Kövirózsa

A kövirózsa jellegzetesen szárazságtűrő. Extravagáns megjelenése, csekély helyigénye és kis gondozási igénye miatt divatos növény. 

A szárazságtűrő növények

Szárazságtűrőknek (xerofitonok) nevezzük azokat az évelő növényfajokat és fajtákat, amelyek egyes életszakaszaikban alacsony talajnedvességet és alacsonyabb relatív páratartalmat i
s elviselnek. Intenzív vegetatív növekedési, virágfejlődési szakaszukban és áttelelő szervük kialakításakor (rügydifferenciálási, gumó-, rizóma- stb.) azonban ezek a növények is több nedvességet igényelnek.

Csekély talajigényű szárazságtűrő évelőink egy része sziklafüves lejtőkön, sziklarepedésekben, mészkő rendzinán kialakult hegyi sztyeppréteken él. Ezek a területek látszólag nagyon szárazak. Valójában azonban az ilyen viszonyok között kialakult talajok szervesanyag-tartalma igen magas, ezért sok vizet képesek tárolni, és sokáig tudják az itt élő növények rendelkezésére bocsátani (sok itt élő növény víztároló szervvel rendelkezik). Másrészt viszont az ilyen helyeken soha nincs pangó víz, és a növények sem iszapolódhatnak el.

A varjúhájfélék családjába (Crassulaceae) tartozó növények többsége pozsgás levelű – levélszukkulens, lágyszárú vagy félcserje. Legnagyobb tömegben Dél-Afrikában, Mexikóban és a mediterráneumban élnek. Több, mint 1700 fajuk ismert. Nálunk 2 fajuk fordul elő vadon. Ide tartoznak a kövirózsák.

Angolszász elnevezése: tyúk és csibéi, ez a kövirózsa mamát és a bébikert jelenti.

Házi (fali) kövirózsa Sempervivum tectorum

A nálunk is őshonos fali kövirózsa nagyon változékony, az emberi környezetben ősidők óta ültetett, évelő növény. Az angolszász ‘Hens and chicks’ név arra utal, hogy a tyúkok (hens) azaz a kifejlett tőlevélrózsák körül találhatók a kiscsibék (chicks), azaz a sarjak. A latin Sempervivum “mindig élő” kifejezése a növény örökzöld voltára utal, a tectorum (“tetőn”) pedig kifejezi, hogy a kövirózsa gyakran a háztetőn is megjelenik. Az európai népek folklórjában villámhárítóként tisztelték. Ennek feltehetően valóságalapja is volt, hiszen a szukkulensek csökkenthetik a tűz terjedését.

A tőlevelek 8-12 cm átmérőjű levélrózsában állnak. Levelei húsosak, röviden kihegyezettek, kopaszak, pillás élűek, zöldek, máskor vörösesek. A levélszín tavasszal a legintenzívebb, a nyári melegben kissé megfakul. Halványpiros virágai álernyőben vagy füzérszerű virágzatban nyílnak június-júliusban. Elvirágzás után a levélrózsa rendszerint elpusztul, de a növény a sarjakról megújul. Jellemzője az alacsony termet, és a gyors terjedés.

virágzó pókhálós kövirózsa – Sempervivum arachnoideum,

Több száz hibridje ismert. Változatos levél alakú, – színű, méretű, szőrrel pókháló szerűen vagy bársonyosan borított vagy csupasz, kompakt növények. A hibridek akár érzékenyebbek is lehetnek, és nem biztos, hogy a kertben elviselik a nagy mínuszokat.

Cikk ajánlat: A kövirózsák alkalmazkodóképessége

Kövirózsa dekorációk

A pozsgás koszorú egyre divatosabb. Elkészítése egyszerű.  Karácsonyi ajtódísznek is kiváló, ha megfelelő fényt kap. Az ajtó közepére, felső harmadára kerüljön. Drótvázas koszorúalapot magunk is készíthetünk, de vásárolható is. Legjobb, ha kibélelt állapotban vesszük meg, de magunk is bélelhetjük vízzel átitatott párnamohával, kókuszpálma rosttal. Ebbe jön a homokkal lazított virágföld (2:1) vagy kaktuszföld, amelyet lefedünk a vízzel átitatott rostos anyaggal. Lyukasszuk át késsel, ollóval a takaróközeget, ujjunkkal készítsünk kis lyukat a növényeknek. Óvatosan ültessük be a pozsgásokat,
és nyomkodjuk vissza rostokat minél alaposabban. Öntözzük be a készítményt sík felületre fektetve, és hagyjuk ülepedni néhány hétig.

Koszorúban használhatjuk egyéb díszekkel együtt karácsonyra, felkerülhet a karácsonyfára, vagy éppen táldíszbe ültethetjük.