Palástfű az évelőkertekben

A palástfű (Alchemilla mollis) egy strapabíró, könnyen kezelhető, mégis látványos évelő növény, amelynek puha tapintású, fodros levelei és légies sárgászöld virágzata természetes bájt csempész bármelyik kertbe. A rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozó nemzetség Európa, Ázsia és Észak-Amerika hűvös éghajlatú területein őshonos, és közel 300 fajt foglal magába. Közülük a lágyszőrű palástfű, azaz az Alchemilla mollis a legelterjedtebb díszkertekben.

Az Alchemilla nemzetségnév eredete hitelesen kapcsolódik az alkímiához. A név valószínűleg az arab „alkemelych” vagy „al-kīmiyāʾ” szóból származik, amely az alkímiát jelenti. A középkori alkimisták különösen nagy becsben tartották a palástfű levelein reggelente megjelenő harmatcseppeket, mivel úgy hitték, hogy ezek a cseppek a legtisztább víz formáját képviselik, és mágikus tulajdonságokkal bírnak.
Ezeket a harmatcseppeket „égi víznek” vagy „mennyből származó víznek” nevezték, és gyakran használták különféle elixírek és főzetek készítéséhez az örök fiatalság vagy a bölcsek kövének keresése során. A növény leveleinek különleges képessége, hogy megtartják ezeket a cseppeket, hozzájárult ahhoz, hogy az Alchemilla nevet kapja, amely az alkímiára utal.

A mollis fajnév a latin „puha” szóból ered, és a növény bársonyos tapintású leveleire utal.

A „palástfű” név állítólag a levelek formájára utal – sokan Szűz Mária palástjához hasonlítják a szélesen karéjos, redőzött hatású leveleket. A növény magról is jól terjed, így kisebb kertekben érdemes figyelni a kontroll alatt tartására. A 3–8 USDA zónákban teljesen télálló, vagyis Magyarország egész területén biztonsággal nevelhető.

Megjelenés és habitus

Az A. mollis párnaszerű, bokros növekedésű évelő, amely elérheti a 30–40 cm magasságot és akár 60 cm szélesre is terjedhet. Levelei tenyeresen erezettek, puha tapintásúak, szélük finoman fogazott. A leveleken megtapadó harmat vagy esőcseppek különösen dekoratív látványt nyújtanak reggelente vagy csapadék után.

A palástfű levelei szélesek, karéjosak és finoman szőrözöttek, ami lehetővé teszi, hogy a vízcseppek gyöngyszerűen megüljenek rajtuk. Ez a látványos jelenség hozzájárult a növény népszerűségéhez a díszkertekben. Az Alchemilla mollis különösen kedvelt a természetközeli kertekben, ahol puha, párnaszerű megjelenésével és sárgászöld virágzatával harmonikusan illeszkedik a környezetbe.

Nyár elején és közepén apró, sárgászöld virágok sokasága borítja a növényt, légies bugákban. A virágzat nem hivalkodó, de tömegesen jelenik meg, finom fátyolszerű hatást keltve. A virágok csokorba is vághatók – frissen és szárítva is jól mutatnak.

A lágyszőrű palástfű története

A 19. század végétől kezdve vált igazán népszerűvé dísznövényként, amikor kertészek felfedezték esztétikai értékeit, különösen szegélynövényként és talajtakaróként. Eredetileg a Kárpátokból és Törökországból származik, és 1874-ben vezették be a brit kertekbe, ahonnan gyorsan elterjedt Európa-szerte. A 20. században tovább növelte népszerűségét, és ma már világszerte megtalálható dísznövényként Elterjedését segítette könnyű szaporíthatósága, télállósága és igénytelensége. Azóta is előszeretettel ültetik vegyes évelőágyásokba, angolkertekbe és természetes stílusú ültetésekbe.

Ma az Alchemilla mollis a palástfűfélék legismertebb képviselője a díszkertekben. Európa-szerte termesztik kertekben, és széles körben meghonosodott Észak- és Nyugat-Európában, valamint Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. Bájos, szerény megjelenése és minimális gondozási igénye miatt sok kertész kedvencévé vált – nem hivalkodó, mégis egyedi karaktert ad a kertnek. A modern ökológiai kertekben is helye van, hiszen jól illeszkedik a biodiverzitást támogató, alacsony karbantartású növénytársításokba.

Palástfű vegyes évelőágyásban: a háttérben díszfű, árnyékliliom, balra gólyaorr

Megjegyzés: Bár a palástfű (Alchemilla mollis) elsősorban dísznövényként ismert és ültetett, levelei tartalmaznak olyan anyagokat (például cserzőanyagokat), amelyek miatt néha enyhébb gyógyhatású teaként is használják. Fontos azonban tudni, hogy a gyógynövényként hagyományosan alkalmazott „orvosi palástfű” nem ez a faj, hanem a vadon élő Alchemilla vulgaris fajcsoport növényei. A gyógynövényként forgalomba kerülő „palástfű” gyakran több ilyen rokonfaj keveréke, nem egyetlen konkrét típus. Ezért is írják a gyógynövényes szakmunkákban gyakran: „Alchemillae herba” – azaz „palástfű-fű”, faji pontosítás nélkül.

Gondozása

A palástfű szinte minden kerti talajban jól fejlődik, kivéve a túl nedves, pangó vizű területeket. Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, és meleg, száraz időszakban rendszeres öntözést igényel. Tavasszal érdemes az elszáradt leveleket visszavágni, illetve virágzás után is célszerű a növényt megnyírni a friss, szép lombozat kialakítása érdekében.

Szinte kártevőmentes növény, de nedves időben a csigák megrághatják az alsó leveleket. Magról könnyen kel, és a fiatal palánták könnyen kigyomlálhatók vagy átültethetők. A beállt tövek tavasszal vagy ősszel jól oszthatók – tavasszal a legjobb időpont erre.

Helye a kertben

A palástfű ideális választás évelőágyások előterébe, parasztkertekbe, vagy természetes hatású kertrészekbe. Különösen jól mutat, amikor virágzáskor túllóg egy ágyás vagy kerti ösvény szélén. Remekül társítható kasvirággal, macskamentával, zsályával, sásliliommal vagy más, függőleges habitusú évelőkkel. Virágzata hűvös sárgászöld árnyalata jól passzol ibolya, rózsaszín vagy kék virágú növényekhez.

Palástfű alsó levelén csigarágás nyoma.

Fajtaválaszték

• • ‘Auslese’ – Kompaktabb, élénkebb virágú fajta, felfelé törő bugákkal.
  • ‘Irish Silk’ – Bőven virágzó, akár 60 cm magas változat.
  • ‘Robusta’ – Erőteljes növekedésű, nagyobb levelekkel.
  • ‘Thriller’ – Kompakt habitus, zöldesebb virágokkal.
  • ‘Select’ – Sűrű lombozatú, jól használható talajtakarónak.

További fajok, amelyek időnként elérhetők

• Alchemilla alpina – 8–20 cm magas, sziklakertbe való.
• A. conjuncta – Hasonló, de nagyobb termetű.
• A. erythropoda – 12–15 cm magas, vályúba vagy sziklakertbe ajánlott.
• A. sericata ‘Gold Strike’ – Kompakt, 30–35 cm magas, talajtakarónak jó.