Tillandsiák

Nincs olyan növényvásár, ahol ne találkoznánk a Tillandsiákkal. További, magyar nevei: szakállbroméliák, levegőbroméliák. Mindenkinek megakad a szeme ezeken a láthatóan talaj nélkül díszlő, esetenként hosszú szakállú vagy éppen tőrózsás furcsaságokon. Micsoda földtől elrugaszkodott népség!

Sokukat fára, kőre biggyeszthetjük, ahol gyökeret sem eresztenek, mégis vígan elszaporodnak. Az az érzése az embernek, hogy ezek a “csodabogarak” bárhol megélnek, még víz sem kell nekik. Hát nem éppen ilyen növényre vágytunk? Mielőtt, ennek örömére, beszereznénk az aprajából egy marékra valót, ismerkedjünk meg velük.

Tillandsiák elnevezése

Már a névadásuk is regényes. A tillandsiák a bromélia félék (Bromeliaceae) családjában, a három alcsalád egyikének, a Tillandsiae alcsalád, a Tillandsia nemzetség tagjai. Nevüket a finn nemzetiségű Elias Til-Lands botanikus (1640-1693) után kapták Linnétől. Az a hír járta, hogy a botanikus – egy hosszabb kirándulás alatt fellépő tengeribetegséget követően -, életre szóló víziszonyt kapott. Talán ezért adták neki a till lands (svéd) ragadványnevet. Linné nagyra becsülte a kissé bolondos botanikust, aki egész életét oktatással és növénygyűjtéssel töltötte. Linné 30 éves korában katalogizálta George Clifford növénygyűjteményét Amsterdamban. Ezek között találta az amerikai indiánok által caraguata-nak nevezett epifíta broméliát. Azt tartották, hogy ezek a broméliák különleges fagyöngyfélék, amelyek nem kedvelik a vizet. Innen már tovább gondolhatja bárki az összefüggéseket.

Tillandsia Aeranthos

Elterjedési területei: Brazília, Paraguay, Uruguay és Argentína; ahol 200 m magasságig fordul elő. Levelei merevek, élénk zöldek; virágzatában a fellevelek rózsaszínűek, maguk a virágszirmok lilák. A növény az alsó levelek alól kis sarjakat hoz, amelyek telepet alkotnak. Kedveli a szárazabb klímát.

Tillandsiák élőhelye

A tillandsiák többek közt az ananász, pikkelyvirág, lándzsarózsa, szakállvirág rokonai. A legnépesebb nemzetsége a broméliáknak. Kb. ötszáz faja mellet, sok hibridjét termesztik. Egyesével vagy telepekben élnek kaktuszokon, tüskés cserjéken vagy fákon, sziklákon vagy közvetlenül a köves vagy homokos talajon. A Tillandsiák képesek alkalmazkodni a kíméletlenül száraz és forró élőhelyekhez. Többségükben Latin Amerikából származnak. Néhány Tillandsia faj több száz négyzetkilométeres területen is megtalálható, vannak azonban olyan egzotikus fajok is, amelyek élőhelye egy- egy völgyre vagy hegyoldalra korlátozódik. A nedves, forró esőerdők (Darien őserdő, Panama) epifitái között ugyanúgy vannak képviselőik, mint a felszáraz sivatagokban (Sonoran sivatag, Mexikó), ahol viszont gyökeres növények. Afrikában is él néhány fajuk, pontosan a Guineai-öböl partvidékének nedves esőerdeiben.

Tillandsia tectorum

A Tillandsia tectorum az egyik legnépszerűbb, megfizethető árú Tillandsia, amellyel vásárlásaink során találkozhatunk. Az Andok lejtőin, főleg sziklákon él (lithofil=kő kedvelő; lithos=kő, philos=szerető), több ezer méter magasságban, ahol kevés a csapadék, alig jut tápanyaghoz, és intenzív sugárzás éri. Keskeny leveleit szőrök (trichómák) borítják. A levélszőrök fényvisszaverő képessége megvédi a növényt az erős UV sugárzástól. Vízhez, vízben oldott tápanyaghoz juttatják a növényt, mert felületükön lecsapódik a köd, a pára. A növény gyökerei nem is rendelkeznek a vízfelvételre képes gyökérszőrökkel. Mindebből következik, hogy ez a tillandsia, sok társához hasonlóan, nagy tűrőképességű, lassan fejlődő. A levegőből élő tillandsiák mintapéldája.

