Céklatermesztés a házikertben – vetéstől a betakarításig

A cékla az a zöldség, amely egyszerre szívós és hálás. Kevés gondozással is szép termést ad, és ha egyszer ráérez az ember a friss, édeskés, „földízű” gumó zamatára, onnantól kezdve minden évben helyet kap a veteményesben.

Ha kíváncsi vagy a cékla eredetére, tápértékére és gyógyhatásaira, olvasd el korábbi cikkünket itt: Cékla

Mikor és hova vesd a céklát?

A cékla a hűvösebb időt kedveli, így április közepétől vetheted, amikor a talaj már 8–10 °C-os. A túl korai vetés könnyen magszárképződéshez vezet, ezért jobb megvárni, míg a föld kellően felmelegszik. A legjobban laza, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajban fejlődik, de friss trágyát ne kapjon, mert az „felfújt”, repedésre hajlamos gumókat eredményezhet.

A cékla magja valójában nem egyetlen mag, hanem gomolyban álló csalmatok, vagyis több magot összefogó, fás terméscsoport. Valójában ezt a termés csoportot veted el. Emiatt egy helyéről gyakran több növény is kikel, ezért a kelés után ritkítanod kell az állományt, hogy a gumók elegendő helyet kapjanak a fejlődéshez.

A magokat 2–3 cm mélyre vesd, lazán porhanyós, finom morzsás talajba, hogy a kelés egyenletes legyen. Ha túl mélyre kerülnek, a kelés elhúzódik; ha viszont túl sekélyen veted, a kiszáradó talajréteg miatt nehezebben csíráznak.

A kiegyelt zsenge leveleket akár salátába is teheted – ízük a spenótra emlékeztet, és tele vannak vitaminnal.

Gondozás

A cékla nem kényes növény, de azért nem nő teljesen magától. Ha jó termést szeretnél, figyelj néhány dologra. A legfontosabb az egyenletes vízellátás. A cékla sekélyen gyökeresedik, ezért a felső talajréteg gyorsan kiszáradhat. Ha rendszertelenül öntözöl, a gumók megrepedhetnek, rostossá válhatnak, vagy elveszítik jellegzetes édeskés ízüket. Inkább ritkábban, de bőségesen locsold meg a sort, hogy a nedvesség mélyebbre is lejusson.

A talaj takarásával – például fűnyesedékkel, szalmával vagy levelekkel – sok vizet megspórolhatsz, és a gyomok is kevésbé törnek fel. A gyomlálást így is időnként érdemes elvégezni, mert a fiatal céklák nehezen viselik a konkurenciát.

Ha a talaj nagyon kötött, időnként lazítsd meg a sorok közét, hogy a gyökerek levegőhöz jussanak. A túlzott tápanyag-utánpótlásra viszont érzékeny: ha sok nitrogént kap, a levelek dúsan nőnek, de a gumók torzulnak, puhábbak lesznek. Inkább érlelt komposzttal vagy szerves trágyával javítsd a talajt a vetés előtt, szezon közben már ne trágyázz.

A cékla betegségekre kevésbé hajlamos, de a leveleken időnként megjelenhetnek levéltetvek vagy lisztharmat. Enyhe fertőzésnél elegendő egy csalán- vagy zsurlólé-permetezés, esetleg a természetes ellenségek – például a katicák – segítése. A gumók kártevői közül a drótféreg okozhat gondot, ezt megelőzheted, ha nem friss gyeptörésbe vetsz, és a talajt ősszel alaposan átdolgozod.

A cékla felszedése

A céklát szeptember–októberben, a talajmenti fagyok előtt takarítsd be.A gumókat lehetőleg száraz időben, ásóvillával, minél kevesebb földdel szedd fel, mert a nedves talajban könnyen megsérülnek, és hajlamosabbak lesznek a rothadásra. A betakarított cékláról a földet kíméletesen, kézzel dörzsöld le, de ne mosd meg tárolás előtt, mert a nedvesség csökkenti az eltarthatóságot. A lombot 2–3 cm-es csonkkal vágd vissza, így a gyökér nem veszít nedvességet, és kevésbé indul be a csírázás. Hűvös pincében vagy veremben, 4–5 °C-on és 85–90%-os páratartalom mellett tavaszig is eltarthatod.

Ne tárold fóliazsákban, mert a levegőtlen környezetben a gumók bepállnak, és jellegzetesen „földes” ízt kapnak. Inkább rétegezd őket nedves homokba, fűrészporba vagy tőzegbe – így megőrzik frissességüket, és nem fonnyadnak. A legjobb, ha a gumók nem érintkeznek közvetlenül egymással. Ha csak kisebb mennyiséget szedsz fel, a hűtőszekrény zöldséges rekeszében, perforált zacskóban is elállnak 1–2 hónapig.

A fagyok előtt ki nem szedett céklát a szabadban ideiglenesen védheted vastag lomb- vagy szalmatakarással, de a tél beállta előtt mindenképp érdemes betakarítanod. A megfagyott gumók kiolvadás után gyorsan romlanak.

A konyhában a jól tárolt, feszes héjú céklák megőrzik édeskés, földes aromájukat, és kiváló alapanyagai maradnak a téli leveseknek, savanyúságoknak vagy frissen préselt céklalének is.

Céklafajta választék

A jól tárolt céklából télen is készíthetsz friss salátát, savanyúságot vagy egészségerősítő céklalevet. Ha egyszer kipróbálod a saját termesztésű céklát, meglátod, mennyivel édesebb és zamatosabb, mint a bolti!