Batul alma

A batul alma október elején szüretelhető hungarikum. Erdélyből került hozzánk. Telepítsük házikertünkbe! Kiváló, zamatos téli alma.

Származását tekintve Erdély Maros menti vidékéről eredeztetik. Neve a “bátul” szóból ered, ami boglyafeneket jelent. Pince híján ugyanis az erdélyiek ezt az almát őszkor a szénaboglya fenekére tették, tavasszal pedig eltakarítva a szénát, szépen megsárgulva fogyasztották. Többféle változata létezik, mint például Zöld batul, Fehér batul, Piros batul. Az alább leírt alma a piros batul. – Írja Sira Márk Bálint (Természetvédelmi mérnök BSC./ 2013-Növényorvos MSC.) a felsőfokon.hu szakmai blogmagazinban.

Fotó: sikloskert.blogspot.hu

Batul alma bemutatása

Valójában nem egy fajtáról, hanem egy fajtakörről van szó. Pl. ide tartozik az igen kései virágzású ‘Zöld batul’, a középidejű virágzású ‘Moslygós batul’. Számos szakirodalom felhívja a figyelmet a Batul fajtacsoportba tartozó fajták hasonlóságára és elkülönítésük nehézségeire. Ugyanakkor a ‘Zöld batul’ nem mutat közvetlen rokonságot a ‘Batul’ fajtával, hanem bizonyára az alapfajta távoli le származottja lehet. (Doktori értekezés)

További batul variációk: ‘Zöldbatul’, ‘Fehér batul’, ‘Szögletes batul’, ‘Mosolygós’ vagy ‘Piros batul’, ‘Bordás batul’, ‘Félig piros batul’, ‘Sárga batul’, ‘Édes batul’, ‘Tüzes batul’, ‘Nagy batul’, ‘Selyem batul’. (Not Bot Horti Agrobo, 2012, 40(1):269-275)

A fa koronája sűrű lombozatú, gömb alakú. Levelei közepes méretűek tojásdadok, fénylő zöldek. Gyümölcse középnagy vagy kicsi (100gr.), jellegzetesen zöldessárga, a napos oldalon piruló, szinte teljesen gömb alakú, Szakaszosan érik. A gyümölcs jellegzetes zamatú, üdén savanykás. Friss fogyasztásra javasolt, hűvösben akár tavaszig jól tárolható.

Batul alma történelme

Kelet-magyarországi eredetű, a Maros mentén terjedt el. Feltehetően a Bihar közeli Batur apátság gyümölcsöskertjében termesztették, 1003-1172 között. Ez a név eredetének egyik kézenfekvő magyarázata. Francia szakemberek is méltatták a fajták. A Jonathan megjelenése előtt uralkodó fajtának számított.

Ürögdi Nagy Ferenc 19. századi tudós pomológus először az Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjai folyóiratban 1861-ben tesz említést a batul almáról, majd az 1873-as Erdélyi Gazdában részletes ismertetést ír róla: „Az egyik évben mintákat küldtem az erdélyi fajtákból  Lucasnak Hohenrimbe s De Jonghe-nak Brüsszelbe. Lucas a Pónyikba lett szerelmes, De Jonghe-ot a mi Batul almánk kötelezte le. El kell ismerni, hogy a belga jobb számító a németnél is.”

A 19-20. század fordulóján jelentősége visszaesett. Ma már leginkább őstermelők és hobbikertészek termesztik.

Szőcs Géza, a 2015-ös milánói világkiállításon való magyar részvételért felelős kormánybiztos elültette a Magyarország jelképének kiválasztott Mosolygó Batul almafát Milánóban. A kiállításon Magyarország többek közt az őshonos állat- és növényfajok génmegőrzés témakörrel lesz jelen.

A mónosbéli kert almái: Aranypármen, batul, Entz rozmaring, hercegnő, piros kálvil, sikulai.
Fotó: www.monosbel.hu

Batul alma gondozása

Hűvös, csapadékos területen, mély termőrétegű talajon érzi jól magát. Jól tűri a virágzás körüli fagyokat. A gyümölcs varasodásra hajlamos. Házikertekben a levelek összegyűjtésével és elégetésével a kórokozó ivaros alakjának áttelelése megakadályozható. A termés napos őszön hullik. Ezért a szalmasárga szín elérésekor már szedni kell.

Gyümölcsös tervezése – almatermésűek

Batul alma ritkító metszése

A korona februári ritkító metszésével lehetővé válik, hogy minél több fény érje a koronát, ami a bő termés alapfeltétele. Január végén kezdjük el a gyümölcsbokrok, gyümölcsfák ritkító metszését. A ritkító metszés megakadályozza a felkopaszodást, levegőssé teszi a bokrot, optimalizálja a fák lombkoronájának méretét és alakját, segíti a gyümölcsképződést, és a hatékonyabb növényvédelmet. Idősebb gyümölcsfák esetében távolítsuk el a sűrű koronarészeket. A fa vázát adó ágakat ne vágjuk le, hanem az ágak sűrűjétől szabaduljunk meg, hogy a napfény minél jobban behatolhasson az ágak közé. Ritkításnál a következő ágakat kell eltávolítani: a vezérágról meredeken felfelé növő ágakat, a vázágak felső részén a túlságosan megerősödött ágakat (ezzel lehetővé tesszük, hogy új hajtások képződhessenek), a szemmel láthatóan beteg és száraz ágakat, a túl sűrűn, egymás fölött elhelyezkedő ágakat, amelyek elveszik a fényt a többi ágtól.

Forrás: Hagyományok, ízek, régiók – FVM AMC Kht.