Nem minden bors kicsi és erős

Nem minden bors kicsi és erős. Mindjárt itt van a borsikafű.  Ismert évelő és egynyári faja is. Gyenge gyomrúaknak kimondottan ajánlott bors helyettesítő fűszernövény.

Legismertebb nevei csombor, pereszlény. De se szeri, se száma a népies elnevezéseknek. Úgyhogy a legjobb, ha a nemzetségnevet jegyzed meg: Satureja. Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó Satureja nemzetség több mint 200, a mediterrán régióban honos fajt számlál. Többségük illóolaj tartalmú gyógynövény. Egyesek szerint a nemzetség tudományos neve a szatír szóból származik. Ez azonban nem bizonyított. Minden esetre az ókori Rómában afrodiziálumként is használták az egynyári borsfűt, ahogy az kiderül a Pliniustól ránk maradt leírásokból. Híre Európa többi részébe is eljutott. A franciák borban áztatták, hogy szerelemkeltő nedűhöz jussanak. A frigid angol nőket méhviaszhoz kevert borsfűvel masszírozták. Az olasz anyák lányaikat a házasság előtt egy hónapig borsfűvel etették, hogy minél inkább kedvüket leljék a házaséletben. Ugyanakkor, úgy tartják, hogy az évelő borsfű vágycsökkentő hatású.

egynyári borsfű

Egynyári borsfű

Az egynyári borsfű

A rómaiak Európa szerte elterjesztették, és népszerűvé tették, és nem csak afrodiziákimként. Igen kedvelt fűszernövénnyé vált. A germán törzsek is megkedvelték, főleg a babételek ízesítésére használták, ezért még ma is babnövénynek (bohnenkraut)  nevezik. Valóban kiemeli a bab ízét, és véd a bab kellemetlen puffasztó hatásától.

A Britanniában megtelepült germán szászok úgy tartották, hogy a borsikafű minden ételt jóízűvé tesz, a növény angol neve a Savory = ízletes is innen ered.

Az egynyári borsfű a Mediterráneumban honos, főleg a keleti részeken, bár valószínűleg Nyugat- és Közép Ázsiából származik. Egyéves lágyszárú. Alacsony, bokros növény. Álörvösen álló szürkészöld, keskeny, átellenes állású, rövid levélnyelű leveleit mindkét oldalát mirigytartó szőrök borítják. Szára szögletes, csöves, tövétől elágazó. A hajtások sötétzöldek, virágzáskor lilásba hajló színűek, tövüknél fásodók, szőrökkel, mirigyszőrökkel fedettek. A levelek hónaljában apró, lila virágok fejlődnek. Termése makkocska.

Egy kis kitérő az évelő borsfűhöz

Termesztett évelő rokona az évelő borsfű vagy hegyi pereszlény (Satureja montana). 1999-től államilag elismert fajtája a Bokroska. Évelő növény, dús bokrot képez. Erős növekedésű szára felálló, enyhén molyhos, színe zöld. Lándzsás alakú levelei simák, alul felül finoman pöttyözöttek. Virágszíne fehér.

évelő borsfű

évelő borsfű

A borsfű gondozása

Az egynyári borsfűt főleg konyhakertekben termesztik. Különösebb gondozást nem igényel. Napos helyre való, szárazságtűrő. Öntözés nélkül is megél. Önvető, ezért ha egyszer elvetetted, minden évben újra kel, és már csak ritkítani kell. Fogadd meg Lippay János, a kertész szakma egyik legnagyobb hazai megalapozójának tanácsát, miszerint „Bujnábban nől, és jobb szaga lészen, ha vöröss hagyma közzé vetik”. Gyűjtéséhez a virágzás kezdetén, a legalsó elágazások felett ollóval vágd le a hajtásokat. 

Az évelő borsfű igényei nagyon hasonlóak. Legtöbbször az évelő fűszernövények közé ültetik. Tavasszal, amikor már megjelennek a friss hajtásrügyek, érdemes a fás hajtásokat a hajtásrügyekig visszavágni, így megtartja kompakt formáját, és a nyár folyamán mutatós bokorrá terebélyesedik.

A borsfű sokhasznú

Virágzó, föld feletti része 0,3-2% illóolajat, 4-8% cseranyagot, nyálkát, gyantát és cukrot tartalmaz. Illóolajában sok más mellett 60-70% karvakol és 9-15%cimol található.

Természetes repellens, azaz rovarriasztó. A babnak nem csak konyhában válik hasznára. Az egynyári borsfű a babnak remek társnövénye, riasztja a babot igencsak kedvelő fekete levéltetveket.

A középkorban álmosság ellen borsfűkoszorút viseltek, amit a virágos hajtásból fontak. A székelyföldi Lövétén teáját torokgyík és magas vérnyomás ellen alkalmazták. Fogyasztották továbbá méhgyulladás és erős menstruáció esetén is. (Boris Gyöngyvér: Gyógynövények népi használata a székelyföldi Lövétén, szakdolgozat, PTE ÁOK Farmakognóziai Tanszék, 2010). Illóolaja antibakteriális hatású. Gyulladáscsökkentő hatását kutatások igazolják. ( 2015;16(14):1623-33.) Forrázat készítéskor 1 kiskanállal herbát adunk 1/4 liter vízhez.

Fűszerként borsra emlékeztető íze miatt, használható annak helyettesítésére, vagy annak kiegészítésére. „jó illatú, tsipős ízű, étkekben alkalmatos, étel-kivánásra indít” írja Veszelszki Antal botanikus 1798-ban megjelent  növényleírásokat és flórakutatásokat tartalmazó könyvében. Ily módon pompás fűszere hurkáknak, káposzta-, krumpli, gomba ételeknek, savanyú mártásoknak, savanyúságoknak. Leginkább zöldségeket ízesítenek vele, szemben a kakukkfűvel, amelyet húsok ízesítésére használnak. Miután intenzív ízű, csak keveset használj belőle. A főzés végén rakd az ételbe, akárcsak a többi illóolajat tartalmazó fűszernövényt, hiszen egyébként az aromás olaj elillan a főzés végére. Ha hosszan az étellel főzöd, könnyen megkeserítheti azt. Erdélyben a borsikafüvet egy szál kaporral összekötve főzik bele a káposztába. Virágos hajtását télire eltett uborkához is hozzáteszik.

“Herbes de Provence” Martha Stewardtól

A borsfű elmaradhatatlan alkotórésze a “Herbes de Provence” fűszerkeveréknek, amely bukéját a levendula adja. Egytál ételek, mártások, szaftos húsok ízesítéséhez kiváló. Te is elkészítheted szárított fűszerekből:

  • 3 evőkanál kakukkfű
  • 2 evőkanál borsfű
  • 1 evőkanál oregano
  • 3 evőkanál rozmaring
  • 2 evőkanál szárított majoránna
  • 1 evőkanál szárított levendulavirág
Herbes de Provence

Herbes de Provence

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz Gyógynövény Tanfolyamra!