A japánbirs termése ehető!

Alig akad valaki, aki ne tudná, hogy a japánbirs az egyik legmutatósabb tavasszal virágzó cserje, de kevesebben tudják, hogy termése fogyasztható, az alapfaj magjából sajtolt olajból pedig annyi fontos tápanyag jelenlétét mutatták ki, hogy meggondolandó az olaj étkezési célú felhasználása. Ismerkedjünk meg  a nemzetségébe tartozó, a távol keleten honos cserjékkel közelebbről.

Pompás birs

Japánbirs nemzetség

A rózsafélék családjába (Rosaceae), ezen belül is az alma alakúak alcsaládjába (Maloideae) tartozó japánbirs (Chaenomeles) nemzetségnek négy faja ismert. Ezekre a cserjék, fácskákra jellemző, hogy a hajtások végálló tövisekben végződnek. A kétéves hajtásokon fejlődnek a maximum hat virágból álló virágfürtök. Nyugalmi periódusuk rövid, az ágak karácsony táján sikerrel virágoztathatók.

A kínai birs (C. cathayensis) Nyugat-Kínában őshonos, és a legnagyobb terméssel rendelkezik a nemzetségen belül. Nagy cserje és kis fácska, 900-2500 méteren él. Termése körte alakú. A virágok általában fehérek vagy rózsaszínűek. Kínában a termését gyógyhatásai miatt gyűjtötik hányás, hasmenés, hasi fájdalmak kezelésére.

A pompás birs (C. speciosa) 2-5 méter magas, sűrű ágrendszerű cserje. Kínában, Mianmarban 200-1700 méteren honos. Termése alma alakú, 5-6 cm átmérőjű. A virágok pirosak. Kínában ma is használatos szárított termése, amelyről már i.sz. 500-ban azt tartották, hogy lazítja az izmokat, inakat és meridiánokat, különösen hatékonynak találták, ha az izommerevségéhez duzzanat képződés párosult.

Az előbbiekkel közeli rokonságot mutató japánbirs (Chaenomeles japonica )1.2–1.5 méter magasra megnövő cserje, amely Japán középső és déli részének 1000-2100 magas hegyoldalaiban, tó és folyópartokon honos. Széles, sűrű ágrendszerű. Levelei sötétzöldek, fényesek, tojásdadok. Vörös, narancsvörös virágait bőségesen hozza. Áprilisban, májusban virágzik, virágai illatosak. Némelyik virága steril. A rövid, csészeszerű vacok (hipantium) jelzi, hogy termős virággal van dolgunk. Termése sárga, sárgászöld, lapított gömbölyded alakú.

Chaenomeles japonica

Szecsuán és Xizang tartományokban honos a 2600-3800 méter magasságban élő tibeti birs (C. tibetica), amely inkább a kínai birssel mutat rokonságot. Vöröses ágrendszerű, rövid levélnyelű, sötétzöld, fényes, lándzsás leveleinek széle fogazott. Rózsaszínű virágai 3-4-es csomókban, júliusban nyílnak. Szeptemberben-októberben érik illatos termése.

Japánbirs a kertben

A japán birs 1869-ben került Japánból Európába. A kertészeti fajták zöme a kínai-, a japán, és a pompás birs hibridje. Sok kertészeti fajta van termesztésben, amelyeket az egyszerűség és a közérthetőség kedvéért szintén japánbirsnek nevez a köznyelv. Nálunk leggyakoribb két alapfaj a japán, illetve a pompás birs, illetve azok hibridjei terjedtek el.

Szinte mindenfajta talajon megél, kivéve a túl meszes talajokat. Ilyenkor levelei kisárgulnak. Tűző napra ne kerüljön! A monília kárt tehet virágaiban, egyéb gombás betegségek és a levéltetvek is károsíthatják.

Virágzás után közvetlenül, április végén, májusban metsszük, így ösztönözzük új hajtások képzésére. A következő évi virágok az újonnan hozott hajtásokon képződnek. Ilyenkor végezhetünk ifjítást is, amikor az elöregedett, vagy elburjánzott ágrendszer egy részét (kb. 1/3-t) eltávolíthatjuk. Ha néhány évig elvégezzük az ifjítást, a cserje teljesen meg tud újulni. Nyírott sövénynek is kiváló, a sövény karbantartását szintén májusban végezhetjük el. A gyökérsarjakat folyamatosan távolítsuk el, ha hordában szeretnénk tartani a növényt.

