Vigyázz, hogy ősszel ne kólintson fejbe egy jól megtermett narancseper termés, mert akár orvosi ellátásra is szorulhatsz.
A narancseper Észak-Amerikából származó, behurcolt-betelepített fafaj. Az 1800-as években kezdték termeszteni, a XIX. században hozták Európába parkok, díszkertek különlegességeként. Nálunk nem, de Dél-Európában, Észak Amerikában mannapság özönnövényként tartják számon. Hozzánk Mária Terézia idején került, főleg régi uradalmi birtokokon találni, nem terjedt el széles körben, mégis időnként rábukkanhatunk parkokban, arborétumokban. Nyírt cserjének, szélfogónak, talajerózió ellen, egzotikumnak ültetik.
Az eperfafélék (Moraceae) családba tartozik a 10-12 méterre növő, sűrű, szabálytalan koronájú narancseper (Maclura pomifera). Tudományos nevét az 1800-as években tevékenykedő geológus, William Maclure (1763-1840) után kapta. Magyar nevei számosak, mindegyik név a termésére utal, ezek közül a narancseper a legbarátságosabb elnevezés, de hívják még pl. vadnarancsnak, lócitromnak, majomagynak.
Kétlaki növény, a termős fa erősen szemetel ősszel elpotyogtatott terméseinek köszönhetően. Kérge szabálytalanul barázdált, szürkés-barna, az idős fák törzse sokszor különlegesen csavarodott, görbült, és narancssárga-barna színű. Sötétzöld levelei ősszel ragyogó sárgára színeződnek. Új hajtásain, a levelek hónaljában pálhatövisek fejlődnek, amelyek később elfásodnak. Ismertek többé-kevésbé tövismentes kertészeti változatai is. Termésében és a fás részekben termelődő tejnedv emberre nem mérgező, de bőrirritációt okozhat, a kérődző állatok számára kimondottan veszélyes. A bokorfa jó menedéket nyújt a kisemlősőknek.
A porzós egyed hajtásainak tövében kisméretű porzós fürtvirágzatok fejlődnek. A női egyedek termős virágai gömb alakú, ernyőszerű virágzatot alkotnak, a bibék tömege miatt puha, világos zöld bojtnak látszanak. A virágzás a lombfakadással egy időben kezdődik, áprilistól júniusig tart.
Húsos, 10-15 cm átmérőjű, akár két kilós, ráncos, citromra vagy narancsra emlékeztető áltermése élvezhetetlen íze miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan. A teméságazat eleinte zöld, később sárgászöld, éretten narancsszínű, nálunk nem érik be teljesen. A ragacsos, keserű termés nem ehető, keserű, a gyümölcshéj narancshéj illatú. A termés a lombhullás után is fennmarad még egy ideig, majd lehullik, veszélyeztetve az alatta tartózkodók testi épségét.
Jó minőségű, kemény, narancs színű, korhadásnak ellenálló fájából az indiánok íjat, szerszámnyelet készítettek, Később talpfa, kerékküllő is készült a fából. A kérgéből forró vízzel kivont sárga tanninokat pl. kelmefestésre használták. Jó minőségű tűzifaként tartják számon.
Terméséből antioxidáns hatású izoflavinokat vontak ki, egyikük, a pomiferin a tumorsejtek szaporodását gátolja. (DOI: 10.1016/j.bmcl.2007.06.060). Ezek az izoflavinok stimulálják a kollagén és elasztin képződést (https://www.freepatentsonline.com/9000033.html), ezért magolaját a kozmetika ipar hasznosítja.
Rovarriasztó hatását tudományos bizonyítékok nem támasztják alá.
Környezeti igénye: éves átalaghőmérséklet 18° – 21° C, júliusi átlag 27° C, januári átlag 6° – 7° C, de kibírja a -23° C-t is. Talajban nem válogat, jó vízgazdálkodású talajban fejlődik a legszebben. Fényigényes, direkt napfényen, szoliterként, sokágú bokorfává alakul. A világ egyik leg szárazságtűrőbb növénye, de fiatal korában rendszeres öntözést igényel. Ellenálló, relatíve kevés kártevője ismert, gyökérrothadás előfordulhat túl nedves környezetben.
Előnye, hogy rossz minőségű talajra, száraz területre való, de a töviseknek és ősszel hulló terméseinek köszönhetően nem terjedt el széles körben. Jó határoló növény, áthatolhatatlan falat képes alkotni. Metszéssel is nevelheted sövénynek, de ekkor folyamatos karbantartást igényel. Szoliterként is ültetik. Gyakran ültetik a tövismentes, porzós Maclura pomifera var. inermis fát.
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás