefüggő, nagy árnyékos kertrészeket is változatossá, hangulatossá tehetünk.