A kert terei

A kert kihasít a természetből egy darabkát, ugyanakkor össze is köti a házlakót a természettel. A kert a lakás folytatása, ugyanakkor kisajátított, átalakított darabja a természetnek, amit szívesen mutogatunk, ahol elbújunk a zajos élet elől, ahol a család számára megtermelünk ezt-azt.

A fotó a Tullni Kertekben készült, ahová kirándulást szerveztünk. Részletek a programok menüben.

Minden kert közös vonása, hogy lehatárolt, felül mindenképpen nyitott térben található. Maga a kert szó is a kerítettség, a kerítés kifejezéssel függ össze. A kiskertet általában kerítés veszi körül, vagy udvarként épületek határolják.

A kert alakja

A hosszanti terek passzázsként funkcionálnak, vezetnek, összekötnek. Tervezésnél szakértelmet igényelnek a hosszú, keskeny telkek. Ilyenkor a kertet a valóságosnál szélesebbnek kell láttatni. Ellenkező esetben tovább fokozzuk a kert folyosó- vagy csőhatását. Ugyanígy kerülnünk kell a telek hosszában egyenesen haladó vonalvezetést is. A négyszögletes, vagy ahhoz közel álló terek, kertek, kertrészletek ott tartózkodásra csábítanak.

Kertünket gyakran nem egy tér, hanem téregyüttesek alkotják. A kert térfalait természeti elemek (növényegyüttesek, vízfelület, terepplasztika. stb.), elemegyüttesek alkotják. Ezeknek a tereknek a határai ritkán négyszög alakú, a tereket legtöbbször görbületek, szabálytalan alakzatok határolják. A görbület a természetesség hatását kelti, ám az olyan természetét, amelynek rendszerét magunk alakítottuk ki, amelynek felépítése valamilyen logikai rendszert követ. Ha nincs jelen a logikus rend, kertünk inkább áttekinthetetlen, semmint romantikus.

Míg a belső tereket, mennyezet határolja, addig a kert egészére nézve a tér nyitott (kivéve a pl. pergolával lehatárolt terek vagy a lombsátrat) , alakja, kiterjedése kissé bizonytalan. A mennyezetet a fák égen kirajzolódó sziluettje, a növények magassága pótolja, az alaprajzra csak a növények, növénycsoportok vonulata utal. Ha nem akarjuk az összezavarodottság érzetét kelteni, a határoló növény együttesek azonos magasságával jelezzük a magasságot, az alaprajzot szintén a növényes beültetések érzékeltessék. Gondoljunk a barokk kertek nyírott sövényeire. A parkban sétáló méltán közlekedett biztonsággal. Azonban manapság inkább a természet közeli kertek korát éljük. A biztonságérzet, áttekinthetőség viszont itt is éppúgy követelmény, mint a formális kertek esetében.

Mozgás a térben

Bár a tér érzékelése elsősorban a látható valóságon alapul, a teret a térben való mozgásunk által éljük át és ellenőrizzük. Miközben szemlélődünk, pl. a tér belseje felé mozgunk. Bármely irányban is mozgunk a kertben, a teret szemléljük, ezáltal, érzékszerveink közvetítésével élményben lesz részünk. A kert belső tereit, mint egymáshoz kapcsolódó sorozatokat érzékeljük. A belső terek kialakítása akkor készült el profi módon, ha a kapcsolódó tér néhány részletét feltárjuk, ami további sétára ösztönöz.

A tereket sétautak köthetik össze, ekkor átmehetünk egyik térből a másikba. Ennél bonyolultabb a kapcsolat, ha terek még át is fedik egymást. A növényekkel történő térhatárolás a telekhatár felé általában tömörebb, míg a kerten belül csak látszólagos.

Vizualitás

A kert terei között vizuális a kapcsolat, amikor például a megbújó, növénnyel befuttatott kerítés a kertet a külvilágtól nem zárja el érzékelhető módon, ezért a kert a táj része lesz, mintegy kitágul. Parányi kerteknél pedig a szomszédban élő növényeket is belekomponálhatjuk a kerti képbe. A szomszédban élő bokrokat háttérként felhasználva a mi oldalunkon alacsonyabb talajtakaró növényeket, évelőket vagy örökzöldet ültethetünk.

A kerti terek látványát kihangsúlyozzák a pontszerű képelemek (oszlop, kút, szobor, szoliter növény stb.). Ha ezeket a megfelelő irányba helyezzük, akkor segítjük a terek közti átlátást. A nagyobb, központi tér további hangsúlyt kap, ha hozzá kisebb terek kapcsolódnak. Ha nincs kiemelt, külön hangsúlyozott tér, akkor a terek együttese adja a térélményt.