A pekándió jó – dióhelyettesítő választás

Ha csődöt mondtál a diótermesztéssel, próbálkozz pekándióval.

Hogy miért kísérletezz pekándióval? Mert zamata különleges, tápértéke magas, és, ami a legfontosabb, a dióval ellentétben nem támadja meg a dióburok fúrólégy, amelynek lárvái a kinyírhatják a diótermés termés 90-95 %-át. Ráadásul a házi kertekben ben álló idős, nagyméretű diófák esetében nehéz ellenük a védekezés. Az északi pekándió fajták fagytűrőbbek a diónál. Míg a dióban kárt tehetnek a tavaszi fagyok, addig a május közepétől virágzó pekándiót ez nem érinti. Kártevőknek, betegségeknek ellenáll.

Pekándió terméses ága.

A pekándió fák bemutatása

A hickory fák: A pekándió fák (Carya illinoinensis) a diófélék családjába (Juglandaceae), a Carya nemzetséghez tartoznak. A Carya nemzetségbe sorolt fák sorolt  az úgynevezett “hickory” (ejtsd. hikori) fák. Az Amerikában használt “hickory” fák elnevezés a feltételezések szerint az algonkin indián népcsoport nyelvéből, a “pocohiquara” szóból ered, amely egyfajta dióra utalt. A korai európai telepesek Észak-Amerikában átvették a kifejezést, és a Carya nemzetségbe tartozó különféle fafajok megnevezésére használták. A “hickory” fák erős és tartós fájukról, valamint ehető diójukról ismertek, amelyek fontos táplálékforrást jelentettek az már őslakosok és a korai telepesek számára is.  A fák termete impozáns, lombozatuk mutatós, sok vadon élő állat búvóhelyéül szolgál, termésüket sok állatfaj fogyasztja, kemény fájuk sokféleképpen hasznosítják.

A pekándió termesztésének rövid története: Észak-Amerikából származik, elsősorban az Egyesült Államok déli és középső részén, valamint Észak-Mexikóban honos. Az indián törzsek, különösen a Mississippi-völgyben és az Öböl térségében élők, évszázadokon át fogyasztottak és termesztettek pekándiót. Amikor az európai telepesek megérkeztek Észak-Amerikába, találkoztak a pekándiófával és annak termesztését is megismerték. Átvették a „pekándió” szót az algonkin nyelvből, ahol a szó azt jelenti, hogy „dió, amelyhez kő kell, hogy feltörjék”. A korai európai gyarmatosítók és telepesek elkezdték beépíteni étrendjükbe a pekándiót, és az indián törzsekkel kereskedtek vele. Manapság az Egyesült Államok a világ vezető pekándió termesztője, jelentős termesztő államok közé tartozik Georgia, Texas, Új-Mexikó és Oklahoma. A pekándió az Egyesült Államokon kívül is népszerűvé vált. Ma már olyan országokban is termesztik, mint Mexikó, Ausztrália és Dél-Afrika. A pekándió iránti kereslet nemzetközi szinten nő tápértékének és sokoldalú kulináris felhasználásának köszönhetően.

A pekándió fa bemutatása: A pekándió impozáns méreteire jellemző, hogy magassága elérheti a 30 métert, lombkoronájának átmérőke a 23 métert is. Különböző növekedési erélyű és méretű fajtái vannak forgalomban. Egyenes törzsükön az idők során pikkelyes kéreg alakulhat ki. A kéreg színe a szürkétől a barnáig terjedhet. Levelei szárnyasan összetettek, és általában 9-17 levélkéből állnak. Mindegyikük lándzsa alakú és a széleik mentén fogazott. A lombozat élénk zöld színű tavasszal és nyáron, ősszel pedig sárga és barna árnyalatúvá válik. A füzérben álló nőivarú virágok jelentéktelenek, nem feltűnők, a sárgászöld porzós barkák , 7-8 cm-esek, lecsüngők. A fák fajtától függően különböző életkorban fordulnak termőre, általában 4-8 év múlva.

A pekándió termése: A pekándió fa legfigyelemreméltóbb tulajdonsága ízletes és tápláló magja, a pekándió. A termés nagy, ovális alakú dió, sima, vékony héjjal, amelyet viszonylag könnyű feltörni. Bár a termése a dióéhoz hasonló, magjának zamata kicsit más, egyesek szerint ízletesebb is a diónál. A dióbélnek gazdag, vajas íze van, és az édes és sós ételek kedvelt kiegészítője.  Gyakran használják sütéshez, édességekben, pitékben és saláták öntetéhez adják. A dió olaja rendkívül ízletes, konyhai felhasználása sokrétű, a kozmetikaipar is széles körben használja.

A pekándió fa környezeti igényei és gondozása

A pekándió fáról általánosságban elmondható, hogy kedvelik a mély, jó vízelvezetésű talajokat. Ideális számára a mély termőrétegű, semleges, jó vízgazdálkodású talaj. Napos fekvésben érzi jól magát. Vízigényes, természetes környezetben gyakran találhatók folyópartokon és ártereken.

A pekándió fák szélbeporzásúak, ha több fa közel van egymáshoz, az fokozhatja a beporzást sikerességét, így növelve a terméshozamot. Legalább kettő különböző fajtát telepíts egymás közelébe a sikeres beporzás érdekében. Miután a fák nagy térigényűek 8-12 x 8-12 m-es térállás javasolt számukra fajtától függően. Az ültetőgödör mérete egy köbméter legyen. A szabadgyökerű csemetéket március-áprilisban, valamint október-novemberben, míg a konténeres kiszerelésűeket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is el lehet ültetni.

A hazaival azonos éghajlat alatt is termesztik Amerikában, tehát a hazai klíma nem okoz gondot, termesztése a dióéhoz hasonlatos. Különösen az első éveiben rendszeres öntözést kíván. Távolíts el minden elhalt vagy beteg ágat, és ritkítsd meg a zsúfolt területeket a légáramlás javítása érdekében. Később, a megfelelő termésméret elérése érdekében, alkalmazhatsz termésritkítást.

Jellemző betegségei a varrasodás, jellegzetes kártevői a levéltetvek, a farontó lepkék, lombrágó lepkék. Itthon azonba nincs kártevőjük, betegségük. A száraz időjárás, aszály, öntözés nélkül csökkentheti a terméshozamot. A különböző fajták eltérő méretűek, érzékenységük, ellenállóképességük is különböző.

A pekándió fa több év múlva fordul termőre, de megfelelő odafigyeléssel és türelemmel gyönyörű és termékeny pekándió fád lehet.

Pekándió ültetvény

Néhány pekándió fajta

Legalább 1000 fajtáját tartják számon. A megfelelő fajta kiválasztásához figyelembe kell venni a klimatikus viszonyokat, a rendelkezésre álló helyet, a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, a dió méretét és az ízét. Mi itt csak néhány fajtát említünk.

Hazai viszonyok között a hidegtűrő fajtákkal érték el  jó eredményeket értek el. Ezek a fajták későn virágzanak, és jól tűrik a téli mínuszokat.

Cape Fear: Diója közepes méretű, vékony héjjal és édes ízzel. Kései fajta, felálálló hajtásrendszerének köszönhetően könnyen szüretehető, varrasodással szemben ellenálló, talaj és klímaviszonyokhoz jól alkalmazkodik.

Cheyenne: Termése közepes méretű, vékony héjjal és édes ízzel. Formás megjelenésű, sötétzöld lombszínű, jó kiállású fa. Öntermékeny, hidegtűréséről és az északi éghajlathoz való alkalmazkodóképességéről ismert.

