Szépvirágú viasztök

A nálunk kevéssé divatos viasztök virága rendkívül mutatós, termésének héja kissé szőrös, de az egyik legízletesebb a főzőtökök közül, és tápanyag tartalma is említésre méltó.

A tökfélék (Cucurbitaceae, Cucurbitoideae alcsalád) családjába tartozó viasztök vagy fehér tök (Benincasa cerifera) kedvelt zöldség. Dél-Kelet Ázsiából terjedt el, kis termésű vad populációit (Be­nin­ca­ sa hispida var. pruriens) Dél-Kínában, Indonéziában, Japánban, Ausztráliában és néhány Dél-Csendes-óceáni-szigeten találták meg. Manapság különösen Kínában, Indiában, a Fülöp-szigeteken termesztik. Latin-Amerikában és a Karib-térségben a bevándorlók honosították meg. Legalább 2300 éve termesztik.

A növény egyéves, lendületesen fejlődő, több méterre futó hajtásai nagy területet hálóznak be, támasztékra is felfutnak. Hajtásai vastagok, barázdáltak, szőrösek. Levelei nagyméretűek, érdesek. 5–6 cm átmérőjű, sárga, az alapjánál összeforrt virágszirmai nagy cimpával rendelkeznek, rendkívül mutatósak. Termése gömbölyded vagy hengeres kabaktermés. Az éretlen viasztök héja a fajtától függően lehet világos- vagy sötétzöld, de akár liláskék is. Húsa fehér.

kordonra futtatott viasztök

kordonra futtatott viasztök.

Az érett termést durva szőrök fedik, és vastag viaszréteg alakul ki rajta, amit régen gyertyakészítésre használták. Az érett tök a termést borító viaszrétegnek köszönhetően sötét és hideg helyen, pl. pincében hosszú hónapokig jól tárolható. Számára az ideális tárolási hőmérséklet 13–15 °C. Arra figyelni kell, hogy tároláskor ne érjenek egymáshoz a termések.

A kisebb tökök súlya 2 és 5 kg körül van, A nagyobb termések 10–45 kg-ot nyomnak, de híresztelések szerint szélsőséges esetben eléri az 500 kg-ot is!

Magja viszonylag vékony héjú, fehéres vagy sárgásbarna, csíraképességét már 2–3 év után elveszíti. Ezermagtömege kb. 75 g.

A termés tápanyagokban, biológiailag aktív anyagokban gazdag, gyógyhatása nagyon sokoldalú. Kiemelhetjük antioxidáns, tumor ellenes, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatását. A hagyományos kínai orvoslás szerint a kissé “hideg” energiájú viasztök vízhajtó és fogyasztó.hatású.

Fogyasztják érett és éretlen állapotban is. A fiatal, éretlen termések már a kötés után egy héttel szedhetők, ha fiatal nyári tököknek akarja valaki felhasználni. ebben az állapotában csak egy-két hétig tárolható! A héjától megszabadított termés levesekben, szaftos húsok mellé, vagy darálthússal töltve. Kína egyes vidékein gyakran fogyasztják a héjában feltálalt levest. Az idősebb tökhúst cukorral kandírozva, magját pirítva fogyasztják.

Az 1960-as években görögdinnye alanyként használták a spanyolok, amely a fuzáriumos hervadással szemben ellenálló. A viasztök a görögdinnyével jó kompatibilitású, viszont érzékeny az alacsony hőmérséklet okozta stresszre, ami igen késleltetheti az oltott növények fejlődését és virágzását.

viasztök virága

Környezeti igénye a többi tökféléhez hasonló, de hőigénye magasabb, 23–28 °C. A viasztök virága hideg időben nem köt, és a fiatal termések is elsárgulnak, majd lehullanak. A szárazságot viszonylag jól tűri, de erősen fagyérzékeny. Könnyen felmelegedő, laza, tápanyagdús talajba való. Kifejezett kártevője vagy kórokozója nincs!

Vetés előtt a magot kicsit roppantsd meg, hogy a csírázást elősegítsd. Helybe vetése helyett inkább palántának neveld. Május közepén még vetheted. A 25–30 cm magas palánták csak a fagyok elmúltával ültesd ki. Ha kordonra futtatod, hagyj 60 cm-es tőtávolságot, ha a talajon hagyod, 2,5–3 méteres térközzel számolj. Frissen trágyázott területre ültesd. A kiültetést követően 60 nappal jelennek meg az 5–6 cm szélesre nyíló, sárga virágok. Bár a termés teljes biológiai érettségéhez mintegy 150 nap szükséges, minden fejlődési fázisban szedhető.

A kínai kertészek az amerikai óriás tökök termesztéséhez hasonlóan versengtek, hogy ki tud minél nagyobb méretű termést produkálni. Ennek érdekében speciálisan gondoztak egy-egy tövet. Folyamatosan feltöltötték a talajt a növény töve körül, hogy a járulékos gyökerek több tápanyaghoz juttassák, és külön trágyázták a legyökerezett oldalhajtásokat is. Az ily módon nevelt növény egyetlen példánya képes volt akár több ezer négyzetméternyi területet is behálózni.

Nemesítése a Távol-Keleten folyik érdemben. Népszerűek a viasz nélküli hibridek, melyeket legtöbbször frissen fogyasztanak. A kisebb, gömbölyded termésű fajták koraiságuk miatt kedveltek, és sokféleképpen felhasználhatók. Hazai fajtái a ’Szentesi hosszú’ és a ’Szentesi gömbölyű’.

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás