Mi baja a szőlőnek?

Mi baja a szőlőnek? Hét gyakori tünet és a védekezés

Nyár végén gyakran már nem az a kérdés, mikor érik meg a szőlő, hanem az, hogy miért barnul, reped, penészedik vagy töpped a fürt. A hasonló tünetek mögött azonban egészen különböző okok állhatnak: fertőzés, napégés, egyenetlen vízellátás vagy valamilyen kártevő.

Az időjárás is adhat támpontot. A peronoszpóra és a szürkepenész veszélye csapadékos, párás időben, hosszan nedvesen maradó lombon növekszik meg. A lisztharmat ezzel szemben eső nélkül is terjedhet. Az időjárás azonban önmagában nem bizonyítja a betegséget: mindig együtt kell megvizsgálni a fürtöt, a levelek színét és fonákát, valamint a hajtásokat.

A már károsodott bogyó nem gyógyul meg. Ilyenkor az a cél, hogy felismerjük a baj valószínű okát, eltávolítsuk a beteg termést, és megvédjük a még egészséges fürtöket.

Fehéres bevonat, parásodó és felrepedő bogyók – szőlőlisztharmat

A lisztharmat a leveleken, a hajtásokon és a fürtökön is megjelenhet. A fertőzött részek úgy festenek, mintha szürkésfehér porral hintették volna be őket. A fiatal bogyók héja hálózatosan parásodhat. Mivel a beteg héj nem tud együtt növekedni a bogyóval, felrepedhet, és akár a magok is láthatóvá válhatnak.

A meleg, párás idő és a sűrű, árnyékos lomb kedvez a fertőzésnek. Az erősen beteg fürtöket távolítsuk el, mert már nem menthetők meg, a repedésekben pedig könnyen megtelepedhetnek rothadást okozó mikroorganizmusok.

A lisztharmat elleni védekezést nem a repedt bogyók megjelenésekor, hanem már tavasszal, a hajtásnövekedés kezdetén kell elkezdeni. Fontos a szellős lomb kialakítása is, de nyár végén ne kopaszítsuk le hirtelen a fürtöket, mert a korábban árnyékban fejlődő bogyók könnyen napégést szenvednek.

Olajfoltos levelek, barnuló bogyók – szőlőperonoszpóra

A peronoszpóra legjellegzetesebb tünete először a leveleken látható. A levél színén sárgászöld, olajos fényű foltok jelennek meg, a fonákon pedig párás időben fehéres bevonat képződik. Később a foltok megbarnulnak, az erősen fertőzött levelek lehullhatnak.

A fiatal fürtök is fertőződhetnek. A bogyók megbarnulnak vagy lilás színűvé válnak, összezsugorodnak, bőrszerűen kemények lesznek, majd gyakran lehullanak.

A beteg fürtöket és erősen fertőzött növényi részeket távolítsuk el. Öntözéskor ne a lombot és a fürtöket áztassuk, hanem közvetlenül a talajt. A növényvédő kezelések elsősorban megelőzésre alkalmasak: a már megbarnult bogyókat nem hozzák helyre.

Barna, puhuló bogyók szürke bevonattal – szürkepenészes rothadás

A szürkepenészes rothadás, más néven botritisz, leggyakrabban érés idején válik feltűnővé. A bogyók vizenyőssé válnak, megbarnulnak, megpuhulnak, majd szürkés, bársonyos penészréteg jelenik meg rajtuk. A fertőzés az egymással érintkező bogyókra gyorsan átterjedhet.

Különösen veszélyeztetettek a tömött fürtök és a sérült bogyók. A darazsak, madarak, szőlőmolylárvák, a jégverés, a bogyórepedés vagy a lisztharmat által okozott sebek mind utat nyithatnak a fertőzésnek.

A beteg fürtrészeket ollóval vágjuk ki, és ne hagyjuk őket a tőke alatt. Az érett, egészséges fürtöket ne tartsuk feleslegesen sokáig a tőkén. A megelőzésben sokat számít, ha a fürtök eső vagy harmat után gyorsan felszáradnak.

Előbb barna, majd fekete és kemény bogyók – feketerothadás

A feketerothadás kezdetben világos- vagy vörösesbarna folttal jelentkezik. Néhány nap múlva az egész bogyó megbarnulhat, majd összezsugorodik, és kékesfekete, kemény múmiává válik. Közelről apró fekete pontok figyelhetők meg rajta.

A leveleken kerek, világosbarna, sötét szegélyű foltok jelenhetnek meg, amelyek belsejében ugyancsak apró fekete pontok láthatók.

A fürtökön maradó múmiák a következő évi fertőzés forrásai lehetnek, ezért ezeket és a lehullott beteg termést is gyűjtsük össze. A feketerothadás ellen a következő szezonban már tavasszal meg kell kezdeni a megelőző védekezést.

Felrepedt, levet eresztő, ecetszagú bogyók – bogyórepedés és savanyú rothadás

A bogyók gyakran egy hosszabb száraz időszakot követő nagy eső után repednek fel. Hozzájárulhat az egyenetlen öntözés, a tömött fürt, a fajta érzékenysége vagy a lisztharmat miatt elparásodott bogyóhéj is.

A repedés önmagában még nem fertőző betegség, de a nyílt sebben hamar megtelepedhetnek élesztőgombák és baktériumok. A bogyók barnulni kezdenek, levet eresztenek, savanyú, ecetes szagúvá válnak, körülöttük pedig gyakran muslicák és darazsak jelennek meg. Ez a savanyú vagy ecetes rothadás.

A sérült fürtrészeket távolítsuk el, az egészségesen beérett szőlőt pedig szedjük le. A savanyú rothadást egy gombaölő szer önmagában nem szünteti meg. Megelőzésében fontos az egyenletes vízellátás: hosszú szárazság után ne egyszerre kapjon a tőke nagy mennyiségű vizet.

Féloldalasan barnuló, ráncos bogyók – napégés

A napégés rendszerint a fürt napos oldalán jelenik meg. A bogyók először kifakulnak, majd sárgásbarnává válnak, megbarnulnak és összeaszalódhatnak. Nincs rajtuk lisztes vagy bolyhos bevonat, és a károsodás azon az oldalon a legerősebb, amelyet a délutáni nap közvetlenül ér.

A megégett bogyó nem zöldül vissza. Hagyjuk meg a fürtöket árnyékoló egészséges leveleket, és gondoskodjunk az egyenletes vízellátásról. A lomb ritkítását korábban és fokozatosan végezzük; nyár végén már ne tegyük ki hirtelen a fürtöket a tűző napnak.

Kirágott, üres vagy hiányzó bogyók – madár-, darázs- és szőlőmolykár

A madarak gyakran egész bogyókat csípnek le, vagy feltűnő lyukat vájnak a fürtbe. A darazsak átrágják a bogyóhéjat, és elfogyasztják a cukros belső részt, miközben az üres vagy félig kirágott héj a fürtön marad.

A tarka szőlőmoly lárvái szintén berágnak a bogyókba. Jelenlétükre apró nyílás, finom szövedék és sötét ürülékszemcsék utalhatnak. A sérült bogyó belseje kiürülhet, később pedig beszáradt héj marad utána. Ezeken a sérüléseken könnyen megtelepszik a szürkepenész vagy megindul a savanyú rothadás.

A madarak és darazsak ellen még az érés előtt felhelyezett, finom szemű háló segíthet. Kisebb mennyiségű csemegeszőlőnél a fürtökre húzott, jól szellőző termésvédő háló is használható. A háló ne szorítsa össze a fürtöt, alul gondosan zárjuk le, és rendszeresen ellenőrizzük.

A tarka szőlőmoly rajzása feromoncsapdával követhető. A csapda elsősorban megfigyelésre szolgál, segítségével pontosabban meghatározható a védekezés időpontja.

Figyelmeztető tünetek az egész tőkén

Ha nem csupán néhány bogyó beteg, hanem a levelek fonák felé sodródnak, megsárgulnak vagy vörösödnek, a hajtások nem fásodnak meg, a fürtök pedig összeaszalódnak, felmerülhet az aranyszínű sárgaság gyanúja.

A tünetek alapján nem lehet biztos diagnózist felállítani, mert más betegségek és tápanyagellátási zavarok is hasonló elváltozásokat okozhatnak. Az aranyszínű sárgaság laboratóriumi vizsgálattal igazolható, gyanúját pedig haladéktalanul jelezni kell a növényvédelmi hatóságnak.

A betegségről, felismeréséről és a bejelentés módjáról külön cikkünkben olvashatsz: A szőlő egyik legveszélyesebb fitoplazmás betegsége az aranyszínű sárgaság.

Ne permetezzünk találomra

A szőlőn egyszerre több probléma is megjelenhet. A lisztharmat miatt felrepedt bogyót később megtámadhatja a szürkepenész, a napégett vagy kártevők által megsértett termésen pedig savanyú rothadás indulhat.

Növényvédő szert csak akkor használjunk, ha annak hatályos engedélyokirata szőlőben és az adott károsító ellen engedélyezi a felhasználást. Érés közelében különösen fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása.

A legfontosabb teendő a beteg és mumifikálódott termések összegyűjtése, a szellős, de nem lecsupaszított lomb kialakítása, az egyenletes vízellátás és a fürtök sérülésének megelőzése.