Nemes cédrusok

A cédrus különleges fa, Lamartine francia író és költő azt írta a Cédrusokról, hogy “Ők a Mindenség legünnepeltebb alkotásai”. Már csak impozáns méretei miatt sem való kiskertbe.

A cédrus egy kicsit maga a történelem, hiszen a cédrus a föníciaiak hajóinak alapanyaga, kereskedelmük fontos terméke, és a bibliai leírásból ismert Salamon király templomának építőeleme. “Megépíté ekként azt a házat és elvégezé, és befedé a házat gerendákkal és czédrusfadeszkákkal.”( A KIRÁLYOKRÓL ÍRT I. KÖNYV 6. fejezet)
A cédrus igen értékes faanyagot ad. A régi paloták cédrusból készült díszítőelemei máig megmaradtak, ilyen például a Marokkói királyi palota. Gyantában gazdag fáját és nagy ellenálló képességét felfedezve hamar a rablógazdálkodás áldozatává vált, az egykor legelterjedtebb cédrusfa.

Évszázadokkal ezelőtt nagy cédruserdők borították a Földközi-tenger medencéjétől keletre fekvő hegyvidékeket: nagy kiterjedésű erdőségek voltak a Taurus-hegységben, Törökország déli részén, Szíria hegységeiben és Libanonban. A cédrusok nemzetségét őshazájukban már csak néhány száz példány képviseli.

A a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó cédrus nemzetség 4 fajból áll: Atlasz cédrus (Cedrus atlantica); Libanoni cédrus (Cedrus libani); Ciprusi cédrus (Cédrus brevifolia); Himalájai cédrus (Cedrus deodara).

Azi dős cédrusok koronája jellegzetes: az atlasz cédrus kúpos, a libanoni cédrus lapos, a himalájai cédrus lecsüngő habitusú. A fiatalabb példányoknál sokkal nehezebb a beazonosítás. Ilyenkor a tobozok és a tűlevelek nyújtanak támpontot.

A cédrus hűvös hegyvidéki éghajlat kedvelője, 1300 és 3000 m tengerszint feletti magasságok között, sziklás, meszes talajon él. Kemény telek és száraz nyarak túlélője. Az atlasz és a libanoni cédrus, ugyanolyan jól meghonosul lúgos mészkő talajon, mint savanyú bazalt, homokkő vagy pala talajon. A fanövedék a talaj minősége és mélysége valamint az éghajlati tényezők (különösen a csapadék) függvénye. Hazánkban kis területű cédrus állományok (Neszmély, Agostyán, Budafa és Badacsonyörs) találhatók.

A még meglévő cédruserdő állományok nyílt ritkás erdők, vagyis egyfajta “magányosság” jellemzi megjelenésüket, nem tűrik az aljnövényzetet és a cserjéket. Egyedül és csoportban megragadó esztétikai hatást nyújtanak. Magányosságának egyik előnye, hogy az erdőtüzek sokkal csekélyebb kárt tesznek benne, mint a zárt állományokban. Nyáron, nagy melegben árnyékot ad, télen az ágai a hó alatt nem törnek le, hanem a nehéz hókupacokat szépen engedik lecsúszni.

A cédrusok talajjavító hatással bírnak, tűlevelei gyorsan lebomlanak és belőlük tápanyagban gazdag humusz réteget képződik. Gyökereivel több nitrogén megkötő gomba él együtt, amelyek segítik a fiatal facsemeték növekedését

Atlasz cédrus (Cedrus atlantica) Afrika észak-nyugati részén, az Atlasz hegységben, 1000-2000 méter magasságban őshonos. Európában Franciaország déli részén sikerrel telepítettek be nagy területeket. Napos, félárnyékos helyeken él. 25-40 méter magasra nő. A szelet rosszul tűri, de a homokostól az agyagosig szinte bármilyen talajon megél, ha a talaj megfelelően nedves. Mind a téli hideget, mind a meleg nyarat jól viseli. Tapasztalatok alapján az ezüstös levelűek jobban bírják a hideget. Fiatal korában lombkoronája piramis alakú. Később a vízszintes tagoltság jellemzi, rendkívül mutatós fa. A csüngő fajta hazai kertészetekben is kapható.

A libanoni cédrus (Cedrus libani) Libanon hegyeiben őshonos. Árnyékban nem fejlődik, a leghidegtűrőbb cédrus. A légszennyezésre nagyon érzékeny. Fiatal korában lombkoronája piramis alakú. Később a vízszintes tagoltság jellemzi, mutatós fa.

A ciprusi cédrus (Cédrus brevifolia) Ciprus hegyeiben, kis egyedszámban fordul elő. Lassú növekedésű, kicsi-közepes méretű fa. Ágainak elrendezése a libanoni cédruséhoz hasonló. Évente néhány centimétert nő.

A himalájai cédrus (Cedrus deodara) A Himalája nyugati oldalán, 1500-3500 méter magasan őshonos. Magassága az 50 méter is eléri. Fiatalon fő és oldalhajtásai erősen visszahajlanak. A gyengén savanyú talajt, védett, meleg, párás helyeket kedveli.