Ginkgo az élő kövület

Páfrányfenyő a kertben – aranysárga lomb, hosszú távra szóló választás

A páfrányfenyőt ősszel nehéz nem észrevenni. Legyező alakú levelei aranysárgára színeződnek, majd lehullva világos szőnyeget terítenek a fa alá. A ginkgo azonban nemcsak néhány hétig mutatós: különleges lombja, idővel tekintélyessé váló alakja és ősi története egyaránt érdekessé teszi. Ültetés előtt elsősorban azt érdemes eldöntened, mekkora fának tudsz helyet adni. A parkokból ismert óriás és a törpe kerti változat között ugyanis jelentős a különbség.

Ősi növény, különleges levelekkel

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) a nyitvatermők közé tartozik, és a páfrányfenyőfélék családjának egyetlen ma élő faja. A páfrányokkal csak leveleinek megjelenése kapcsolja össze, és a valódi fenyőktől is elkülönülő fejlődési ágat képvisel.

Gyakran nevezik élő kövületnek, mert egy hajdan sokkal változatosabb, már a dinoszauruszok idején is jelen lévő növénycsoport fennmaradt képviselője. Ez nem azt jelenti, hogy a mai faj több százmillió éve minden részletében változatlanul létezik.

Kínában hosszú ideje ültetik, fennmaradásában a templomkerteknek is szerepük volt. Európában a 18. században jelent meg termesztésben. Különös, gyakran két lebenyre tagolódó levele Goethét is megihlette: Ginkgo biloba című versében az egység és a kettősség jelképévé vált.

Mekkora helyet kíván?

Az alapfaj idővel 20–30 méteres, kedvező körülmények között ennél is magasabb fává fejlődhet. Fiatalon többnyire karcsúbb, később koronája szélesebbé, szabálytalanabbá válik. Szép önálló díszfa lehet, de egy szűk előkertben könnyen kinőheti a rendelkezésére álló helyet.

Növekedése általában lassú vagy mérsékelt, de a fajtától és a termőhelytől is függ. Ne arra alapozz, hogy a most még vékony csemete sokáig alig fog változni. Az épületek, a vezetékek, a szomszédos fák és a későbbi árnyékolás figyelembevételével válassz helyet neki.

A kert adottságainak felméréséhez a Mielőtt ültetéshez fognál… című cikkünk is ad támpontokat. Bár gyümölcsfákkal foglalkozik, a hely, a talaj és a vízellátás előzetes átgondolása a díszfák ültetésénél ugyanilyen fontos.

Miért érdemes porzós példányt választani?

A páfrányfenyő kétlaki növény: a porzós és a termős szaporítószervek rendszerint külön egyedeken fejlődnek. A termős fákon megjelenő sárgás, szilvára emlékeztető képletek nem valódi termések, hanem húsos külső maghéjú magok.

A lehulló magok húsos burka kellemetlen, avas vajra emlékeztető szagot áraszt. Ez terasz, bejárat vagy kerti út mellett különösen zavaró lehet. Lakókertbe ezért általában ismert, porzós fajtát érdemes választani.

A magról nevelt fiatal növény ivara vásárláskor többnyire még nem állapítható meg, és a maghozásra akár évtizedeket is várni kell. Ha biztosra szeretnél menni, olyan faiskolából vásárolj, ahol a fajta neve és a szaporítóanyag eredete is ismert.

Napos helyet, levegős talajt válassz

A páfrányfenyő sokféle talajhoz alkalmazkodik, és a meszes talaj sem jelent számára általános akadályt. A tartósan vizenyős helyet viszont kerüld. Ha eső után rendszeresen megáll a víz a kiszemelt területen, előbb derítsd ki az okát: egy jó földdel megtöltött ültetőgödör önmagában nem oldja meg a vízelvezetési problémát. Erről a Talajok vízgazdálkodása című cikkünkben olvashatsz bővebben.

A megerősödött fa jól viseli a városi környezetet és az időszakos szárazságot. A frissen ültetett csemete azonban még rendszeres figyelmet igényel.

Ültetés és gondozás az első években

Ültetni lombhullás után vagy kora tavasszal célszerű, amikor a talaj nem fagyott és nem vízzel telített. A konténeres növény máskor is elültethető, de nyári melegben nehezebb biztosítani a megfelelő vízellátását.

Ültetés előtt nedvesítsd át a földlabdát. A gödör legyen szélesebb a gyökérzetnél, de ne ültess mélyebbre annál, ahogyan a növény korábban állt. Visszatöltés után alaposan öntözd be, a későbbi száraz időszakokban pedig úgy adj vizet, hogy az a gyökerek mélységébe is eljusson. A gyakori, felszínes locsolás erre nem elég.

A fiatal fa körül érdemes gyom- és fűmentes területet hagyni, mert a környező növények versenyeznek vele a vízért. Jó kerti talajon ültetéskor nincs szükség erős trágyázásra.

Kell-e metszeni?

A páfrányfenyő általában rendszeres metszés nélkül is szép koronát nevel. Fiatal korban kisebb alakító beavatkozásra lehet szükség, később pedig időnként ellenőrizd, nincs-e elhalt vagy egymást dörzsölő ág. Az oltás alatt előtörő alanyhajtásokat távolítsd el.

Ha a fa idővel túl nagy lenne a helyére, azt metszéssel nehéz tartósan megoldani. Ezért fontos, hogy már vásárláskor a kert méretéhez illő fajtát válassz.

Páfrányfenyő nagyobb edényben

Edényes nevelésre elsősorban a törpe fajták, például a ‘Mariken’ alkalmasak. Válassz stabil, megfelelő méretű, vízelvezető nyílásokkal ellátott edényt. A korlátozott földtér miatt rendszeresebb öntözésre, idővel tápanyag-utánpótlásra és átültetésre is szükség lesz.

A kis cserép önmagában nem helyettesíti a megfelelő fajtaválasztást. Egy nagyra növő páfrányfenyő tartós nevelése egészen más feladat, mint egy lassú növekedésű törpe változat gondozása.

Gyógynövényként ismert, de nem házi csodaszer

A páfrányfenyő leveléből készülnek gyógyászati célú, meghatározott összetételű kivonatok. Ezeket azonban nem lehet azonosnak tekinteni a kertben szedett levéllel vagy az abból készített teával. Egyes készítményeknek lehet szerepük bizonyos szellemi teljesítményzavarok tüneti kezelésében, de ebből nem következik, hogy a ginkgo meggyógyítja az Alzheimer-kórt, vagy biztosan megelőzi a demenciát.

A készítmények gyógyszerekkel is kölcsönhatásba léphetnek, ezért alkalmazásukat érdemes orvossal vagy gyógyszerésszel egyeztetni, különösen véralvadásgátló szedése mellett.

A magokat Kelet-Ázsiában hagyományosan ételekhez is használják, ez azonban nem teszi őket veszélytelen kerti csemegévé. Nyersen mérgezők, és hőkezelt mag fogyasztása után is előfordult súlyos mérgezés. A lehullott magokat ezért ne kínáld kóstolóként; összeszedésükhöz viselj kesztyűt.