Nyáron és ősszel virágzó varjúhájak

A Hylotelephium nemzetség mintegy 33 fajt számlál, többségüket a Sedum nemzetségből sorolták át. Ide tartozik például a pompás varjúháj H. spectabile is. Ezek a fagytűrő növények észak-Európából és Ázsiából származnak, fogazott, fűrészelt szélű pozsgás leveleik, tömött virágzatuk jellegzetes díszei a késő nyári kerteknek.

októberi varjúháj

Októberi varjúháj

A legtöbb kertészeti varjúháj (Sedum) Amerikából és Mexikóból származik. De ez nem jelenti azt, hogy a többi kontinensen nincsenek mutatós képviselői. Ide tartoznak azok a fajok, amelyeket manapság már a Hylotelephium nemzetséghez sorolnak.

Ilyen a Japánban és Kínában honos, nálunk októberi varjúhájként ismert Hylotelephium sieboldii. A kissé pozsgás szárat körülölelik a pénzérme szerű pozsgás levelek, melyek levélszéle csipkézett, és gyakran barnás szegélyű, ahogy a szárak is hasonló színezetűek. A 10-15 cm magas növény szeptember-október hónapban virágzik. A rózsaszín virágzatok feltűnőek. Napos sziklakertek kedvelt növénye. Magvetéssel, tőosztással szaporítható.

A pompás varjúháj (Hylotelephium spectabile; Syn. Sedum spectabile) és kertészeti hibridjei a nemzetség legelterjedtebb kerti növényei, amelyek feltörekvő hajtásrendszerű, bokros évelők. Augusztus-szeptember hónapokban virágzik. Többféle, fehér, rózsaszín és piros virágszínű kerti hibridje ismert. Gyakoriak a bíbor levelű változatok. Egyik nálunk is kedvelt fajtája a Sedum spectabile ‘Brillant’. Leggyakrabban ágyásszegélyként vagy sziklakerti növényként ültetik. Szárazságtűrő, napfényigényes. Tavasszal a hajtás kicsípésével bokrosodásra késztethetjük. A kicsípett hajtásokkal akár szaporíthatjuk is. Magvetéssel, tőosztással szaporítható.

pompás varjúháj

Pompás varjúháj

A Japánban honos japán varjúháj (Hylotelephium cauticola;  Syn. Sedum cauticola Praeger 1917.) viszont elterülő habitusú és árnyékkedvelő. Kerekded levelei a halvány rózsaszín száron ülnek. Apró, rózsaszín virágokból álló ernyős virágzata nyár végén díszlik.

A Közép-Ázsiából és a Himalája 4-4.5 ezer méter magas lejtőiről származik a mongol varjúháj (Hylotelephium ewersii; Syn. Sedum ewersii). Ovális levelei, hamvas levelei gyéren fejlődnek heverő szárán. Végálló bogernyőben fejlődő, rózsaszín, csillagot formáló virágai egész nyáron át nyílnak. A kékes-zöld levelű és rózsaszín virágú kertészeti fajták többféle árnyalatban kaphatók. Jó vízgazdálkodású, napos helyre valók. Leggyakrabban sziklakertekben találkozhatunk velük.

A 3-6 cm magas Hylotelephium pluricaule (Syn. Sedum pluricaule) az orosz északi tengeri szigetvilágban, a Szahalin szigeteken honos. Apró termetű pozsgás, kékes-zöld húsos levelei tömötten állnak a zömök szárakon. Nyár közepén nyílnak dús, rózsaszínű virágernyői. A csapadékos telet nem tűri.

A Hylotelephium telephium (Syn. Sedum telephium) Eurázsiában honos. Nyárutón, kora ősszel virágzik. Harsogó zöld, fényes, fűrészlet szélű levelei éles kontrasztot adnak a virágzatokkal. Nálunk legismertebb fajtája a bablevelű Hylotelephium telephium sp. maximum. Bordós hajtásain fejlődnek krémfehér bogernyőben álló virágai. Nyár végén, kora ősszel virágzik. Szárazságtűrő, napos fekvésbe való. Ellenálló sziklakerti növény.Vadon is előfordul. 1966-ban Erdélyi gyöngyperje-tarackbúza gyomtársulás egyik uralkodó fajaként írták le. Herbáját homeopátiás szerként használják hasmenés, vértisztítóként és hánytatóként.

pompás varjúháj szegélynek

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz Virágkötő Tanfolyamra!

Jelentkezz Kiskert Tanfolyamra!