Choctaw: Nagy diót nevel, vékony héjjal és gazdag, édes ízzel. Öntermékeny fajta, Magas terméshozamáról és a különböző éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodóképességéről ismert.

Colby: Betegségeknek ellenálló, hidegtűrő fajta.

Kanza: Stabilan terem,  hidegtűrő, ellenálló fajta. Közepes és nagy méretű, édes ízű diót terem.

Kiowa: Nagy, édes, vastag héjú diót terem. Kései fajta, a tavaszi fagyok kevésbé tesznek kárt benne. Magas terméshozamáról, valamint kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenálló képességéről ismert.

Lakota: Hidegtűrő fajta, közepes méretű, jó ízű diót terem, hozama megbízható.

Major:  Kiváló dióminőségéről és hidegtűréséről ismert. Közepes és nagy méretű, vékony héjú dióféléket terem.

Western Schley: Közepes és nagy méretű, édes ízű diójáról ismert. Életerős, nagy hozamú, korai fajta, jól alkalmazkodik az eltérő éghajlati viszonyokhoz, talajban nem válogat.

További jó minőségű, ellenálló, hidegtűrő fajták: Peruque; Osage; Starking Hardy Giant; Martzahn; Northern James.

A pekándió fogyasztásának előnyei

A pekándió jó vitamin (E-vitamin, A-vitamin, B vitaminok) és ásványi anyag (magnéziumot, káliumot és cinket).) forrás.

Szívegészség: A pekándió gazdag egyszeresen telítetlen zsírokban, amelyek csökkenthetik a rossz koleszterinszintet és csökkenthetik a szívbetegségek kockázatát. Antioxidánsokat is tartalmaznak, amelyek védik az ereket, és gyulladáscsökkentő hatásúak.

Súlykontroll: Annak ellenére, hogy kalóriadús, a pekándió segíthet a súlyszabályozásban. Egészséges zsír- és rosttartalmuk elősegítheti a jóllakottság érzését, ami potenciálisan csökkenti a teljes kalóriabevitelt.

Antioxidánsok: A pekándió tele van antioxidánsokkal, például flavonoidokkal és fenolos vegyületekkel, amelyek segíthetnek semlegesíteni a káros szabad gyököket a szervezetben, és csökkentik a krónikus betegségek kockázatát.

Emésztés serkentés: A pekándió jó élelmi rostforrás, amely elősegíti az egészséges emésztést és megakadályozza a székrekedést.

Vércukorszint-szabályozás: Egyes tanulmányok arra engednek következtetni, hogy a pekándió segíthet stabilizálni a vércukorszintet, ami előnyös lehet a cukorbetegek vagy a cukorbetegség kialakulásának kockázatával küzdők számára.

Csontok egészsége: A pekándió jó magnézium- és kalciumforrás, mindkettő fontos az erős és egészséges csontok fenntartásához.

Egészséges bőr: A pekándió E-vitamin-tartalma hozzájárulhat az egészséges bőr fenntartásához azzal, hogy megvédi az UV-sugárzástól és csökkenti az öregedés jeleit.

Agyműködés: A pekándióban található omega-3 zsírsavak támogathatják az agy egészségét és a kognitív funkciókat.

Gyulladáscsökkentő tulajdonságok: A pekándió természetes gyulladáscsökkentő vegyületeket, antioxidánsokat tartalmaz, amelyek segíthetnek csökkenteni a gyulladással járó krónikus betegségek kockázatát.

Rákmegelőzés: Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a pekándió antioxidánsai segíthetnek csökkenteni bizonyos ráktípusok kockázatát.

Érdemes megjegyezni, hogy a pekándió kalóriadús, ezért elengedhetetlen a bevitt adagok ellenőrzése. A pekándiót gyakran használják cukros és magas kalóriatartalmú desszertekben, de a legjobb természetes formában fogyasztani, vagy olyan ételekben, amelyek alacsony cukortartalmúak, és könnyen emészthetők.