A kányabangita és rokona a labdarózsa

Egyesek divatjamúltnak tartják a labdarózsát, mások viszont komoly labdarózsa rajongók. ez a cikk nekik szól.

Divatjamúlt vagy most is menő?

Egyesek szerint a labdarózsa (Viburnum opulus ‘Roseum‘) már nem menő, mások viszont igazi rajongói ennek a látványos díszcserjének. Ez a cikk most nekik szól.

Egy amerikai botanikaprofesszor szerint kertészkedni bangiták nélkül olyan, mint zene és művészet nélkül élni. A Viburnum nemzetség körülbelül 150 fajt számlál, amelyek az egész északi féltekén elterjedtek. Közöttük találunk lombhullatókat és örökzöldeket is. A legtöbb faj virága fehér, de vannak rózsaszín és illatos változatok is. Ősszel a lomb színe sárgától a mélybordóig változhat, a termések színe pedig piros, kék vagy fekete lehet.

Az “eredeti” kányabangita

A pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó kányabangita (Viburnum opulus) Európában, észak-Afrikában és Észak-Ázsiában honos.

Sekélyen gyökerezik, nyílt térállásban 3-5 m magas, szabályos gömbölyded koronát fejleszt, gyengén tarackoló cserje, többtörzsű fa. Az oldalhajtások végén május-júniusban fejlődő bogernyő virágzatai közepén apró, sárgásfehér, harang alakú termős virágok nyílnak, a virágzat szélén viszont nagy, 2-2,5 cm átmérőjű meddő virágok fejlődnek. Hosszú életű gyorsan növő faj. Élénkpiros, kissé áttetsző bengetermései októberben érnek, kellemetlen illatúak. Észak-amerikában özönfajnak számít, amely vizes területeken kiszorítja a honos fajokat.

Az ágakból régen nyársat, ostornyelet, pipaszárat készítettek, hajlékony fiatal vesszeit gúzsnak, huroknak használták. Terméséből egykor piros festéket nyertek, a megszárított termésekből tintát készítettek.

Főképp izomlazító, göcsoldó, nyugtató, gyulladáscsökkentő hatása miatt kérgét ősszel, vagy virágzásban gyűjtik. A népgyógyászat főzetét használja, azonba házi használata nem javasoplt, mert kisebb dózisban hasmenést, émelygést, rosszullétet, nagy dózisban halált koz.

Fő hatóanyaga a viburnin ( valeriánsav glikozidja),amelyet a kéreg,a  levél és a termés is tartalmaz.

Az alapfaj is tartható kertben. Szárazságtűrő, igénytelen. Metszéssel kordában tartható.

Labdarózsa – a díszkert sztárja

A kertészeti fajtája a labdarózsa (Viburnum opulus Roseum) akár 2-3 méter magasságig is megnövő lombhullató díszcserje. A labdarózsa feltehetően Hollandiából származik. 1554 óta termesztik Európa szerte. A labdarózsa virágzatának színe kezdetben zöldesfehér, majd hófehér lesz. Bár labda méretű virágfejet fejleszt, virágai meddők, ezért csak félfás vagy fás dugványozással tudod szaporítani. Április végén-májusban nyílnak látványos, fehér, gömb alakú virágzatai. Ősszel bíborszínű, vörös lombszínével díszít. Miután a virágzat meddő, hiányoznak ősszel az élénkpiros, kissé áttetsző bengetermések, amelyek a kányabangitát jellemzik.

A legismertebb rózsaszín változatok

Ezek nem “igazi” labdarózsák, hanem a redős levelű bangiták, de labdarózsa típusú virágzatuk van, és sokan labdarózsaként emlegetik őket.

• Viburnum plicatum var. plicatum ‘Pink Sensation’:A fajtát Carl Kern vezette be 1953-ban az ohiói Cincinnati városában található Wyoming Nursery kertészetéből. Ez a változat gömb alakú, teljesen meddő virágzatokat hoz, amelyek kezdetben rózsaszín árnyalatúak, majd idővel kifehérednek. A levelek bronzos árnyalatúak lehetnek tavasszal, ősszel pedig vöröses színt ölthetnek.​
• Viburnum plicatum var. tomentosum ‘Pink Sensation’: Ez a változat laposabb, „tányér” alakú virágzatokat hoz, amelyek közepén termékeny virágok találhatók, körülöttük pedig nagyobb, meddő virágok. A virágok színe krémszínű, rózsaszín és fehér árnyalatokban jelenhet meg. Ez a változat vonzza a beporzókat, például méheket és pillangókat.

Ültethető csoportokba, de akár szoliter növényként is. Konténerben árult csemetéi egész évben ültethetők.

Ha labdarózsa bokorra vágysz, tudnod kell, hogy csak nedves talajban fejlődik kielégítően, tehát öntözni kell. Legjobb, ha kerti öntözőrendszered van. A pangó víztől viszont óvni kell. A kötött talajt kedveli, de valójában nem válogat a talajban. Árnyékban, félárnyékban is megél, de dúsan csak napos helyen virágzik. Dézsában is nevelheted, ilyenkor gyakori öntözést kíván kisebb vízadagokkal. Sövényként és szoliterként is nevelheted. Rügypattanás előtt ajánlott metszeni, ami ifjításból és ritkításból áll. Az alulról feltörekvő hajtásokat visszavágják kb. a harmadára. Fácskává is alakítható. Elvirágzás után csak a virágokat távolítsd el.