Indiánsátor télire fagyérzékeny fáknak

Információk a füge, káki (datolyaszilva), gránátalma, selyemmirtusz, kivi, indián banán és más fagyérzékeny fák szakszerű téli takarásáról. Ha cudar hideg jönne a tél folyamán, komolyan fontold meg a takarási lehetőségeket annak érdekében, hogy fagyérzékenyebb fáid átvészeljék a telet.

Harcz Endre – kertészet, különleges növények

A téli takarást nem szabad túl hamar, például októberben elkészíteni, célszerűbb a tél elején, mert jobb, ha minél kevesebb időt tölt a növény a takarás alatt. Egy esetleges melegebb októberi-novemberi időszakban a takarás alatt a levegő felmelegszik, így a növény télre való felkészülése nem a megfelelő ütemben zajlik.

Alaphiba a takarásoknál, hogy a növényt bebugyolálják, felöltöztetik, körbetekerik dróthálóval, majd azt teletömik levelekkel, szénával, szalmával, azaz oszlopszerűen takarják a növényt. Az emberi test hőt termel , tehát, ha felöltözünk, akkor a test által termelt hőt bezárjuk a ruha alá, és így nem fázunk. A növény NEM termel hőt, azaz hiába bugyoláljuk be, nincs hő, amit bezárnánk a takarás alá. Miután a növény nem termel hőt, hiába öltöztetjük fel, bugyoláljuk be, nem zárunk a takarás alá hőt, így maga a szigetelés csupán csekély védelmet nyújt. Nem véletlen, hogy az így betakart fagyérzékenyebb növények tulajdonosai rendre elfagyásokról számolnak be a hidegebb telek után.

A természetben egy hőforrás van, ami csapdázható a takarás alatt, az pedig a talajhő. Nagy hidegek alkalmával jellemzően hótakaró is jelen van, a hó alatt pedig általában 0 fok körüli a talaj hőmérséklete, ezért ha a takarásnál szabadon marad a talajt, akkor ezzel a viszonylag “meleg” talajjal tudjuk fűteni azt a légteret, amit a takarással a növény köré zárunk. Ha például a füge tövét betakarjuk lombbal, azzal nem érünk el semmit, mert nem a gyökerét kell védeni, azt védi a talajhő, mivel benne van a talajban, hanem a föld felett lévő ágakat kell óvni. A “be kell takarni a tövét” hiedelem valószínűleg onnan származik, hogy mi emberek is a földről fázunk fel, a föld hideg nekünk télen, ezért úgy gondolják sokan, hogy a növény is a föld felől “fázik”, pedig nem így van. Nem a növény tövét és a gyökerét kell védeni a fagytól, hanem az ágait, a lombját, ehhez pedig a növényt a lehető legnagyobb magasságig be kell takarni úgy, hogy minél nagyobb talajfelületet zárjunk a takaró alá. Tehát a talajt a takarás alatt részben vagy teljesen szabadon kell hagyni!

Ezért helyes megoldás az indiánsátor, azaz csinálni kell egy vázat a növény fölé kúp, gúla formában. A váz lábait rögzíteni kell a talajhoz, különben egy nagyobb szél el tudja mozdítani a takarást. A takarás vázát akár egy nagyobb hordó is adhatja, de fából, lécekből, vagy fém elemekből is készülhet. A vázat le kell takarni hőszigetelő anyaggal, takarókkal, plédekkel, paplannal, lepedőkkel, akár hungarocell táblákkal, kőzetgyapottal, széna vagy szalmabálákkal, ez fogja meg a talajhőt Kívülre kell egy (lehetőleg világos, fehér vagy szürke) nejlon, fólia takarás, ami véd a beázás ellen. Széna vagy szalmabála alkalmazása esetén belül, a takarás belsejében üreget kell hagyni egy. Régi, ősi módszer, hogy kukoricaszárral rakják körbe a növényt, ez is működik valamennyire, ha elég sűrűn és elég vastagon körbe van rakva a növény kukoricaszárral. Fontos, hogy a takarás kellően stabil legyen! A növénynek télen nem kell a fény, ezért a takarás alatt nem baj, ha sötét van.

Kivétel az ÖRÖKZÖLD MAGNÓLIA, amelynek kell fény télen is, ezért az örökzöld magnóliát TILOS télire betakarni. A 2-3 éves örökzöld magnólia már bírja a hideget, akár -20 fokig is. Csak az idén nyáron vagy ősszel ültetett örökzöld magnólia töveket kell takarni abban az esetben, ha -15 foknál hidegebb lenne, de csak arra az éjszakára.

Mivel a legfagyérzékenyebb növény a FÜGE is bírja a hideget -13,-14 fokig, a KÁKI (datolyaszilva), a GRÁNÁTALMA, a SELYEMMIRTUSZ átlagosan -16,-18 fokig, ezért úgy is működhet a dolog, ha csak ezekre a hideg éjszakákra készítjük el a takarást. Ezek a -15,-20 fokos éjszakák általában egy-egy télen 1-2 alkalommal fordulnak csak elő, a többi időszakokban enyhébb idő van, a többi időszakban nem szenvednek fagykárt a fagyérzékenyebb növényeink. A legjobb megoldás az, ha elkészítjük a takarás vázát ősz végén, tél elején, és csak arra az 1-2 éjszakára tesszük fel a takarást, készítjük el a hőszigetelést, amikor -13,-14 fok körüli vagy annál hidegebb éjszakák várhatóak. Erre a néhány éjszakákra akár egy 50-100 W-os égőt is kihúzhattok a takarás alá, így akár 6-8 fokkal magasabb hőmérsékletet lehet elérni a takarás alatt. Ezzel a megoldással -20,-22 fokig biztosan nem lesz baja a FÜGÉNEK, márpedig -20,-22 fok azért elég ritkán fordul elő. KÁKI (datolyaszilva), GRÁNÁTALMA, SELYEMMIRTUSZ esetében ez azt jelenti, hogy -23,-24 fok esetén sem lenne baja a fánknak, ami fantasztikus dolog!

A takarást mielőbb le kell bontani, amint enyhülni kezd az idő, mert a takarás alatt a melegebb februári napokban felmelegszik a növény, és megindulhat, az pedig egy esetleges tavaszi fagynál nagy hátrány.

Enyhébb időben télen is ki kell bontani a takarást, szellőztetni kell (különösen a GRÁNÁTALMA és a SELYEMMIRTUSZ esetében fontos), figyelve arra, hogy csapadékos időben ne ázzon el a takaróanyag, hiszen a hidegebb idő visszatértével vissza kell zárni a takarást. Takarás előtt a selyemmirtusz és a gránátalma leveleit el kell távolítani a növényről is, és a talajról is.

FÜGE esetében az is sokat segíthet, ha a földhöz közeli ágakat lefektetjük a földre és betakarjuk földdel, így a talajhő miatt a föld alatt nem fagynak el, és egy keményebb tél után legalább azokon lesz termés. 2-3 éves vagy nagyobb fák esetében is szükséges lehet a takarás, ha komoly hideg jönne. A növényeken maradt éretlen gyümölcsöket le kell szedni, mert a takarás alatt berothadhat, bepenészedhet.

KIVI esetében csak az idén nyáron és ősszel ültetett töveket kell esetleg védeni, ha -15 foknál hidegebb lenne, viszont az nagyon egyszerű dolog: ugyanis az idén nyáron vagy ősszel ültetett kivik még 1-1,5 méter magas, rugalmas, hajlékony, egy szál tövek, le kell hajlítani őket a földre, szórni rájuk havat, földet, szénát, szalmát vagy bármi módon takarni őket a földön, így a talajhő megvédi őket. Majd a pár nap hideg elmúlta után ki lehet bontani őket.

Az INDIÁN BANÁN a téli hideget nagyon jól bírja, -25 foknál hidegebbet is kibír, tehát csak komoly hidegben kell őket takarni, ha -25 foknál hidegebb lenne. A most ősszel ültetett, kisebb indián banán
töveket csak -15,-20 fok vagy annál hidegebb esetén kell takarni, ami nagyon egyszerű, egy vödröt, hordót kell rájuk borítani, rá valamilyen szigetelés, majd nejlon, majd lesúlyozni. Azokat az indián banán fákat, amelyek már 2 évesek, nem kell védeni, nem kell takarni, mert azok már -25 fokot is kibírnak.

A szakszerű és hatékony takarás kötelező például azoknál az idén tavasszal ültetett KÁKI (datolyaszilva) fáknál, amelyek később hajtottak ki, ezért kevésbé fásodtak be, kevésbé értek be a hajtások, így fagyérzékenyebbek lesznek. Ezeket a fiatal fákat takarni kell abban az esetben, ha -13,-14 foknál hidegebb lenne.

Vigyázat, a takarás jó búvóhely a pockoknak, egereknek, a takarás alatt lévő fát megrághatják, ezért ellenük védekezni kell.

A fotók forrása .facebook.com/harczendrekerteszet/