Nemcsak karácsonykor hasznos a fenyőfa

Tobozukat a virágkötészet használja, díszértékük miatt sok fajuk, fajtájuk dísznövény. A megkövesedett fenyőgyantát borostyán ékszerként használják, de régebben készültek belőle szobrok is. Fájuk többféleképpen megmunkálható. A fenyőolajat az aromaterápiában használják. A tavaszi, új fenyőhajtásokból szirup és bor is készülhet.

A fenyők díszértéke

A fenyők egyivarú virágos növények, így a hím- és a nővirágok mindig külön fejlődnek. Vannak köztük egylakiak és vannak kétlakiak is. A hímvirágok rövid életűek, általában a levelek hónaljában fejlődnek.
A fenyők nővirága a tobozvirágzat, mely az érés folyamán elfásodik vagy elhúsosodik. A fenyők toboza rendkívül változatos alakú és nagyságú, fajtól függően 1-3 évig fejlődik. Vannak köztük csupán néhány centiméteresek is, de például a Jeffrey-fenyő (Pinus jeffreyi) toboza akár fél kilós is lehet, a kaliforniai selyemfenyő (Pinus lambertiana) toboza pedig gyakran eléri fél méteres nagyságot is. A toboz a fenyőfát is díszíti, de a szárazkötészetben is gyakran használt alapanyag. Néhány nagyobb magvú fenyőfaj maját a Föld számos részén pirítva fogyasztják. Cikk ajánlat: Fenyőtoboz

A tágabb értelemben vett fenyőféléken kétféle levéltípussal találkozhatunk: a tű- és a pikkelylevéllel. A tűlevelek hossza akár a 30 centiméteres nagyságot is elérheti. A két levélforma közül a tűlevél az ősibb, a pikkelylevél az újabb típus. Ezt igazolja az is, hogy számos, egyébként pikkelylevelű fenyőfajon fiatal egyedein még tűlevelekkel találkozhatunk. Persze az igazi karácsonyfa mindig tűlevelekkel büszkélkedik. Néhány fenyőfaj ezüstös (kékes) levélszínét a levelek felületén található viaszréteg adja.

A fenyők sok parkban, kertben is megtalálhatók. A nemes fenyőkről itt olvashatsz. Tartsd szem előtt, hogy mielőtt választasz, tájékozódj a fajtáról, mert, ha évek alatt óriássá cseperedik, esetleg a balta után kell nyúlni helygondok és árnyékolás miatt. A másik, amit gyakran sikerül szem elől téveszteni, a fenyő környezeti igénye. Nálunk csak egy fajuk honos, már ez is mutatja, hogy más klímához szokott, mint a miénk. Ugynez vonatkozik talajigényére is. Sok fenyő a savanyú talajt kedveli, míg Magyarország talajainak zöme meszes.

Fenyők fája

A fenyőfára azt mondjuk, hogy úgynevezett puhafa. A luc-, jegenye-, erdei-, vörösfenyők, a feketefenyők fája erősebb, félkemény. A vörösfenyő ún. geszt fája kemény, értékes farész. A jegenyefenyő ennél puhább, de értékes farésszel rendelkezik, amit érett fának hívunk. A fenyőkből gyakran 0,5-4 mm vastag, szép rajzolatú színfurnérok készülnek. Igen tartós a vörösfenyő fája, de tartós az erdei- és feketefenyőé is. A tartósság  a gyantatartalomnak is köszönhető.

Fenyőgyanta

A gyanta a fenyők anyagcseréje folyamán keletkezik és gyantajáratokban gyűlik össze. Leginkább akkor találkozhatunk vele, amikor a fenyő megsérül. A gyanta ekkor teljes összeforradásáig ideiglenesen elzárja a sebet, ezáltal megakadályozza a különféle kórokozók és kártevők bejutását a fába. Felmelegítve különválik belőle a fertőtlenítő hatású terpentin, amely festékek, lakkok alapanyaga. A fenyőgyantát az ókorban sebgyógyításra használták.

A földtörténeti harmadidőszakban élt fenyők tengerbe került gyantájából kövesedett meg a borostyánkő, mely értékes féldrágakő. A rómaiak észak aranyának hívták. A Földközi tengert és a Baltikumot összekötő kereskedelmi út a borostyánút nevet viseli.

Fenyőolaj

A karácsonyfaként is ismert lucfenyő illóolajat (Picea abies) tűleveleiből és zsenge hajtásaiból, vagy tobozaiból nyerik ki. A fenyőolaj keringést fokozó, baktériumölő hatású. Az Aromax így ír róla: Az illóolaj főbb alkotórészei az alfa-pinén, a kámfén, a limonén és a bornil-acetát. A lucfenyő illóolaj hatása és alkalmazása megegyezik a jegenyefenyőével, különbség elsősorban a két fenyőolaj illatában és a többnyire azonos összetevők eltérő arányában van. A lucfenyő tűleveleiből és zsenge hajtásaiból készült illóolaj nem mérgező, enyhén irritáló, nincs bőrérzékenyítő és fototoxikus hatása. A fenyőmagolajból készült magisztrális készítményeket inhalásásra ajánlják (Aetheroleum pro inhalatione). A fenyőolajok könnyen oxidálódnak, ezért gondot kell fordítani a lejárati idők betartására és a hűvös helyen történő tárolására. A lejárt, régi olajok használatakor megnő a bőr irritálásának esélye.