Szaporíthatjuk zölddugványról júniusban-júliusban, vagy késő őszi fásdugványról. Az őszi fás dugványozást levélhullatás után kell végrehajtani, a növény nyugalmi állapotának kezdetén, az állandó fagyok beállta előtt. Erős növekedésű, idei hajtásokat válasszunk, ebből vágjuk ki a megközelítőleg arasznyi hosszú dugványokat. Felső részüket közvetlenül egy rügy fölött, aló részüket közvetlenül egy rügy alatt ferdén vágjuk le. Az így előkészített dugványokat szabadföldben vagy edényben, balkonládában lehet gyökereztetni. Alkalmazható a gyökérsarjak leválasztása is. Jól szaporítható magról.

Japánbirs termése

A pompás japánbirs C. speciosa termését vette górcső alá Tong Kwee Lim professzor az Ehető gyógy- és nem gyógynövények (Edible Medicinal And Non-Medicinal Plants) című könyvében.  Megállapította, hogy a gyümölcs savassága, magas rost tartalma, nagy, a citromét meghaladó C-vitamin- és fenol- valamint pektin tartalma miatt magas tápértékű. Aminosavakban gazdag, különösen kiemelkedik glutaminsav tartalma. A szénhidrátok közül fruktóz, glükóz és szorbitol tartalma jelentős. Antioxidánsokat tartalmaz. Tudományos kísérletek támasztják alá, hogy a C. speciosa termésének leve bakteriális fertőzés eredetű hasmenés ellen hatékony (egérkísérletek), glükozid tartalma gyulladáscsökkentő (patkánykísérletek), többek közt humán béta-receptor blokkoló hatását is kimutatták. (Edible Medicinal And Non-Medicinal Plants: Volume 4, Fruits, Springer, 2012.)

Augusztus-szeptemberben érő termései akár az első fagyok beköszöntéig szedhetők. Termése sötét, hűvös helyen hónapokig tárolható. Kemény, fanyar gyümölcse nyers fogyasztásra nem alkalmasak, de főzve igen kellemes zamatú kompót, befőtt, lekvár készíthető belőlük. Hasonlóképpen dolgozhatjuk fel, mint a birset, de több cukrot igényel. Még kellemesebb ízélményt ad, ha almával együtt főzzük be.

Magjának hidegen sajtolt olaja nagy koncentrációban tartalmaz tokoferolt (E-vitamin), karotinoidokat és fenolokat, telítetlen zsírsavakban gazdag, amigdalint (ciántartalmú glikozid) nem tartalmaz, ezért jövőbeni élelmi felhasználást is javasolják a kutatók. (European Journal of Lipid Science and Technology, Vol 116 Issue 5, Abstract)

A Treemail dísznövény csomagküldő szolgálat ajánlatában szerepel a Lettországból származó narancs-piros virágú, kiváló gyümölcstermő, találóan északi citromnak nevezett japánbirs (Chaenomeles japonica ’Cido’). A 90 cm magas növény pompásan mutat, ha téli jázminnal fal vagy rácsozat mellett nevelik. Tüskementes. Alma nagyságú, pirosas bemosódású, sárga termései szeptember-október folyamán érnek. Kellemes ízű gyümölcsét gyümölcslevek, dzsemek, desszertborok, likőrök készítésére is felhasználják. A gyümölcsét fennhagyva gyönyörű őszi dísz.

Gyümölcssajt – Medve Zsolt  receptje 

Hozzávalók: 1.5 kg japánbirs (megtisztítva ebből lesz kb 1 kg); 70 dkg kristálycukor; fél csomag vaníliás cukor; 1 db citrom leve.

A birseket mossuk meg, magozzuk ki, majd vágjuk kisebb darabokra. Tegyük egy lábasba, és adjunk hozzá annyi vizet, amennyi éppen ellepi. Csavarjuk bele a citrom levét, ez megóvja az “almákat” a barnulástól. Gyújtsunk alá, és főzzük addig, míg meg nem puhul. Ezt követően vegyük le a tűzről, botmixerrel pépesítsük, majd adjuk hozzá a cukrot, a vaníliás cukrot és főzzük addig, míg kocsonyás állagú nem lesz. Öntsük sütőpapírral bélelt edénybe, vagy sütőpapírral kibélelt őzgerincformába, vagy nagy tálcára vékonyan elterítve. Jó ötlet az előzőleg folpackkal kibélelt, negyedkilós margarinos dobozokba töltése. Mire teljesen kihűl, megdermed. Ha kicsit folyós maradt, a hűvös kamrában lassan megszárad.

Almás japánbirs dzsem – recept Ausztráliából

Hozzávalók: 0.5 kg hámozott, magház nélküli, apróra felvágott japánbirs, amit készítés közben a citromos vízbe dobunk, hogy megóvjuk az elszíneződéstől; fél citrom leve; 0.5 l víz; 0.5 kg hámozott, magház nélküli, apróra vágott alma, kevés citromlé itt is megakadályozza a barnulást; 12 dkg cukor.

Japánbirs likőr