Bakonyi József
A gyapjaskaktuszok (Ariocarpus) Mexikóban és az USA Texas államában előforduló növénynemzetség. Igen mostoha körülmények között, köves, sziklás, omladékos területen élnek. Egyesek élőhelye veszélyeztetett. Szobanövényként tartva, az idősebb példányok csodaszép virágaiban még akár késő ősszel is gyönyörködhetünk.
Gyapjaskaktuszok botanikája
Különleges alakú, alacsony növésű, lassan fejlődő kaktuszok. Angolszász elnevezése “living rock”-nak, “living stone” rendkívül találó. Több évtizedes példányok átmérője 15-20 cm. Szemölcseik sűrűn, levélrózsaszerűen állnak, háromszög alakúak, tetőzsindely szerűen helyezkednek el. A szemölcsök töve enyhén gyapjas. Virágaik a szemölcsök hónaljából, az axillákból nyílnak. Élőhelyükön október-november eleje tájékán virágoznak. A virágok éjszakára becsukódnak, erős fényben és hőségben kokárdaszerűen szétnyílnak. Hűvös, borongós időben nem nyílnak ki a szirmok. A virágok formája trombita-, tölcsér- vagy margarétaszerű, színe: fehér, sárga, rózsaszínű, vagy piros. A görög eredetű Ariocarpus nemzetségnév az ide tartozó kaktuszok termésének kinézetére utalva berkenye- vagy galagonyaszerű termést jelent. Magvaik akár több évig is csíraképesek.
Gyapjaskaktuszok gondozása
Ariocarpust kevés gyűjtőnél láthatunk, ennek oka, hogy gondozásuk nem könnyű feladat. Kényes növények, főleg a szükségesnél több nedvességet nem viselik el. Meleg és napfényigényes növények, inkább olyanoknak ajánlható tartásuk, akiknek üvegházuk, télikertjük, illetve a növények megfelelő gondozására alkalmas helyiségük van.
A cserép, amelybe ültetjük, a szokásosnál mélyebb legyen, mert gyökerük hosszú, répaszerű. Élőhelyükön a talaj sziklás, törmelékes, ezért földjükhöz keverjünk apró kőzúzalékot, kavicsot.
Tavasztól őszig ritkán és figyelmesen öntözzük. A növények gyapjas részére ne kerüljön víz. Túlöntözéskor a répagyökér könnyen rothadni kezd, ezért is fontos a kellően vízáteresztő talaj. Hazájukban elviselik az éjszakai fagyokat, nálunk a hűvös, száraz, világos telelőhelyiséget igénylik. Télen tarthatjuk öntözés nélkül.
Az Ariocarpusok szaporítása magvetéssel történik.
Gyapjaskaktusz fajok
Ismerj meg néhány gyapjaskaktusz fajtát!
Ariocarpus agavoides – élőhelye Mexikó, Tula környéke. A legtöbb példány ezen a vidéken található ebből a fajból, de San Luis Potosiban is előfordul. A tulai példányok a legszebbek, de itt élőhelyük veszélyeztetett a táj eróziója miatt. Igazi növényritkaság, sajnálatos, hogy szinte teljesen kipusztult. A növény kb. 7 cm átmérőjű, igényli a sok napfényt, óvatosan locsoljuk. Virága 4 cm-es, sötét rózsaszínű (vagy lila). Élőhelyén október tájékán virágzik, kertészetekben ez akár decemberben is lehetséges.
Ariocarpus bravoanus – San Luis Potosi vidékén fordul elő, 1800 méter magas hegyekben. Szintén veszélyeztetett faj, élőhelye fokozott védelem alatt áll. Védettsége miatt csak kertészetben szaporított példányt vásároljunk. Virága rózsaszínű.
Ariocarpus fissuratus – Észak- Mexikóban és az USA Texas államában fordul elő. Háromszögletű szemölcsei szürkészöldek, gyapjasak. Repedezett szemölcseiről kapta nevét. Élőhelyén nem ritka a mínusz 10 °C fokos éjszakai hőmérséklet. Rendkívül lassan nő, idős korára mintegy 15-20 cm átmérőjű lesz. Jó vízelvezetésű talajba ültessük és mérsékelten öntözzük. Rothadásra hajlamos. Virága rózsaszínű, kb. 4 cm -es, a termések megbújnak a növényt borító “gyapjú” között.
Ariocarpus trigonus – rendkívül lassan fejlődik, a 25 centiméteres példányok korát 100 évesre becsülik. Háromszög alakú szemölcsei a felső részüknél visszagörbülnek. Sárga virágai a növény csúcsán körben nyílnak.
Ariocarpus retusus – hazája Mexikó, San Luis Potosi és Coahuila vidéke. A nemzetség elsőként felfedezett és leírt faja. Lassú növekedésű, viszonylag nagyra növő Ariocarpus faj, átmérője akár 20 cm is lehet. Szemölcsei szürkészöldek, sűrűn állnak és kissé gyapjasak. Magról vetve kb. 8 éves korában már virágzik, a virág 4-5 cm nagyságú. Gondozása megegyezik a nemzetség többi tagjáéval.
Ariocarpus kotschoubeyanus – élőhelye Mexikó, Coahuila környéke. Talán a legszebb ariocarpus. Háromszögletű szemölcsei szürkés – barnászöldek, sűrűn állnak, mintha levélrózsát alkotnának. A növény testének nagy részét fehér, nemezszerű “szőr” borítja. Az amúgy sem nagy ariocarpusok között is kicsinek számít, 5-7 centiméternél nem nő nagyobbra. Virága is kisebb a többinél, 2-3 cm-es, rózsaszínű.
A virág éjszakára bezáródik, erős fényben és hőségben kokárdaszerűen szétterül. Hűvös időben és napfény nélkül nem nyílik ki. A formáját tévesen egyesek harang alakúnak jellemzik, viszont inkább trombita-, tölcsér- vagy margarétaszerű.
A középbarázda és a perembarázda a szerző névadása a kaktusztövisek mintájára.
A közép- és a perembarázda között is van további barázdáltság, ettől olyan a szemölcs felső felülete, mintha “kérges” lenne – innen a “kérgeskaktusz” név.
Az Ariocarpus fissuratus termete, bimbóképzése, szemölcseinek formája és felülete rendkívül változatos, ezért is vélték a kiváló fajleírók némely típusesetet változatnak.
A Hunt-féle nevezéktan szerint a fajnak nincs semmilyen más változata, tehát minden más név csak szinonima.
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás