Hasznos gyom a gilisztaűző varádics

A gilisztaűző varádics évelő, aromás illatú, rovarriasztó/rovarölő hatású gyógynövény, amely a mérsékelt égövön, így Európában, Ázsiában is elterjedt. Őszig hozza mutatós virágait. Hazánk egész területén megtalálható, helyenként gyomosít is. 

Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, a népes Tanacetum nemzetségbe tartozó, évelő gilisztaűző varádics, régi népi nevén fájdalomfű (Tanacetum vulgare)  akár a 130 cm-es magasságot is elérheti, mutatós virágú évelő. Az ókori görögök „athanasia”, „a” anélkül “thanasia” vagy „thanatos”, azaz halál vagy halhatatlan névvel illették. A latinban ez tanasia-ra változott, ennek alapján adta Linné a nemzetség tudományos nevét.

Jellegzetes élőhelyei ártéri magaskóros társulások és mocsárrétek. De gyakori gyom napsütötte ösvények, utak mentén, patakpartokon, árokparton, felhagyott legelőkön. Megjegyezzük, hogy kellemetlen ízű tejet ad az a tehén, amelyik előzőleg legelte. Rizómákkal terjed, magvait szétszórja, ezért sok helyen válik invazívvá. Júliustól szeptemberig hozza élénk sárga, mutatós, gombszerű fészkes virágait, amelyek bogernyőben állnak. A  virágfejek körülbelül 1-2 centiméter átmérőjűek, enyhén aromás illatúak. A fészkekben csak csöves virágok vannak, nyelves virágok nélkül. A csöves virágok rövidek, nektártartalmuk miatt számos rovarfaj látogatja őket. Régen gyógynövénykertekbe ültették, dísznövényként ma is ültetik.

Érdekesség, hogy Linné 1755-ben írt arról a temetkezési gyakorlatról, amely a 19. század közepéig Amerikában is általános volt, miszerint temetkezési lepel belsejébe rejtett temetési koszorúba kötötték, illetve a koporsóba hintették a szárított leveleket a férgek távoltartása céljából.

A gilisztaűző varádics mint hagyományos gyógy- és fűszernövény

Több mint 2000 éve ismerik, először a görög botanikai írásokban jegyezték fel. Mindig is a gyógynövénykertek része volt, és főként gyógyászati célra használták, de mint sok ősi származású növény esetében, a felhasználása kiterjedt vallási szertartásokra és kulináris területre is.

Az ókorban a görögök és a rómaiak használták gyógyászati célokra, különféle betegségek kezelésére, beleértve az emésztési problémákat, a bélférgességeket, valamint lázcsillapást.

Tudományos vizsgálatok igazolták a növény néhány népgyógyászati alkalmazását, mint például cukorbetegség elleni, rákellenes, féregellenes, parazita ellenes, rovarirtó, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó és májvédő hatásokat, valamint külsőleg gennyes sebek, bőrfekélyek, húgyúti fertőzések és nemi úton terjedő betegségek elleni hatását. Más népgyógyászati felhasználást illeően még további vizsgálatok szükségesek. Ilyenek az ízületi gyulladás, köszvény, reuma, vérszegénység, valamint litolitikus, méreg- és izzasztószerként történő felhasználása. (Front. Pharmacol., 20 April 2023.; Sec. Ethnopharmacology; Volume 14 – 2023 | https://doi.org/10.3389/fphar.2023.1169629)

Érdekességként megjegyezzük, hogy a moldovai csángók Szűz Mária tenere néven elmegették, és teáját magzatelhajtásra használták, volta, akik bele is haltak.

Fő hatóanyagai az illóolajában találhatók, amelynek összetétele jelentősen eltér a földrajzi eredettől függően. Illólajának aktív vegyületei a 1,8-cineol, β-tujon, α-tujon, cisz-krizantenol, borneol, mirtenol, kámfor, transz-krizantenil-acetát, artemisia keton, (E)-dihidroxikarvon, transz-krizantenol, bornil-acetát, kamfén és karvon. Illóolaját régóta alkalmazzák a kozmetika iparban, az illatszergyártásban, vagy az élelmiszeriparban. Gyógynövényként hagyományosan alkalmazzák testápolókban, színezékekben, rovarriasztókban, tartósítószerekben.

Fiatal leveleket nyersen vagy főzve, kis mennyiségben adják salátákhoz. A növényt ízesítőként is használják, a szerecsendiót és a fahéjat helyettesíti. A virágos hajtásból keserű, kissé citromízű tea készül.

Miután olyan vegyületeket tartalmaz, pl. kámfor, tujon és 1,8-cineol, amelyek egészségkárosító hatásúak lehetnek, különösen nagyobb mennyiségben, ezért óvatosan és szakképzett gyógynövény-szakértő vagy egészségügyi szolgáltató irányítása mellett lehet csak használni.  Teájának fogyasztásakor számoltak már be halálesetről, nem csak magzatelhajtás kapcsán! Arra kérünk, hogy se a növényt se a teáját ne fogyaszd házilag!

