Az articsóka

Az articsóka (Cynara scolymusa) fészkesek (Compositeae) családjába tartozó – tehát fészkes virágzatú -, mediterrán eredetű nagy, bogáncsszerű, évelő zöldség-, dísz-, és gyógynövény. Bogáncsféle, módosult, még fel nem nyílt virágzatkezdeményei, és levelei ehetőek. Kellemes, fűszeres íze miatt ínyencségnek számít. Rendszerint párolva, melegen tálalják, speciális mártással, de hideg salátaként vagy előételként is ismert.

Ez az óriás articsóka a Tullni Kerteket díszítette 2018-ban, ahová minden évben kirándulást szervezünk! Részletek: Kirándulás Tulln-ba

Az első évben gyökeret és levélrozettát, a második évben virágszárat fejleszt. A karógyökere erőteljes, oldalgyökérzete a talajban 150-200 cm. mélyre is lehatol. Hajtása felálló, elágazó, 120-150 cm. magasra is megnő. Virágkezdeményei a fő- és az oldalhajtások csúcsán is megjelennek. Levelei 80-110 cm. hosszúak és szõrözöttek mindkét felületükön. Színük világosszürke, s hegyük tüskében végzõdik. A végálló fészekvirágzatok 8-12 cm. átmérőjűek, gömbölyűek, kékes-lilás színűek. Nyílási idejük július-augusztus.

A fel nem nyílt virágfejeket zöldségként fogyasztva már a görögök és a rómaiak is termesztettek, ma főként Franciaországban és Spanyolországban termesztik nagy mennyiségben, de sok odafigyeléssel és gondoskodással hazánkban is megterem. Az articsóka kétszer is terem, márciustól májusig és októbertől decemberig szüretelhető. Feltehetően Szicíliából terjedt el Európában a 12. században. Medici Katalin a francia Lajossal kötött házassága során sok más mediterrán növénnyel együtt hozta magával Franciaországba. A korai fajták megvastagodott szirmai ibolyaszínűek, a késeieké zöldek, de ízük alig különbözik egymástól. Élénk színe, szép formájú virágzata, dekoratív levelei miatt azonban dísznövényként is jelentős.

Kedveli a szárazvirág kötészet is. Csöves virágai kékes-lilás színüket szárítva is megtartják, megszárított levelei is tartósak.,jól mutatnak a padlóvázában.

Gyógynövényként pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Termesztési információk

Articsóka tápértéke

Sok ballasztanyagot, rostot, káliumot, foszfort, magnéziumot, vasat és B1-vitamint tartalmaz. Ezen kívül van benne fehérje, szénhidrát,
zsír, nátrium és kalcium is, valamint A-, B2-, és C-vitamin. 100 grammjának energia tartalma mindössze 55 kcal. Egy közepes articsóka a napi szükségletet 100%-nak tekintve 6% foszfort, 10% magnéziumot, 8% mangánt, 10% krómot, 5% káliumot, 4% vasat, 2% kalciumot tartalmaz. Fogyasztásakor mintegy 16-féle létfontosságú tápanyagot veszünk magunkhoz. Az alacsony zsírtartalmú, magas rosttartalmú diéta fontos eleme.

Articsóka gyógyhatásai

Gyógyhatásait régóta ismerik. Használták afrodiziákumként, vizelethajtóként, leheletfrissítőként, sőt dezodoráló szerként is. Bizonyos dél-európai és egyéb országokban a népgyógyászat szerves részét képezi – gyakran alkalmazott gyógynövény. Az olaszok a levelét, a szárát és a gyökerét is használják. Népi gyógyítóik szerint a növény levelei nyersen vagy forrázatként elkészítve vizelethajtó hatásúak, a szárból forrázással készült 24 órás kivonat pedig reuma és köszvényes fájdalmak enyhítésére alkalmas.

A modern fitoterápiában az articsóka friss leveleiből készült préslé, illetve levélkivonat, és az articsóka kivonatait is tartalmazó készítmények antibiotikus hatásúak. Cinarin, szilimarin tartalmának köszönhetően májvédő funkciója van: enyhíti a méreganyagok okozta májrendellenességeket, elősegíti a májsejtek regenerálódásának. Főbb hatásai közé tartozik még az epe termelésének és normális összetételének fenntartása, az epetermelés fokozása, és az epe hígabbá tétel. Elősegíti az epeutak összehúzódását, az megszünteti az epehólyag atóniás állapotát, az epehólyag-gyulladást, az epehólyag rendszertelen összehúzódását, és az epebántalmakra visszavezethető emésztési panaszokat. A vér zsírtartalmát is csökkenti, ami gyógyír a kórosan megnövekedett zsírtartalomra, ezért alkalmazható a kóros elhízás kezelésében is. Vizelethajtó, és só-ürítést fokozó hatása is van. Mindemellett a reumás folyamatok kezelésében, érelmeszesedés ellen is alkalmazzák.

Articsóka a konyhában

Ez a fontos gyógyhatással megáldott növény tehát díszítheti kertjeinket, de fogyasztható ínyencségként is. A nagyon fiatal, apróbb articsókák vastag sziromlevelei teljes egészében élvezhetők, a fejlettebb, idősebb virágzatok rostos, megkeményedett sziromvégei azonban nem alkalmasak étkezésre.

Az itálai arisztokraták az articsóka második évben érő, zamatos, húsos virágvackát, melyet többnyire egészben, sós vízben főzve, különböző mártásokkal tálalták, a virágzat levélkéit pedig a mártásba mártogatva szopogatták el.  Manapság elsősorban Franciaországban és Olaszországban fogyasztják tojás- vagy húsételek körítéseként, esetleg önálló főzelékként.

Az articsókát tálalhatjuk előételként, finom töltelékkel, frissen sütve vagy hidegen. És így egyszerre élvezhetjük különleges ízt, és hasznosíthatjuk gyógyító hatását. Hűtőben egy hétig tárolható.

Előkészítés fogyasztásra

A szárától és vékony külső leveleitől megfosztott articsókát mossunk meg folyóvízben, majd leveleinek hegyét vágjuk le, az alját pedig hámozzuk meg. A levelek hegyét legegyszerűbben úgy távolíthatjuk el, hogy az articsóka tetejét egy éles késsel levágjuk. Az oldalra kiálló levelek végét ollóval metsszük le. Ezután sós vízben főzzük puhára.

Majonézes articsókasaláta

Sós vízben főzzük puhára 30 dkg articsókát. A különleges ízek kedvelői kevés petrezselymet vagy fokhagymát is tehetnek a főzővízbe. Végül szűrjük le, és kisebb darabokra vágva keverjük össze fél adag tartármártással. Ha nem elég zsenge, akkor a levélpikkelyekről hántsuk le a puhára főtt zöldséget, amíg a torzsájához érünk. Az articsóka “szíve” ugyanis minden esetben könnyen vágható, és komplikációmentesen fogyasztható. Hűtőszekrényben másnapig érleljük, és hidegen tálaljuk.