Madárbirs

Apró leveleinek köszönhető könnyed, légies kinézete egész évben szemet gyönyörködtető látvány. Ősszel egyre inkább kitűnik környezetéből. Először apró, vörös almácskáival, a terméseivel, innen ered a neve is, később narancssárga, majd borvörösre sötétedő leveleivel. Amikor pedig lassan elveszti leveleit, vöröslő termései csalogatják a tekintetet, és édesgetik a madarakat egy kis téli lakmározásra.

A madárbirs bemutatása

A kerti madrábirs (Cotoneaster horizontalis) a rózsafélék (Rosaceae) családjába, az almafélék alcsaládjába (Maloideae) tartozik. Az almafélék rokonsága csak fás növényekből áll. Előfordulnak közöttük cserjék is. Magházuk a vacokból és a virágtakaró-levelek alapjából kialakuló áltermés.

Félörökzöld vagy nyárizöld, kis termetű, terülő, apró levelű, kétlaki cserje. Jellemzően 60-100 cm magas, 2-3 m széles.

A madárbirs díszítőértéke

Napos helyen őszi levélszíne rendkívül mutatós: karmazsinvörös vagy narancssárga. A levelek később lehullanak. Míg félárnyékban zölden áttelelnek. Almatermése azután csaknem egész télen át fennmarad, és gyakran csak március végén – április elején, az új hajtások megjelenésével hullik le. Ha sokáig szeretnénk gyönyörködni benne, védjük a madaraktól hálóval, mert a termése igen kedvelt madárcsemege.

A madárbirs szaporítása

Nyár végén szaporíthatjuk félfás dugvánnyal. A középső félfás rész a legalkalmasabb a dugványozásra. Vágjuk 6-8 cm-es darabokra, vágjuk, csípjük le az alsó leveleit, a többit meg a felére csípjük le. Dugjuk tőzeges talajba, tartsuk néhány hétig párás, árnyékos helyen, amíg meggyökeresednek.

Szaporítása magvetéssel is történhet. A terméseket késő ősszel szedhetjük meg, majd szabadföldön vagy veremben kis kupacokba, esetleg nejlonzacskóba csomagolva füllesztjük, hogy megpuhuljanak. Ezután a terméshússal együtt elvetjük. Április végén megindul a csírázás. Ha nem, akkor még egy évig hagyni kell, magja akár 3 évig is elfeküdhet. A kis csemetéket, ha túl sűrűn keltek, nagyobb térállásba tűzdeljük. A második év végére végleges helyre ültethetők.

Ültetési ötletek, praktikák

Félárnyékba, napra való. Igen dekoratív magánosan a zöld gyepfelületben vagy a sziklakertben, de kisebb-nagyobb foltokban is mutatós. A kisebb kertekben szoliternek, 2-3-as csoportokba ültetik. Különösen ajánlott falhoz, kerítéshez, lábazathoz, sőt korláthoz is. Ha a csúcsdominanciát megszüntetjük, azaz a felfelé törekvő csúcsrészt kicsípjük, biztosan szépen fog terülni. Miután terülő növény, ötletes megoldás, ha konténerét függőlegesen a falhoz erősítjük. Gyönyörű borítást ad. Másik kedvelt megoldás, ha magas törzse szemzett változatot vásárolunk, amelyről a hajtások lecsüngenek. Szintén csüngő hatást érünk el, ha nádpálcához rögzítjük, és így föntről lecsüng a hajtás. Különösen mutatósak a sárga-tarka változatok.