A gilisztaűző varádics rovarriasztó és rovarölő hatása

A kertészkedők, különösen a biokertészkedők számára legizgalmasabb természetes rovarriasztó és rovarölő hatása.

Rovarűző hatását a háztartásban is régóta használják. Egyes helyeken az asszonyok a fejkendőjük alá levéldarabokat tettek, hogy ne csípjék meg őket a rovarokat, miközben kint dolgoznak. Úgy tartják, ha  levelét vászontasakba teszik, illóolaja elűzi a legyeket, molyokat, akár az egereket is. Néhol pincékben, templomokban stb. elszórják a leveleit, hogy távol tartsák a rovarokat. Kerti alkalmazásáról később írunk.

Azonban a növény még ennél is többet tud, teája természetes rovarölő permetszerként használható. Hatóanyagai a tujon, a kámfor és a terpének, amelyekről ismert, hogy rovarölő tulajdonságokkal rendelkeznek. Szabadföldi kísérletekben számos tanulmány kimutatta toxicitását több kártevőre, pl borsózsizsik, fekete levéltetű (J. Ecol. Eng. 2020; 21(3):220–227 DOI: https://doi.org/10.12911/22998993/118275). Bár ezek a tanulmányok konkrét rovarkártevőkre összpontosítanak, de így is bizonyítják hatékonyságát mint biológiai növényvédőszer. Érdekes megjegyezni, hogy a növény alfa és béta tujon tartalma egyaránt kedvezőtlen a levéltetvek számára, feltehetően az által, hogy meglehetősen sok ragadozó rovart (katicabogarat és pókot) vonz. Itt tehát a tujon ragadozó rovarok csalogatására szolgál, amelyek elpusztítják a kártevő rovarokat. A magas tujon és alacsony kámfor tartalmú változatok mutatkoznak hatékonynak. (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kutatási beszámoló, 2012, Cím: Kártevő levéltetvek és ragadozóik vizsgálata gilisztaőzı varádics (Tanacetum vulgare) kemotípusokon).

Házi rovarirtó/riasztó készítéséhez áztasd a leveleket és a virágokat forró vízbe, majd szűrd le. Ezzel a folyadékkal permetezheted a növényeket a különféle kerti kártevők elriasztására vagy elpusztítására. 5-10%-os szárított virágos hajtásból készült vizes kivonat már hatásos. A hatás kifejtéséhez kb. 12 óra szükséges.

Gilisztaűző varádics helye a kertben

Díszkertben, természetes kertekben, méhlegelőkben díszít.  Egyenes szárakon nyíló tömött sárga virágzata felhasználható vágott virágként, ill. a szárazkötészetben is.

A Tanacetum vulgare ‘Isla Gold’ egy aranysárga lombozatú változat, feltűnő kiegészítője a kertnek. Az alacsonyabb termetű Tanacetum vulgare ‘Crispum’ kompakt, körülbelül 75 cm-es bokorrá nő, szeldelt, páfrányszerű leveleiről ismert, amelyek finom textúrát adnak a kertnek. Dúsan virágzik, szárazságtűrő, az alapfajnál kevésbé terjed. Sziklakertbe is ültethető.

Haszonkertbe rovarriasztó hatása miatt ültetik. Repellens hatása miatt jó társnövénye a zellernek, uborkának, burgonyának, sütőtöknek, cukkíninek és gyümölcsfáknak, például sárgabaracknak, őszibaracknak, cseresznyének. Tapasztalatok bizonyítják például, hogy elűzi a burgonyabogarakat, ha burgonya mellé ültetik, távol tartja az uborka- és hólyagbogarakat az uborkától, barackfa köré ültetve megvédi a fákat a fafúró bogaraktól. Málna, rózsa alatt nevelve taszítja tőlük a kártevő rovarokat. Komposzthoz adva gyorsítja annak lebomlását. A talajt és a komposztot káliumban gazdagítja.

Gondozása: Jó vízgazdálkodású talajba, napra, félárnyékba való, de szinte bárhol megél. Különösebb gondozást nem igényel. Meghálálja a humuszban gazdag, nedves talajt, de megél silányabb talajon, és ha egyszer megeredt, a szárazságot is jól tűri. Takácsatkák esetleg károsíthatják. Tavasszar magról vagy tőosztással szaporítható.

Ha bármilyen fajta varádicsot ültetsz a kertedbe, vedd figyelembe, hogy bizonyos régiókban invazívvá  válhat, és gyorsan elterjedhet. Annak elkerülése érdekében, hogy ne vegye át az uralmat a kertben, tartsd kordában, fontold meg konténerbe ültetését. Légy óvatos gondozásakor, mivel a növénnyel érintkezve néhány embernél bőrirritáció alakulhat ki, ezért használj kesztyűt!

Cikk ajánlat: Jó gyom, rossz gyom