Borbolya

A sóskaborbolya őshonos növényünk. Mindent kibír és sokat tud. Sanyarú körülmények között is virul. Tavasszal csodás, sárga virágaival, ősszel gyönyörű piros lombszínével, és ragyogó vörös, fogyasztható terméseivel díszít.

Sóskaborbolya

Borbolya nemzetség

Nagyon változatos nemzetségről van szó, mintegy 450-500 faj tartozik ide. 1-5 méter magas, lombhullató vagy örökzöld cserjék. Hajtásuk tövises. Ausztrália kivételével szinte minden szubtrópusi és mérséklet éghajlatú régióban található. A fajgazdagság Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában jellemző. Európában mindössze néhány faj található. A legismertebb a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), amely Európában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában is megtalálható.

A borbolyák többnyire igénytelen, fajtától függően 0,3-3 méter magasra növő, zöld vagy sötétpiros lombú, tövises cserjék. A tojásdad, fűrészes szélű levelek szúrósak. A levelek hónaljában egyszerű vagy három ágú ágtövisek fejlődnek. A fás haját sárgás színét a berberinnek köszönheti, amely sárga festékanyag. Akadnak közöttük örökzöldek és lombhullatók is egyaránt. Májusban, júniusban nyíló, fürtökben fejlődő viráguk sárgás. A borbolyák ősszel apró, vörös vagy kékesfekete bogyókkal díszlenek. A savanykás bogyóterméseket egyes helyeken dzsemekbe használják. A zöld lombú bokrok ősszel aranysárgára színeződnek, a sötétpiros lombúak pedig élénkpirosra. Remek áthatolhatatlan nyírott sövények.

Ismerd meg a sóskaborbolyát

A sóskaborbolya  (Berberis vulgaris) 1.5-2 m magas, vesszősen kihajló ágú cserje, kérge sárgásszürke. Hajtásai bordásak, a nóduszok duzzadtak, rajtuk háromágú vagy szárnyasan elágazó, lapos tövisek ülnek. Levelei nagyrészt a rövidhajtásokon halmozottan állnak, visszás tojásdadok, szélük fűrészes. A levéllemez kissé bőrszerű, kemény, savanyú ízű. Virágai a rövidhajtásokon 4-7 cm hosszú, csüngő fürtökben nyílnak. Az április-májusban nyíló, leples virágok sárgák. Termése 10 mm hosszú, élénkpiros ovális bogyó 2 maggal.

Erdős-sztyep növényzetben, erdőfoltok szélein és út menti cserjésekben fordul elő. Melegkedvelő tölgyesek kísérő cserjéje.

A termésben jelentős mennyiségű cukor, almasav, pektin és C-vitamin található. A terméseket édes gyümölcsökhöz, mustba, lekvárba, zselébe ( segíti a megszilárdulást) és szörpökbe használhatjuk fel. Savanyúsága miatt, mint citromlét pótlót, gazdagíthatjuk vele konyhánkat. Az első fagyok után gyűjtött termések már nem olyan savanyúak, mint az ősszel szüreteltek.

Talajban nem válogatós, a szárazabb helyeket kifejezetten szereti. Igen ellenálló és igénytelenek. Tavasszal vagy ősszel ültessük őket. Magasságuk fajonként és fajtánként változik, (40 cm-2 m). Szaporításuk dugványról történik. Legjobb eredmények a fásdugványozással érhetők el. Ehhez szeptember-novemberben vágjunk ceruza vastagságú ágakat, és a fásdugványozásnak megfelelően duggassuk el. Száraz homotalajra is való sövénynek például.

Szoliternek vagy csoportosan, napos fekvésbe ültessük.

A gyökerében, gyökérkérgéből kivont izokinolinvázas alkaloidjai görcsoldó, epehajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Házi készítménybe ne használjuk! Napjainkban főként homeopátiás készítményeit alkalmazzák, például reumás megbetegedések enyhítésére. A berberin alkaloid szemcseppek alkotórészét, melyet kötőhártya- és szemhéjszél-irritáció esetén használnak fel.

Borbolyalekvár

1 dl vízben puhára főzünk 50 dkg előre megtisztított érett borbolyatermést. Ezt követően kendőn vagy szitán átpasszírozzuk. A péphez hozzákeverünk 50 dkg cukrot, és 100 dkg kimagozott szilvát és főzzük lekvárrá. Üvegekbe helyezéskor tegyünk a tetejére egy csipetnyi nátriumbenzonátot.

Egyéb borbolyák: Vérborbolya ‘Lutin Rouge’; Japán vérborbolya ‘Goruzam’