Tillandsia tectorum

A Tillandsiák gondozása

A szárazságtűrő Tillandsiák gondozása

Ezek a növények tehát a levelükön keresztül táplálkoznak, gyökerüket pedig kapaszkodásra használják, de valójában nincs is rá szükségük. Ezeknek a fajoknak nincs szükségük talajra sem. Ezért, ha ilyen izgalmas szobanövényre teszünk szert, kőre, faágakra, kagylóra ragaszthatjuk őket. (Csak vízoldhatatlan ragasztót használjunk.) Azonban víz és tápanyag nélkül még ők is elpusztulnak. Ezért házi körülmények között a növényeket meleg nyáron akár vízbe is áztathatjuk 10-12 órára, majd a fürdetés után a vizet lerázva helyükre tehetjük őket. Nyáron hetente fürdessünk. Ha erre nincs módunk, megfelelő a hetente többszöri permetezés is. Ha a hőmérő higanyszála húsz fok alá csökken, elegendő, ha vizet párologtatunk körülötte. Mindig lágy vizet használjunk, ez lehet esővíz, esetleg desztillált víz.

virágzó Tillandsia

Nedves környezetben élő Tillandsiák gondozása

A nedves helyen élő tillandsiák esetében a levélszőrök kisebbek, gyakran szabad szemmel nem is láthatóak. Levelük gyakran sötétzöld. Ezeket a fajokat el lehet ültetni jó vízvezetésű talajba. Ültessük őket pl. orchidea földbe, vagy Sphagnum moha közé, amelyhez perlitet és aprított fenyőkérget keverünk. Az edény aljába tört cserepeket tehetünk. Ilyen növény például a képen látható, Ecuador őserdeiből származó bíborlilás szakállbromélia (Tillandsia cyanea). Ezeknek a növényeknek a talaját öntözzük, de kerüljük a túlöntözést. Állóvízben ugyanis kipusztul. Nyári melegben permetezzünk is.

Tillandsia cyanea

Tillandsia cyanea

Tillandsiák tartása – további tanácsok

Mindegyikük fényigényes. A közvetlen napfény déli helyett azonban a keleti vagy nyugati fekvésű ablak közelét válasszuk helyéül. Minden esetben megfelelő a növény vízellátása, ha levelek duzzadtak, vízzel telítettek. Ellenkező esetben szárazak, összeesettek, a levélszín is kifakul. Tápozáshoz havonta egyszer használjunk bromélia tápoldatot, amit az előírt adagban a vízhez keverünk. Leghatásosabb, ha finom permetként juttatjuk a levelekre. A növények igénylik a légmozgást. Ezt ventilálással magunk is előidézhetjük. Néhány órára bekapcsolhatjuk a ventilátort közvetlenül az öntözés után. Azonban ekkor az öntözésre még inkább figyeljünk, hiszen a légmozgás szárító hatású. Ezen segíthetünk, ha a környezetükbe vízzel teli tálkát helyezünk. Használhatunk légpárásítót is.

Tillandsiák szaporítása

A Tillandsiák igazi jellegzetességei a virágok. Amikor a virágok elnyílnak, a növény sarjakat, sokszor tősarjakat hoz. Ezeket az anyanövényről levághatjuk. Így új növényhez jutunk.

Ha a leválasztás mellett döntünk, várjuk meg, amíg a sarj a felnőtt növény méretének felét eléri. A leválasztáshoz használjunk éles kést vagy csipeszt, és a sarjat pontosan annál a résznél válasszuk le, ahol az anyanövénnyel érintkezik. A keletkező sebfelületet tartsuk tisztán, és hagyjuk száradni egy- két napig.

A Tillandsiák, leginkább természetes körülmények között, magvakat is érlelnek, amelyek a beérést követően repítőszőreik segítségével útra kelnek a szélben, hogy új otthont keressenek a csírázáshoz. Sokszor a madarak eledelévé válnak, és kerülő úton jutnak el új helyükre. Ha tillandsiánk magvat érlel, mi is kísérletezhetünk a csíráztatással. Ültessük a magot parafára, mert ennek lyukacsai elvezetik, de egyben meg is tartják a vizet, megfelelő mikrokörnyezetet biztosítva a csírázáshoz. A magvakat ugyanis csírázáskor megtizedelik a gombabetegségek. Ne feledjük, hogy évek alatt jutunk kifejlett növényhez.

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás