A húsvéti víz tisztító ereje

A locsolkodás, mosakodás az életet adó vízzel Húsvétkor ősi kultuszban gyökerezik.

A nagypéntek hajnali rituális mosakodásnak a nép bajelhárító erőt tulajdonított. A lányok még napfelkelte előtt a folyóra, patakra mentek mosakodni, de nem ám akárhogy! A víz folyásával szemben visszakézből, mert csak így lehetek szépek és egészségesek. A parton a fűzfák alatt meg is fésülködtek, hogy szép hosszú legyen a hajuk. A vízből a többi családtag részére is vittek.

Sok helyen Húsvétvasárnap szótlan vizet vittek be a házba, vagyis vízhordás közben nem beszéltek. Piros tojást tettek bele, és ezzel mosakodtak, hogy egész évben egészséges legyen a család apraja-nagyja.

Húsvéthétfőt hívják még vízbevető, vízbehányó hétfőnek is. Nem véletlenül, mert ha önként nem, akkor erőnek erejével hurcolták a lányokat a patakhoz vagy kúthoz, ahol egy vödörnyi vizet zúdítottak rájuk. Persze csak azért, hogy aztán egész évben szépek és egészségesek legyenek. A házaknál sonkával, kocsonyával, kaláccsal, borral kínálták a locsolókat, ráadás volt a piros vagy hímes tojás. Később a locsolás szagos vízzel történő permetezéssé szelídült.

fotó: bacsmegye.hu

A húsvéti locsolkodás eredete termékenységvarázsló népszokás. Egyházi magyarázata szerint a keresztelést szimbolizálja, sok vízzel való leöntés: maga a keresztelés. Illetve azt a jelenetet eleveníti meg, amikor a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat, hogy ezzel hűtsék le lelkesedésüket.

Mára a locsolkodás szokása eltűnőben van. Ötven évvel ezelőtt, a szocializmus kellős közepén, még bandában járkáltak a fiúk, iskolatársak, ismerősök vagy szomszédok a lányos házakhoz. Egy kis kölni a fejre egy versike kíséretében, a jutalom pedig eleinte piros tojás, hímes tojás, csoki, később pénz volt. Ki  ne emlékezne erre a mókából előadott csasztuskára: “Szánt a traktor, zúg az eke, elvtársnő locsolhatok-e?”

Manapság inkább turistacsalogató látványosságként élesztik újra ezt a hagyományt, például Hollókőn, ahol Húsvétkor a régi idők hangulatát idézve elevenítik fel a locsolkodás színes és jókedvű szokásait.

Tudtad?

Falun, a néphit szerint az a lány, aki Húsvéthétfőn nem kapott locsolást, egész évre megszégyenült,  – ezért a locsolás nemcsak tréfás udvarlás, hanem szinte kötelező rituálé is volt. A fiúk komoly versengésben voltak, hogy ki tud több locsolást begyűjteni aznap, a lányok pedig külön készültek a vendégfogadásra – ünneplő ruhát öltöttek, és a legfinomabb süteményekkel, házi készítésű likőrrel, borral kínálták a vendégeket.

A locsolkodás után gyakran összegyűlt a falu apraja-nagyja, és néptáncos mulatságot tartottak a templom előtti téren vagy a faluházban. A régi locsolkodás tehát nemcsak mágikus, hanem közösségi esemény is volt – erősítette a társas kapcsolatokat, a fiatalok ismerkedését, sőt, sokszor innen indultak el a későbbi házasságok is.

És hogy milyen illatok lengte be a falut Húsvéthétfőn? Az ibolya, rozmaring, levendula és rózsa kivonatából készült szagos víz keveredett a frissen sült kalács, sonka és tojás illatával – igazi ünnepi kavalkád a természet ébredésének idején.