Rózsa másodvirágzás szeptemberben

Ahogy a nyári forróság lassan enyhül, és a nappalok rövidülni kezdenek, a kert is átlényegül: az élénk zöldek mélyebb tónusokat vesznek fel, a virágok színei pedig intenzívebbé válnak. Sokan ilyenkor már a szezon lezárására készülnek, pedig a rózsa – a kert igazi királynője – gyakran most mutatja meg másodszor is, mire képes. A másodvirágzás nemcsak a nyár hosszúra nyúló ajándéka, hanem egy újabb lehetőség arra, hogy gondoskodásunk látványos eredményt hozzon. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan támogathatjuk a rózsák szeptemberi virágzását, és miként készíthetjük fel őket a következő szezonra.

Szeptember eleje sokak számára már az ősz kezdetét jelenti, a kert azonban ilyenkor még messze nem zárja le a szezont. A rózsák, különösen az újra virágzó fajták, most egy újabb lendületet vehetnek: ilyenkor figyelhető meg az úgynevezett másodvirágzás, ami a megfelelő gondozással nemcsak szép, de hosszú ideig tartó dísze is lehet a kertnek.

Mi is az a másodvirágzás?

A rózsák egy része – különösen az újra virágzó fajták, mint a teahibridek, floribundák vagy egyes futórózsák – genetikai adottságaiknak köszönhetően képesek több hullámban virágozni. Ezek a remontás fajták. A „remontáns” szó francia eredetű, és olyan növényeket jelöl, amelyek egy szezonon belül többször is virágba borulnak.
Szeptemberben, az enyhébb nappalok és hűvösebb éjszakák beköszöntével ezek a növények új lendületet vehetnek: új hajtásokat hoznak, és ismét bimbózni kezdenek.

Minden rózsa hajlamos a másodvirágzásra?

A másodvirágzás természetes folyamata főként azoknál a rózsáknál jelenik meg, amelyek genetikailag is hajlamosak az ismétlődő virágzásra – ilyenek például a teahibridek, floribundák, vagy egyes futó- és bokorrózsák. Ezek a növények az első nyári virágzást követően rövid nyugalmi időszakba kerülnek, majd – megfelelő feltételek mellett – újra bimbót fejlesztenek. A szeptemberi virágok sokszor kisebbek, mint a nyáriak, de színük teltebb, formájuk élesebb lehet – ebben az időszakban ugyanis már kevésbé éri őket hőstressz, és az éjszakai lehűlés is kedvezően hat a virágzás minőségére.

Mikor nemesítették ki az első újravirágzó rózsákat?

A rózsa ismételt virágzásának vágya nem újkeletű a kertészek körében. A modern újravirágzó fajták kialakításának története a 19. század elejére nyúlik vissza, amikor európai nemesítők elkezdték keresztezni a klasszikus, egyszer virágzó európai rózsafajtákat a keleti eredetű, többször virágzó fajtákkal.

Az áttörést az úgynevezett kínai rózsák (Rosa chinensis) és a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena var. semperflorens) hozták el, amelyek természetes hajlama az ismételt virágzásra komoly lehetőségeket kínált a nemesítők számára.

A legelső újravirágzó hibridek a 1800-as évek elején jelentek meg Nyugat-Európában, különösen Franciaországban. Az itt kifejlesztett „Bourbon” rózsák voltak az első ismert keresztezések, amelyek örökölték a keleti rózsák újravirágzó képességét és az európai fajták habitusát. Ezeket követték a hibrid tea rózsák a 19. század végén, amelyek a mai napig a legnépszerűbb rózsatípusok közé tartoznak.

A cél mindvégig az volt, hogy a tavaszi virágzás ne csak egyetlen, rövid időszak öröme legyen, hanem akár egész nyáron, sőt még az ősz elején is élvezhetővé váljon a rózsa pompája.

Magyarországon is találhatunk olyan nemesítésű rózsákat, amely másodvirágzók. A neves rózsanemesítő, Márk Gergely több évtizeden keresztül fejlesztett új fajtákat, amelyek közül többről is tudjuk, hogy akár júniustól egészen őszig virágban maradnak. Ilyenek például a Lippay János emléke, Arany János emléke vagy Hunyadi László emléke; ezek, valamint az Árpádházi Szent Erzsébet parkrózsa jól példázzák, hogy a magyar nemesítésnek is fontos eleme a hosszú, folyamatos virágzás.

Árpádházi Szent Erzsébet

Érdekesség: Az ismételt virágzásra való nemesítés eredményeként mára olyan rózsák is léteznek, amelyek egészen az első fagyokig virágban állnak, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számukra.

Hogy segítheted hozzá rózsáidat a másodvirágzáshoz?

Ahhoz azonban, hogy a növény ki tudja bontani ezt a második virágzási hullámot, bizonyos ápolási lépésekre szükség van – még most, szeptember elején is.

A legfontosabb teendő az elnyílt virágok eltávolítása, amit célszerű nem elhanyagolni még ebben a hónapban sem. Ezzel megelőzzük, hogy a növény energiát fordítson termésképzésre, és ehelyett inkább újabb virágfejeket hozzon. Fontos azonban, hogy a metszés ilyenkor már ne legyen túlzottan erőteljes – elég, ha az elvirágzott részt visszavágjuk a legközelebbi ötlevelű levélpárig. A cél ilyenkor már nem a hajtásképzés fokozása, hanem a növény kíméletes frissítése.

Mi a helyzet a tápanyag ellátással? Tápanyag-utánpótlásra szeptember elején még lehetőség van, de csak mértékkel. A rózsák ebben az időszakban már nem igényelnek magas nitrogéntartalmú trágyákat, inkább olyan készítményeket, amelyek a káliumtartalom révén a hajtások beérését, a növény télállóságát segítik. Egy utolsó, gyengébb tápoldatozás támogathatja a virágképződést, de szeptember közepén már érdemes ezt is lezárni.

Az öntözés szintén kulcsfontosságú: noha a nappalok rövidülnek, a szeptemberi hőmérséklet még magas lehet, különösen napos időszakokban. A rózsa mélyre hatoló gyökérzete rendszeres, de nem túl gyakori öntözést igényel. A vízellátás kiszámíthatósága különösen a bimbóképződés és a virágzás alatt kritikus, ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy ne alakuljon ki pangó víz, főként nehéz, agyagos talajon.

Szeptember elején a kártevők általában már háttérbe szorulnak, különösen a nyári csúcshoz képest. Azonban a kórokozók elleni védekezés is továbbra is aktuális. A nyár végi párásabb időjárás kedvez a gombás fertőzések, például a lisztharmat vagy a rózsarozsda terjedésének. A fertőzött levelek eltávolítása, a szellős növényforma fenntartása, és szükség esetén a célzott védekezés továbbra is indokolt lehet. A rendszeres ellenőrzés ilyenkor is segít időben felismerni a problémákat.

Végezetül érdemes szem előtt tartani, hogy amit most teszünk a rózsával, az nemcsak az idei másodvirágzást támogatja, hanem a jövő évi szezonra is kihatással van. A szeptemberben fejlődő új hajtásokban már ott rejlenek a következő év virágkezdeményei – ha most megfelelően gondozzuk őket, egészségesen indulnak neki a télnek, és tavasszal erőteljesebb virágzással hálálják meg a figyelmet.