Fehéren feketén az alkörmösről

Az alkörmös elő-elő tűnik a kertekben, sokszor egyszerűen csak odatéved. Először virágjával, majd július végétől zöld, később lilás illetve fényes fekete terméseivel hívja fel magára í figyelmet. Sokan nem ismerik fel. A kert gazdája először reménykedik, hogy valami kerti dísznövény-csoda tévedt a kertjébe, majd  szinte hideg zuhanyként éri, hogy valójában egy invaziv gyommal van dolga. No, de semmi nem fehér vagy fekete. Az alkörmös régóta használt gyógynövény, festőnövény és dísznövény is egyben.

kivadult amerikai alkörmös

Kivadult amerikai alkörmös.

Az ősi bélyegeket hordozó alkörmösfélék (Phytolaccaceae) családot molekuláris vizsgálatok alapján napjainkban a szegfűfélék (Caryophyllales) rendbe sorolják. Az ide tartozó alkörmös nemzetségbe mintegy 35 faj tartozik. Hazájuk elsősorban az Újvilág, valamint Dél-Afrika és Dél-Ázsia trópusi, szubtrópusi és mediterrán területei. A Phytolacca nemzetség Európában elterjedt, termesztésből kiszökött fajai közül leggyakoribb a lágyszárú Észak-Amerikában honos amerikai alkörmös (Ph. americana), amely Földközi tenger mellékéről indult hódító útjára, és az egyelőre kevésbé invazív és kevésbé mérgező, Kelet-Ázsiában honos kínai alkörmös (Ph. esculenta).

A kínai alkörmös felálló szárú, erőteljes növekedésű, időnként gyomként terjedő félcserje, mely hosszú karógyökere segítségével jól átvészeli a szárazabb időszakokat is. Ovális sötétzöld levelei nagyméretűek, erősen barázdáltak, legtöbbször ép szélűek, júniustól augusztusig hozza virágait, melyekből rendkívül attraktív sötétbíbor bogyók fejlődnek. A két faj megjelenésében különböző. Lássunk néhányat ezek közül: A kínai alkörmös tömzsibb, mint amerikai rokona füzérvirágzata termésérleléskor is felálló, a virág lepellevelének színe fehér, az éretten sima bogyójú amerikai alkörmöshöz (P. americana) képest termései jól barázdáltak és tömöttebbek. Virágzási idejük is eltér, a kínai alkörmös májustól szeptemberig, míg az amerikai alkörmös virágzásának csúcs ideje július-augusztus.

amerikai alkörmös

Amerikai alkörmös, csüngő, síma felületű termése.

Az alkörmös tetőtől talpig mérgező

Számos toxikus vegyületet tartalmaz, amelyek elsôsorban a gyökerekben, bogyókban és magvakban koncentrálódnak (alkaloid (fitolakcin), gyanta (fitolakkatoxin), szaponinvegyület (fitolakkagenin) és mérgezô növényi fehérje (lektin)). Egyik újonnan feltárt tulajdonsága nagyfokú mangánraktározó képessége. De raktározza a nehézfémeket, és a káliumot is.

Mégis a kínai alkörmös friss hajtását Franciaországban, fiatal leveleit Németországban fogyasztották, sőt zöldségként még termesztették is. Mindezzel együtt a kínai alkörmös enyhén mérgező, hánytató és hashajtó hatású, ám ez a hatás főzéssel csökkenthető. A kínai népgyógyászat baktérium ölő, vírusölő, gyulladáscsökkentő, immunerősítő hatásai miatt használja mind a mai napig. A teljes növényi hajtás, de főként a termés erősen festő tulajdonsága (antocián) miatt ételfestékként és kelmefestékként is használatos. E tekintetben is annyira divatba jött, hogy Kínában már-már veszélybe kerültek élőhelyei.

Az észak-amerikai  alkörmöst szintén bor és élelmi-szerek színezésére használták, gyökerének főzetét hánytatóként fogyasztották.

Európában élelmiszeripari felhasználásuk tilos. Ne kísérletezz fogyasztásával! Ne tartsd ott, ahol kisgyerekek is előfordulnak!

kínai alkörmös

A kínai alkörmös termései jól barázdáltak és tömöttek.

Az alkörmös jó tulajdonságai

Az autoimmun betegségek kezelésére növényi eredetű gyógyszerként jöhet szóba. Mérgező fehérjéinek (toxikus lektinek) köszönhető tumorellenes hatását is folyamatosan monitorozzák a kutatók.

Az alkörmös invaziv gyom

Az amerikai- és a kínai alkörmös zavart élőhelyek pionírjai. Egymással versengve terjednek. Nálunk az amerikai alkörmös jelent meg régebben, mint haszon és dísznövény. Mára a természetes növénytársulásokba is kilépő agresszív gyommá lépett elő, míg a kínai alkörmös haza előfordulásáról csak a múlt század húszas éveiben tesznek először említést a botanikusok. Azóta lassú spontán terjedése figyelhető meg, leginkább településeken jelenik meg, de már szintén kilépett a természetes vegetációba, így feltehetően ez a faj is hamarosan agresszív özönnövénnyé válik. Hazánkban mindkét faj évelő. Télen visszafagynak, tavasszal újra kihajtanak.

A kínai alkörmössel lehet tehát leginkább találkozni hívatlan vendégként a városi kertekben. Városi zöldövezetekben, parkokban, kertekben, járdamentén, romtalajokon terjed, kertek gyakran megtűrt „dísznövénye”. Tűri a taposást, fűnyírást. Az amerikai alkörmös inkább falusi kertekben, gyümölcsösökben, szőlőben, szántóföldi és kertészeti kultúrákban terjed.

Mindkét faj melegkedvelő, a tartósan nyílt felszínű, félárnyékos, laza, tápanyagdús, semleges vagy kissé meszes Tavaszi fagyok károsíthatják őket, különösen a kínai alkörmöst, ez az egyik oka, hogy városi környezetben terjed. Magról mindkét faj jól szaporodik, terjesztésében a madarak játszák a fő szerepet. Előszeretettel terjesztik a feketerigók, az énekes rigók és a vetési varjak.

virágzó alkörmös

Kínai alkörmös. Sokan térhatárolóként ültetik az alkörmöst.

Az alkörmös nem szeretem dísznövény

Mindkét fajt dísznövényként ültetik, mert jó térhatároló és szoliter. Azonban mi nem ajánljuk ültetését. Napfény igényes, csak a gyengén meszes talajt viseli. Fiatalon vízigényes, később, amikor már a főgyökere mélyre hatol, egyre jobban bírja a szárazságot. Magról tavasszal vagy ősszel szaporíthatod, az őszi vetésből kikelő palántákat teleltetni kell. A téli fagyokat -5 – -10 fokig tolerálja. A késő tavaszi fagyok is kárt tehetnek bennük.  Rendszeres kaszálása akadályozza gyors a terjedést.

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Faöntöző zsák banner