Az eperfélék (Moraceae) családja 60 nemzetségének egyike a Ficus, amelybe több mint 1000 faj tartozik. Közös vonásaik közé tartozik a füge jellegű virág és gyümölcs, továbbá a hajtások tejnedv tartalma (latex). Fák, bokrok, kúszónövények tartoznak közéjük.
A nemzetség trópusi és szubtrópusi tájakon őshonos: hazája Európa, Ázsia, Afrika és a Csendes óceáni szigetvilág. Manapság a piacon egyre eltérőbb változatok jelennek meg, amelyek már alig hasonlítanak az anyanövényre. Az új változatok jól adaptálódnak a kerti és szobai körülményekhez, és manapság Európa egyik legkelendőbb növényei közé tartoznak. Ne feledjük, hogy őshazájukban sokuk terebélyes faként élnek. A kalkuttai botanikus kertben például él egy 340 m korona átmérőjű, 600 járulékos gyökeret viselő példány. Gyakran számolnak be a kutatók új fajokról. Pl. 2012-ben hét malajziai fajt mutattak be.
Leveleik általában sokféle színárnyalatúak és attraktívak. A tejnedv és lakk tartalmúak ipari jelentőséggel bírnak. Előfordulnak ehető gyümölcsű fajok, például a kenyérfa, a közönséges fügefa. A nemzetség több tagjára jellemzőek a járulékos gyökerek, amelyek a fa koronájából ágaznak le, a talajba fúródva gyökérként funkcionálnak, és ezzel a fa terebélyesebbé válását segítik elő. Legjellegzetesebb példák a Kanári szigeteken fordulnak elő. Az optimálistól eltérő körülmények között a jarulékgyökér fejlesztés elmarad, illetve csak idős példányokon jelenik meg. Egyes fiatalon bokor habitusú fajok idővel felkopaszodnak, a szár csupasszá válik, és a fa jelleg válik jellemzővé. Metszéssel ez a folyamat megállítható. A NASA kutatási eredményei szerint a fikuszok tisztítják a levegőt. Közülük a legelőkelőbb helyet a rangsorban a csüngő szobafikusz tölti be.
Többségük sokoldalú haszonfa. Több fikusz faj a legrégibb élelmiforrások közé tartozik. Közülük a legismertebb fügét (Ficus carica) már 1500 éve termesztik. A szikomórfát (Ficus sycomorus) már a biblia is említi, termését ősidők óta fogyasztják.
Csüngőágú fikusz
Ez a szobai dísznövény a szobafikusznak egy kisebb termetű, kislevelű rokona. A Ficus benjamina, más néven csüngőágú fikusz, manapság egyre népszerűbb. Az Ázsia óceánparti régióban honos alapfaj szintén méretes fa, sőt több helyen pl. Kubában gyomfa. Igénytelen, árnyéktűrő, hajtásairól, léggyökereiről is regenerálódig.
Hajtásai kecsesen hajlanak vagy lecsüngenek. Rövid nyelű, kissé bőrszerű levelei 5-12 cm hosszúak, többnyire elliptikusak, gyakran hullámos szélűek, kihegyezett csúcsúak. Több fajtája ismert.
A zöld levelű fajták áttört, könnyed alakjuk miatt közkedveltek. Vannak ritkásan Leveles, és dús bokros növekedésűek példányai is. Ismertek tarka levelű változatok is. Zömök termetű és keskeny zöld levelű változatai is divatosak. Mutatós bonsai nevelhető belőlük.
Kivétel nélkül fényigényesek. Fényszegény környezetben hullathatják leveleiket. A környezet hirtelen változásaira rendkívül érzékeny. A talaj lehűlése, a hőmérséklet változás is levélhullást válthat ki. Lehetőleg egyenletes hőmérsékletű helyen tartsuk őket, és télen se csökkenjen a környezetük hőmérséklete 16 °C alá. Helyüket ne változtatgassuk. Vízigényük közepes. Csakis langyos vízzel öntözzük, a téli fényszegény időszakban, hűvösebb körülmények között kevesebb vizet igényelnek. Túlöntözés hatására kezdetben az alsó levelek szegélyén sárga foltok jelennek meg. Ezért mindig óvatosan öntözzünk, tegyük lehetővé, hogy a fölösleges víz eltávozhasson. A száraz szobában a talajfelszín könnyen kiszárad, ezért a talaj nedvesség tartalmát úgy ellenőrizzük, hogy kb. 3 cm mélyre bedugjuk az ujjunkat a cserépbe. A levélszegély sárgulhat, ha túl alacsony a hőmérséklet. 60%-os légnedvesség optimális számukra, de eltűrik a szárazabb levegőt is. A tarka levelű változatok érzékenyebbek. Több napfényt, melegebb környezetet és kissé több vizet kívánnak, mint a zöld levelű társaik.
Fiatalon gyorsan növekedésnek indulnak. Ilyenkor rendszeresen át kell ültetni őket, később elegendő, ha két-három évenként kerülnek nagyobb cserépbe. A Florasca B, majd C típusú földben fejlődnek a legjobban. A nyári időszakban másfél-két hetenként tápoldatozhatóak. Általában kecses formájú bokorrá vagy másfél-két méteresre megnövő fácskává fejlődnek. A kisebbek világos és meleg belső terek, szobarészek díszei. Kifejletten a fácska egyedileg elhelyezve is tartható. Párosával vagy többed magával együtt nevelve, és szárukat kezdettől összetekerve, sajátságosan csavart törzsűvé válhatnak. Jól metszhető, kitűnő bonsai alany.
Közönséges szobafikusz
A századfordulótól napjainkig a legismertebb szobanövények egyike a Kelet-Indiából származó szobafikusz (Ficus elastica). Népszerűségének terebélyes növekedése szab határt. Az eredetileg kisméretű fa helyigénye miatt csak a tágas, magas lakásokban tartható. Jellegzetesek fényes, húsos levelei.
A szobafikusz őshazájában terjedelmes koronájú fa. .Amennyiben csúcsrügye megsérül vagy hajtását visszavágjuk, akkor elágazik és többágas fává fejlődik. Ha a mennyezetet eléri, mindenképpen vágjuk vissza. Ne féljünk ettől a művelettől. Éles késsel vagy metszőollóval vágjuk le a kívánt magasságban. A levágott rész 3 leveles csúcsát megpróbálhatjuk vízben meggyökereztetni. Lassabban gyökeresedik, mint például a Dieffenbachia.
Edényét világos helyre állítsuk. Ha nem kap elég fényt, a levelek mind a világosság irányába fordulnak. A téli fényszegény hónapokban általában kisebb leveleket hajt. Jobb ha ilyenkor mérsékeljük az öntözést, és tápoldatot sem adunk a növénynek. Ezzel leállítjuk a növekedést. A téli pihenő után újra erőteljesen fejlődni kezd.
Miután a szobafikusz is érzékeny a környezet megváltozására, a téli szellőztetéskor kerüljük a közvetlen lehűlést és a huzatot. Mindkettő levélhullást okoz. Kerüljük a túlöntözést. Meghálálja, ha a leveleket időnként nedves szivaccsal letöröljük.
Átültetését tavasszal vagy nyár elején végezzük. Az idősebb növényeket nem kell évente átültetni. A fikuszt tavasztól őszig kihelyezhetjük az erkélyre, vagy a kertbe. A közvetlen erős napfényhez fokozatosan szoktassuk hozzá. A forró, tűző napfényt azonban nem kedveli.
Kapaszkodó fikusz
Az Ázsiából (Kelet-Ázsia, Japán déli szigetei) származó kapaszkodó fikusz (Ficus pumila) magányosan, átellenesen, sűrűn álló, vékony, fodros, örökzöld levelei szív alakúak. Az idősebb levelek bőrneműek. A szárai a néhány méteres hosszúságot is elérhetik, az idősebb példányok szárain gyökerek jelenhetnek meg. Kapaszkodó gyökereivel agresszíven tapad bárhová, akár 2-3 méteres függőleges felületekre, és gyakran kárt tehet a fából készült felületekben. Őshazájában, illetve megfelelő klímán közönséges kerti futónövény, amellyel a vadszőlővel hasonlatosan futtatják be a kerítéseket, házfalakat. Az idős szár fásodásra hajlamos. Ha a növénytámasztékot túlnövi, akkor vízszintes hajtásokat fejleszt. Ültethetjük függesztett kosarakba is.
Drótozással pedig különböző alakzatokat hozhatunk létre. Mivel gyorsan fejlődik, 6-10 leveles állapotában 2-4 levélig metsszük vissza. Remek bonsai alap. Különösen alkalmas sziklás bonszáj készítésére, gyökerei ugyanis behálózzák a köveket. Miniatűr bonsainak a kislevelű fajták a legalkalmasabb.
A félárnyékot illetve a reggeli napfényt kedveli. A levelek árnyékban sötétebb színűre váltanak. A hőmérséklet változásra érzékeny. Talaj és tápanyag igénye nem jelentős, ültessük Florasca B típusú virágföldbe. Kiegyenlített tápanyagellátást igényel (N:P:K 1:1:1). Kevésbé vízigényes, mint társai. De a talajt sose hagyjuk kiszáradni. A nyári melegben ez a növény is bőséges vízellátást igényel.
Fej- vagy oldalhajtás-dugvánnyal szaporíthatjuk. A levágott hajtás könnyen gyökerezik. Vízbe állítva 2-3 hét után már gyökereket hajt.
Fagyöngy füge
Ez faj fagyöngyre emlékeztető terméseiről kapta a nevét. Gyerekszobába, munkahelyre, irodába, szállodákba, előcsarnokokba, kiállítási termekbe ajánlják a fagyöngy fügét (Ficus deltoidea) bár ez a faj is érzékeny a huzatra, ami ezek a helyeken gyakori. Fényigényes, de edzhető a kevesebb, néhány órás napfényhez. És ha megfelelő helyet tudunk választani számára, ahol békén elélhet anélkül, hogy bolygatnánk, szépen fejlődik. Bőrnemű, húsos, különleges formájú levelei teszik dekoratívvá.
Hosszúlevelű fikusz
A hosszúlevelű fikusz (Ficus binnendiijkii ‘Alii’) viszonylag új kertészeti fajta, sokan összetévesztik a leanderrel. Alsó leveleit elhullajtva felkopaszodik, ami fácska illetve pálma jelleget kölcsönöz neki. A fényhiányra, rendszertelen öntözésre ls levélhullással reagál, de kevésbé érzékeny, mint a csüngő ágú fikusz. Tavasztól őszig tápoldatozható. Világos, hűvös helyen teleltesd. hajtásdugvánnyal szaporíthatod Ellenálló, de pajzstetű, takácsatka megtámadhatja.
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás