A szőlő metszése

Zsilinszky Pál okl. kertészmérnök –

A szőlőt azért kell metszeni, hogy minden évben egyenletesen jó minőségű termést hozzon. Ennek érdekében mindig csak annyi rügyet hagyjunk meg, amennyit a szőlő erőnléte lehetővé tesz.

Mielőtt belefeledkeznél a metszés rejtelmeibe, ajánljuk profi metszőeszközeinket, nem csak profiknak, hanem mindenkinek, aki kisebb fizikai erőfeszítéssel jó munkát szeretne végezni. A termékek a Kertlap Kertészet Webáruházban vásárolhatók meg.

Rügyritkítás

A tőkén több rügyet hagyjunk, ha alaposan trágyázott, gondosan művelt, esetleg öntözött, jó talajú helyeken termesztjük, mintha öntözetlen, silány homokon nevelnénk. Ennek figyelembevételével hazánkban 10-25 egészséges rügyet szokás meghagyni négyzetméterenként. Figyeljünk arra, hogy ne hagyjunk elfagyott rügyet a tőkén. A rügyek elfagyásáról úgy győződhetünk meg, ha hosszanti irányban éles késsel kettévágjuk azt. Ha a rügy belseje élénkzöld, akkor a rügy egészséges, ha barna akkor valószínűleg fagykár érte. Minden fajtánál érdemes ezt a vizsgálatot elvégezni, mert a fagytűrőképesség nagyon eltérő lehet.

A szőlő a fiatal, egyéves vesszőkön terem, melynek rügyeiben a fürtkezdemények már az előző évben kialakultak. A vessző hosszában a rügyek eltérő mértékben tartalmaznak fürtöket. Bizonyos fajták alsó, a törzshöz, karokhoz közelebbi rügyei egyáltalán nem termékenyek, mások ott is elegendő fürtöt hoznak. Ezért a különböző fajtákat eltérő hosszúságúra kell metszenünk. Léteznek olyan fajták is, amelyek ugyan elegendő számú fürtöt hoznak alsóbb részeiken is, de ezek annyira aprók, hogy mindet rövidre metszve nem kapnánk elegendő termést (pl. Szürkebarát, Tramini). Ilyenkor is hosszabbra szokás metszeni.

Metszési módok

Az éves vesszőket egy-két rügyre metszve rövidcsapos, 3-5 rügyre hosszúcsapos, 6-8 rügyre félszálvesszős, ennél hosszabbra hagyva pedig szálvesszős metszésről beszélünk.

A metszésnél ügyeljünk arra, hogy a tőkéhez minél közelebb maradjunk, nehogy alaktalanná váljon, felkopaszodjon. Ezt váltómetszéssel érjük el, amin azt értjük, hogy a magasabban fekvő termőcsapokat alacsonyabban kialakított csapokkal váltjuk fel.

Rövidcsapos váltómetszést végzünk az alsó rügyeiken is termékeny fajtákon, pl. Kadarka, Izabella, Izsáki sárfehér, Kövidinka, Olasz rizling, Oportó, Othelló, Szőlőskertek királynője muskotály. Ebben az esetben az első évben a vesszőt 2 rügyre metsszük. A második évben a fölső rügyből nőtt vesszőt lemetsszük és az alsót 2 rügyre metsszük. (Hogy el ne tévesszük metszés közben mondogassuk ezt: fölső le, alsó kettőre.)

A hosszúcsapos váltómetszést is két rügyre metszéssel indítjuk, de a következő évben a fölső rügyből nőtt vesszőt nem távolítjuk el, hanem hosszúcsapra (3-5 rügy) metsszük, míg az alsó rügyből nőttet 2 rügyre. Ezután ugyanezt folytatjuk, vagyis a két rügyből nőtt vessző fölső vesszejét hosszúra, az alsóját pedig két rügyre metsszük. Az előző évi hosszúcsapot pedig eltávolítjuk. Hosszúcsapra metszhető pl. a Hárslevelű, a Kékfrankos, az Oportó, a Furmint.

A félszálvesszős és szálvesszős metszéseknél is hasonlóképpen járunk el, csak értelemszerűen hosszabb fölső vesszőket hagyunk meg. Így metszhetők pl. a Csaba gyöngye, a Cardinal, a Saszla, az Afuz Ali és az Itália.

Jó kondícióban lévő tőkéken nem fontos betartanunk az előzőekben ismertetett szabályos váltómetszést, hanem a karokon felváltva hagyhatunk kétrügyes csapokat és hosszú termőrészeket. A következő évben a hosszú vesszők legalsó rügyéből képződött vesszőt hagyjuk csak meg rajta két rüggyel. Az előző évben kétrügyesnek hagyott részek felső rügyéből nőtt vesszőket tőből eltávolítjuk, az alatta lévőt pedig hosszúra metsszük.

Metszés után a törzset és a karokat még rügyfakadás előtt a karokhoz, ill. a támberendezés huzaljaihoz kötözzük.