Ámbra kontra zsálya

Joerg Bohlmann, a vancouveri Brit Columbia-i Egyetem tanára szerint a tudósok régóta keresik a ritka és drága ámbra kiváltásának lehetőségét, annál is inkább, mert az ámbrát tekintik a bálnavadászat egyik fő indokának.

Ámbráscet

A ragadozó, 15 méter hosszú ámbrás fogas cet (Physeter macrocephalusa) táplálékául szolgáló halakat, cápákat és lábasfejűeket. kedvence a Moroteuthis robusta nevű, nagy mélységben élő, 2 m törzshosszúságú óriás tintahal. Agyának térfogata a ma ismert állatok között a legnagyobb. Táplálékát 300-1000 méter mélységben vadássza, ahol kb. 90 percig is képes tartózkodni. A hím cet súlya 45 tonna, és 30 km/óra sebességgel szeli a vizet.

ámbráscet

Ámbra

Bár az ámbrás cetek egyedszámuk még nem csökkent látványosa, mert az 1988-as vadászati tilalom óta az ámbráscetek vadászata nagymértékben lecsökkent, régóta vadásszák őket zsírjukért és a rendkívül értékes és különleges ámbrájukért, amelyet ma is használnak a parfümök illatának fixálására és illatosítására. Az emésztés során a cetek bélrendszerében szürke ámbra (ambergris) keletkezik, ami egy gyantaszerű, ragadós anyag. A valaha talált legnagyobb mennyiség egy 13 m hosszú elejtett cet beleiben talált 420 kg ámbra volt. Az ámbrát a cet időnként kiüríti, de miután ezt megfigyelni sose tudták, egyes feltételek szerint inkább kiválasztja az anyagot. Az ámbra idővel a napfény és a sós víz hatására átalakul, és az így keletkezett rendkívül kellemes, púderes anyagot a víz felszínéről begyűjtik. A keleti kultúrákban gyógyszerként, afrodiziákumként és fűszerként is használták. Az ámbra három fő alkotóeleme a triterpén alkohol ambrein, amely a legfőbb hatóanyag, illetve az epikoprosztanol és a koprosztanon.

ambergris

Ambergris

Az ámbrát helyettesítő muskotályos zsálya illóolaja

A vadászati tilalom és az ámbra magas beszerzési ára miatt a kutatók másfelé fordultak hasonló anyag után kutatva. Így került a képbe az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó muskotályzsálya (Salvia sclarea), amelynek ámbrára emlékeztető illatú illóolaját próbálják felhasználni az ámbra helyettesítésére. A muskotályzsálya a Kaukázustól Perzsián és Szírián keresztül a Földközi-tenger európai és afrikai partvidékéig őshonos növény. A növény 2-3 évig él. Szárazságtűrő, fénykedvelő, melegigényes. Magyar fajták az ‘Akali‘ (1959) és a ‘Sclarcaola’ (1997).

muskotályzsálya virágzat részlet

A 8. Magyar-, és a 6. Európai Gyógyszerkönyvben hivatalos zsálya illóolajának gyógyhatását régóta ismerik. A növény maximális illóolaj tartalmát teljes virágzásban éri el. A muskotályzsálya illóolaja színtelen/barnássárga, jellegzetes illatú folyadék. A virágzatból nyert olaj fő alkotórészei a linalil-acetát (45-87%), a linalool, az α- terpineol monoterpének, a diterpén szkláreol, ezen kívül a β-kariofillén és germakrén-D szeszkviterpének.

A növényt a rómaiak szemmosásra használták, ők nevezték ezt a fajt “sclarea”-nak, mely a “sclarus” (tiszta) szóból ered. A német kereskedők a rajnai borokat illatosították a növénnyel a bor muskotályos ízének fokozása érdekében. Antidepresszáns hatása mellett élénkítő, kedélyállapot-javító, antiszeptikus, görcsoldó, enyhe fájdalomcsillapító. A szkláreol ösztrogén stimuláns hatású. Manapság a muskotályzsálya gyógynövényként felfúvódás ellen használatos, külsőleg száj- és toroköblítőként, borogatásként pedig daganatokra, gyulladásokra használják. Dohány, élelmiszerek (italok, édességek) ízesítésére is használják.

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz Gyógynövény Tanfolyamra!

Jelentkezz Kiskert Tanfolyamra!