Kerti pálmaliliom

Az éghajlatunk melegre és szárazra fordulásával egyre gyakoribb mind kerti mind városi környezetben a kerti pálmaliliom. Már a neve is utal szemet gyönyörködtető fehér virágzatára. Ez az igen sokoldalú, sokhasznú növény Amerikából került hozzánk, ahol inkább haszonnövényként  terjedt el a bennszülött indiántörzseknél.

A jukka története

A spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó Yucca nemzetség 40-50 faja potenciális gyógynövény. Többségük Dél-Nyugat Amerika, Mexikó arid, azaz száraz, félsivatagos vidékeiről származik. Az indián népgyógyászat nagyra becsült növényei.  A növényi kivonatokat ízületi fájdalmak kezelésére, vérzéscsillapításra, húgyúti fertőzések és prosztata gyulladás kezelésére használták.

A kerti jukka

A kerti pálmaliliom, jukka (Yucca filamentosa) lassan növő, tőlevélrózsás növény,   Az indián törzsek szaponinokban gazdag gyökerét orvosságként és szappanként is használták. Gyökerének őrleményéből készített borogatással sebeket gyógyítottak. Gonorrhoea és reuma gyógyítására is használták.

A tőlevélrózsából, amely szürkészöld színű, kihegyezett levelekből áll,  1-3 méter magas virágszáron 50-500 fehér, harang alakú virágokból álló virágzat fejlődik. Őszre toktermést érlelne, de ekkor a növény díszítőértéke igencsak lecsökken. Ezért a legjobb, ha az elnyílt virágszárakat levágjuk. Nálunk nincs terméskötés, mert ehhez a különleges molyra van szükség. Terebélyessége miatt elsősorban szoliterként ajánlható. De tömeges ültetésére is sok példa van, pl. járdaszigetek, sétautak mentén. Sziklakertbe is alkalmazható.

A jukka éjszaka nyíló és éjszaka illatozó virág megporzását egy különleges moly, az éjszaka aktív  jukkamoly végzi, mialatt a virág termőjébe helyezi el a petéit (Tegeticula yucasella). A kikelő lárvák a megtermékenyülés eredményeképpen fejlődő magvakkal táplálkoznak, de csupán kb. az ötödét fogyasztják el a magvaknak, majd kifúrják magukat a virágból és egy finom szövött pókháló szerű szálon a talajra ereszkednek. A molymama csak üres virágba petézik, a feromonok irányításával.

Köztereken, parkokban is gyakori, Igénytelen, hálás növény. -30 °C-i fagytűrő. Silány talajban, öntözés nélkül is megmarad.

Környezeti igényei: Hosszú életű, jól bírja a tűző napot, a szárazságot, de még a keményebb teleket is. Sótűrő, várostűrő. Az útsózást is jól viseli. Ezért gyakran találkozhatunk velük közlekedési útvonalak mentén.

A jukkák érzékenyek a baktériumos levélfoltosságra, amelyet a Coniothirium concentricum baktérium okoz. A betegség terjedését segítheti a nedves, párás környezet, ami a gombás betegségek terjedésére is igaz.  A betegségek elkerülésére három lehetőség van, a fiatal hajtások áttelepítése, a növény lecserélése, illetve a permetezés pl. Mankocebbel.

Gyökeréről könnyen sarjadzik, ezért eltávolítani igen nehéz, ugyanakkor a gyökérsarjakból számtalan kis jukka állítható elő. Tavasszal a fiatal, de már beérett hajtásokat válasszuk le éles ásóval. Beültetés előtt a leválasztott hajtásokat néhány napig szárítsuk.

2-3 évenként érdemes megújítani az elöregedő töveket. A metszőollóval vagy éles késsel végzett metszéshez használjunk vastag kesztyűt. Az elnyílt virágfüzérrel egy időben a tőlevelek is elpusztulnak, ugyanakkor új hajtások bújnak elő. Az virágszárat közvetlenül a talajfelszín fölött távolítsuk el, majd az elszáradt és sárguló levelektől tisztítsuk meg. A megmaradt tövet nyírjuk fel az alsó, hervadó leveleket eltávolítva.

Jukka egyéb felhasználása

A jukka termése a magvak eltávolítása után főzve fogyasztható. A nagy virágszirmokat salátához használják. A zsenge virágszárakat úgy fogyasztják, mint a spárgát. A rostos leveleket csíkokra tépve kötelet, kosarat, halászhálót készítenek belőle.
Forrás: Yucca filamentosa

A Székely Hírmondóban volt olvasható az alábbi ötlet: “A kard alakú levelet, körülbelül arasznyi csonkot hagyva, metszőollóval levágtam. A levágott részt az aljánál, a főér két oldalán ugyancsak metszőollóval becsíptem. Így aztán a levéllemezt könnyű volt három, kb. 40 cm hosszúságú csonkra széthasítani. Ezekkel aztán paradicsomfáim ágait nyolcas kötéssel karókhoz rögzítettem, a kötések az őszi fagyokig tartottak. Ahogy próbálgattam, kiderült, az idős tőlevélrózsák alsó, félig-meddig elsárguló levelei a legalkalmasabbak kötözésre, mert ezekben erősebbek a rostok. Ráadásul a növénynek is ezek hiányoznak a legkevésbé.Természetes kötözőanyag: Ősszel az elpusztult paradicsomtövek, és karóiknak kihúzásakor derült ki a yukka kötözőanyag újabb előnye: a zsineggel kötözött paradicsomszárakat nehéz a karóktól különválasztani, mert minden egyes zsineghurkot külön el kell vágni késsel vagy metszőollóval. Ez nagyban hátráltatja a fölszedést. A yukkalevél viszont egy közepes erősségű rántásra könnyen enged, sokkal hamarabb le tudom szedni a paradicsomszárat a karóról.”