Fenyő a háztartásban

Az étkezési fenyőmagról itt olvashatsz!

Fenyőszirup készítése

A lucfenyő fiatal hajtásaiból készítjük tavasszal, amikor a fenyőhajtások még nem fásultak el. Ilyenkor nagyon magas a C-vitamin és a terpentin tartalmuk. A terpentin a legerősebb természetes oldószer, amely a nyirokrendszert és az érfalakat is tisztítja, felold minden lerakódást a légutakban. Aki megkóstol egy ilyen fiatal, 2-5cm hosszú hajtást, érzi a C-vitamin tartalmat jelző jellegzetes ízt, természetesen a fenyőolaj íze mellett. Érdemes akkor gyűjteni, amikor eléri a 2-3cm hosszt, mert a kisebbek esetében nem szapora a szedés. Amikor viszont a szárrész elkezd barnulni, már nem érdemes szedni, mert akkor a terpentin visszahúzódik a fa testébe. Tapasztalatom szerint a május hónap a legalkalmasabb a szedésre, de a pontos idő sok tényezőtől függ. Az alsó ágakat a fenyvesekben egyébként is le szokták vágni, tehát nem teszünk kárt a fában ezzel. Ettől függetlenül, ahogy minden esetben, ha valamilyen növényt gyűjtünk, kérjük meg a növényt, hogy adja nekünk a hajtásait, leveleit, stb., hogy szolgáljon az egészségünkre, legyen táplálékunk, erősítőnk, és köszönjük meg. És mondjunk köszönetet Földanyának azért, hogy ezt a növényt felnevelte, hogy számunkra élményt és eledelt adjon, gyógyító elixírt.

A leszedett hajtásokat minél előbb megmossuk, lecsöpögtetjük, és a mennyiségtől függően nagy befőttesüvegbe rétegezzük cukorral. A nádcukor egészségesebb, de a kristálycukor is megfelel. Az üveg aljára fenyőhajtás kerüljön, jó szorosan megnyomkodva, kb.2 cm vastagon, majd erre egy hasonló vastag réteg cukor, majd ismét fenyőhajtás és cukor váltakozva, jó szorosan összenyomva. A legfelső réteg cukor legyen. Ezután a tetejére egy kistányért teszünk, és kihelyezzük a napra 6 hétig. Ez idő alatt egy alkímiai folyamat indul el, a cukor hatására a terpentin kioldódik a fenyőhajtásokból. Érdekes a látvány is, olyan, mintha olvadó jégrétegek lennének a hajtások közt. 42 nap elteltével leszűrjük az így keletkezett szirupot, és előzőleg forró vízben kifőzött üvegekbe töltjük, és lezárjuk. Tartósítószert nem kell tenni bele, elég az üveg forralással való csírátlanítása. Ebből reggelente egy evőkanálnyit fogyasztunk, köhögés, megfázás esetén napi 3-4 evőkanállal.
A fennmaradó fenyőhajtások még tartalmaznak szirupot és cukrot is, ennek további felhasználására több lehetőség is van.

Fenyőbor készítése

A szirup elkészülte után a maradék fenyőhajtást visszatesszük az üvegbe, és annyi vizet töltünk rá, amennyi a fenyőrügy térfogata volt. Esetleg tehetünk hozzá még cukrot, attól függ, ki ilyen édesen szereti a bort. Az üveget meleg helyre állítjuk, és hagyjuk erjedni. Két-három hét elteltével leszűrjük, jó erősen kinyomkodva minden levet a hajtásokból. A hajtások tovább már nem használhatók, ezeket komposztba tehetjük. A leszűrt folyadékot üvegkorsókba tesszük, és hagyjuk kiforrni. Ha van a borkészítésnél használatos buborékoltatónk, azzal ellenőrizhetjük a forrás folyamatát. Ha nincs ilyen felszerelésünk, megteszi egy nagyobb műanyag flakon, amelynek tetejét nem csavarjuk rá teljesen, így a keletkező gázok el tudnak távozni, de a bor nem érintkezik a levegővel. A forrás megszűnte után a bort palackokba fejtjük át, és úgy tároljuk.

Aki nem szereti ezt a bort, tovább folytathatja, és a bor lepárlásával készíthet fenyőpálinkát.

Fenyőszörp készítése

Aki nem bort akar készíteni, az a fennmaradó cukorsziruppal átitatott fenyőhajtásból szörpöt készíthet. Ehhez a fenyőhajtásokat feltesszük vízzel és cukorral vagy mézzel forrni. A víz mennyisége a hajtások térfogatának kétszerese, a méz a térfogat fele. Fél órai forralás után a forró szörpöt leszűrjük, csírátlanított üvegekbe töltjük, lezárjuk és meleg dunsztban hagyjuk kihűlni.

Forrás: Egészségünkre Magyarország