Csibesárga tavaszi hérics

A Boglárkafélék (Ranunculacea) családjába tartozó tavaszi hérics (Adonis vernalis) a száraz sztyeppék, tölgyesek egyik legszebb vadvirága. Ideális sziklakerti dísz.

Nagy méretű (3-6 cm átmérőjű) magánosan fejlődő, fénylő, aranysárga virágai március elejétől május közepéig virítanak. Régebbi népi nevei: sárga kökörcsin és a sárga leánykökörcsin. Rendszerint bokrosodó, 30 cm magasra is megnövő évelő növény, feketésbarna, rövid, erős, ferdén álló gyöktörzzsel, amelyből nagyszámú gyökér ered. 5-40 cm magas, felálló, egyszerű vagy ágas szárán nőnek sallangos levelei. Márciustól májusig nyíló végálló virágai 3-7 cm átmérőjűek. A csészelevelek száma rendszerint ötnél több, a  fényes-sárga sziromlevelek száma 10-20, sok porzót és bibét fejleszt. A külső szirmok és a csészék fonáka ibolyás színnel csíkozottak. Beporzását méhek, legyek, bogarak segítik. A virágból fejlődő aszmag terméscsoport, amely gömbölyű vagy hosszúkás, és éréskor sok részterméskére hull szét, 30 – 150 magot érlel. A magokat a hangyák is széthordják, segítve a növények terjedését.

Védett növény, nem gyűjthető! Gyöktörzsét – vizelethajtó, szívnyugtató hatóanyagai miatt – valaha nagy mennyiségben gyűjtötték. Közeli rokona, az erdélyi hérics (Adonis × hybrida), élőhelyeinek megszűnése, ill. az egykori mértéktelen droggyűjtés miatt mára a kihalás szélére került, és több lelőhelyéről is eltűnt. A tavaszi hérics hazánkban ma még sokfelé előfordul, de hiányzik a Nyugat-Dunántúlról, és kipusztult az Alföld jelentős részéről. Mérgező hatású növény mind zölden, mint szárítva. Az állatok legelés közben rendszerint otthagyják, szárát a széna közül is kiválogatják. – Olvasható a Balatonfelvidéki Nemzeti park honlapján.

A tavaszi hérics hajtásában több mint 30 kardenolid-vázas szívglikozidot található, fő komponense a cimarin. A drog kereskedelmi forgalomba nem hozható. Standardizált készítményeit enyhébb és közepes hatáserősségű gyógyszerként adagolják szívműködési zavarok esetén, felhasználása azonban korlátozott. (Farmakognóziai Hírek, 2012. MÁRCIUS VII. évf. 23. szám)

A meszes, laza, löszös, köves, törmelékes, homokos talajt kedveli, vízigénye közepes, de a pangóvizet nem tűri. Napos vagy félárnyékos helyre való. Leginkább sziklakertbe ajánlják. Termesztését magról való szaporítással (ősszel vagy kora tavasszal), esetleg tőosztással végezheted. Azt tudni kell, hogy a bolygatást rosszul viseli, ezért átültetése nem ajánlott. A meztelen csigák megtámadhatják.