A talajok pH értéke és a tápanyag felvehetőség

A talajok pH értéke befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét. Ezért trágyázás előtt nem árt megismernünk a talaj kémhatását.

Talajok pH értéke

A talaj jellemző tulajdonsága a pH-értéke, vagyis kémhatása is. (A pH-érték az oldatok kémhatását kifejező szám, amely a bennük lévő hidrogénionok mennyiségét jelzik.)

Valójában nem a talajok pH-ját, hanem a talaj oldatok pH-ját tudjuk meghatározni. A talajok pH értéke függ a talajban zajló kémiai, biológiai folyamatoktól, a talajok összetételétől. A talaj pH értéke a mélységgel is változik. A legfelső humuszos részben a pH érték alacsonyabb, mint a mélyebb rétegekben.
A hazai viszonyok között a talajok pH-értéke 4 és 9 között változik. Hazánkban a zömmel meszes alapkőzeten képződött talajok többsége és a bányászott tőzegek egyaránt gyengén lúgos kémhatásúak.

Lúgos talajok

Az erősen meszes, lúgos talaj csökkenti egyes tápelemek felvehetőségét. Pl. vas, foszfát, mikroelemek többsége oldhatatlan só formájában kicsapódnak. A felvehető vagyis oldható bór koncentrációja viszont túl magas lehet. Pl. Vas hiány mutatkozik az azáleán, meszes talajon. Talaj javítás lignit, gipsz bevitellel történhet.

Az erősödő levegőszennyeződés, a nagyméretű műtrágyahasználat, a talajban lévő szerves anyagok csökkenése és az öntözés gyorsítja a termőtalajok fokozatos elsavanyodását. Ez a jelenség hazánkban is megfigyelhető. Azonban nem okoz nagyobb problémát, mert a hazai talajok nagy része az üledékes alapkőzet miatt inkább lúgosak.

Savanyú talajok

Erősen savanyú talajokon toxikussá válhat a fémionok koncentrációja (bizonyos alumínium és mangán ionok), míg a foszfátok, a bór oldhatatlan só formájában kicsapódnak. A talajrészecskék felületéhez kevés kalcium ion kötődik. Mindez a növények szempontjából tápanyaghiányhoz vezethet. Továbbá a növények általában nem a hidrogén ion koncentrációra érzékenyek, hanem az ekkor oldhatóvá vált fémionok koncentrációjára. Oldható alumíniumra érzékeny pl. a burgonya, saláta. A képen lucernán mutatkozó mangán toxicitásra látunk példát. A talaj mikrobiológiai tevékenysége is kedvezőtlen irányba tolódik. A savanyú talajok szerkezete (morzsalékosság) is romlik. A negatív hatások meszezéssel javíthatók.

Fontos határértékek

A kertészeti termesztésre a gyengén savanyú és semleges kémhatású talajok a legalkalmasabbak. Valójában két pH értéket érdemes megjegyezni. Az egyik a pH 5,5, amely értéken vagy e fölött (pH 6,5-ig) a kertészeti növények többsége sikerrel nevelhető. 5,5 pH értéken a talajélet megfelelő, a toxikus fémkoncentráció csökken, a nitrogén, foszfor felvehetősége nő. Magas pH értéken, 8, pontosabban 8,3 pH fölött már nem a meszesség, hanem a szikességet okozó nátrium ionok hatása jelentkezik. Ez alól kivételt képeznek a márgás talajok, ahol a kalcium ionok finom szuszpenziója okozz 8 körüli pH értéket.

A talaj tápanyag szolgáltató képességégének pH függése

Az elmondottakból látható, hogy a talaj tápanyag szolgáltató képességét alapvetően a talaj kémhatása határozza meg. Ez határozza meg a tápelemek mobilizálódását (feltáródását), illetve immobilizációját (lekötődését). Ha egyes tápelemek felvehetetlenné vállnak a növények számára, akkor hiánybetegségek lépnek fel. Más tápelemek esetében viszont nagyobb mennyiségben mobilizálódnak ás a növényre vagy a végfogyasztó emberre toxikussá válhatnak.

A talajok pufferkapacitása

A talajok pufferképessége az oldatoknak, vagy szuszpenzióknak az a tulajdonsága, hogy sav ill. lúg hatására kevésbé változik meg a pH-juk. Minél kevésbé érzékeny a talaj a sav ill. lug hozzáadására, annál nagyobb a talaj pufferkapacitása. Persze ne úgy képzeljük el, hogy a talajba bárki is savat vagy lúgot önt. Azonban az már elképzelhető, hogy a vegyszerek kerülnek a talajba. Gondoljunk pl. a műtrágyázásra. A nagy pufferkapacitás a növénytermesztő számára kedvező. A pufferképesség a talajkolloidok mennyiségével arányosan növekszik. Az agyagos talajok, tőzeges talajok puffer kapacitása jó. A humuszban gazdag, csernozjom talajok pufferképessége kiváló. A legrosszabb a pufferkapacitása a homoktalajoknak.

A talajok aktív savanyúsága

A talajok kémhatását legegyszerűbben a vizes szuszpenzióból határozhatjuk meg. Ekkor az ún. aktív savanyúságot mérjük. Azt azonban ne feledjük, hogy az így kapott eredmény alapján még nem kaphatunk választ arra, hogy a talajkolloidok felületéhez mennyi hidrogén és fémion kötődik. Ezek az ionok ugyanis, bizonyos körülmények között lehasadnak a talajrészecskék felületéről, és tovább csökkentik a pH értéket, vagyis növelik a savasságot.

pH mérés házilag

A talaj aktív kémhatásának vizsgálatához desztillált vízre van szükség, figyelem, nem ioncserélt, és pH papírra. A száraz talajból egy evőkanálnyit pohárba téve, kb. 1 rész talajhoz 3 rész desztillált vizet öntünk. A hígítás mértéke ugyanis befolyásolja a pH értékét. Megkavarjuk, majd állni hagyjuk, hogy letisztuljon. Majd belemártunk a pH papírból egy darabkát, az elszíneződik, és a megfelelő színskálán leolvassuk az értéket. A kereskedelemben több fajta pH papír kapható. Szélsőséges lúgostól a savanyúig, egydobozos, vagy külön-külön dobozos a megfelelő tartományoknak. Olyat érdemes vásárolni, ami pH 4,5-től pH 8-ig mér, mivel növényeink számára a két szélső értékek már nagyon szélsőségesek. Mindig a szín árnyalatát kell nézni, nem az intenzitását. Gazdaboltokban más talaj pH mérő is kapható.

Általában elmondhatjuk, hogy a zöldségfélék pH igénye 6-7,5; a gyepeké 5,5-7; a savanyúság kedvelő növényeké 4,5-5,5.