A csavarpálma kevésbé igényes, mint a legtöbb trópusi szobanövény

A csavarpálmákat széles körben termesztik, nagy területen terjedtek el a trópusi, szubtrópusi régiókban. A csavarpálmafélék (Pandanaceae)  családjába tartozó csavarpálma (Pandanus) nemzetségbe több mint 600 faj tartozik, mindnyájan pálma szerű örökzöldek, ananászra emlékeztető termésekkel. Jellemzőjük, hogy a fásodó szárról csavarvonalban erednek a kemény, bőrnemű, kardszerű levelek. Az alsó levelek lehullanak, csak felül marad egy levélüstök, emiatt hasonlítanak a pálmákhoz, egyébként nincsenek a pálmákkal rokonságban. Főleg vízparton, lápos területeken, mangrove erdők szegélyén, tengerparton, korallzátonyokon fordulnak elő. A levélüstökből, ill. a törzsből gyökereket eresztenek a talajba, így pányvázzák ki magukat, hogy vizes élőhelyükön meg tudjanak kapaszkodni, és a víz ne mossak el őket.

A trópusokon sokoldalú haszonnövények.  Termésüket fogyasztják, ételízesítő készül belőlük, leveleikből használati eszközök készülnek, sok helyen használják őket vitorlakészítéshez, de készül belőlük „szalmakalap”, kosár is. Fája tűzifa. Mikronéziában szívesen fogyasztják nyersen vagy párolva. Leveleibe hús, rizst göngyölnek.

Hűvösebb klímán, ahogy nálunk is, szobanövényként tartják.

A csavarpálmát John G. Veitch gyűjtötte be először az 1860-as években, valahol az Amboin szigetnél, amely egyébként a 2. világháborúban a japánok és ausztrálok közötti csata helyszíne volt.

Egyik közismert faja az illatos csavarpálma (Pandanus tectorius) 4-14 méter magas fa. Lassan fejlődik, alkalmazkodó képessége kiváló. Remek szélfogó. Sok csíkos levelű változata ismert.

Gyógynövényként is ismert, májgyulladás, diabétesz kezelésére alkalmazzák, illetve magas vérnyomást, vese elégtelenséget kezelnek vele. Gyógyhatását anyagcsere termékeinek köszönheti, közülük a legfontosabbak az alkaloidok és a kumarinok.

Veitch-csavarpálma

A Veitch-csavarpálma (P. tectorius veitchii vagy  P. tectorius) sokágú trópusi örökzöld, amely fehér csíkos leveleinek is köszönhetően ismert szobanövény. Fehér, krémfehér, zöld csíkos leveleinek és a kis termetének köszönhetően egyesek önálló fajként emlegetik Pandanus veitchii, mások a P. tectorius egyik változatának tekintik (P. tectorius veitchii). Észak-Ausztráliában, a csendes óceáni szigetvilágban és Hawaii-on honos. Megfelelő klímán, kültéri növényként ültetve fává cseperedik, szürke törzséből kifejlődő támasztó gyökerei segítik a talajhoz rögzíteni a laza, vízparti talajon. Spirálisan elhelyezkedő, kardszerű, éles szélű és hegyű levelein lévő horgas tövisek könnyen megsértik a kezet, gyulladást okozhatnak, ettől főleg a gyerekeket kell óvni. Egylaki növény a termős és a porzós virágok külön növényen fejlődnek. Az illatos porzós virágokat mutatós, fehér pálhalevelek veszik körül. A kompakt zöld virágzatot alkotó termős virágokból idővel ehető, ananászra emlékeztető termés fejlődik.

Trópusi, szubtrópusi területeken fának nevelik, Sokszor eltávolítják az oldalágakat, így kúpos koronaformájú, árnyat adó fát lehet nevelni.

Veitch-csavarpálma

Nálunk szobanövényként tartható. Sajnos virágaival nem örvendeztet meg, azonban ezért kárpótolnak a tarka levelek, a mutatós megjelenés. Szűrt napfényt, meleget, nyáron rendszeres öntözést igényel, talajban nem válogat. Egyik előnye, amiért beltéren is sikerrel tartható, hogy bírja a fényszegénységet is. Páraigényét legjobban úgy lehet kielégíteni, ha cserepét kavicságyre állítod. A gyakori permetezést meghálálja. Vízben is megél! Télen, a nyugalmi időszakban már beéri kicsit kevesebb vízzel, és alacsonyabb hőmérsékelttel, de a hőmérséklet ne menjen 18 fok alá. Nyáron hetente, télen 2–3 hetente ajánlott tápoldatozni N-túlsúlyos tápoldattal. További erénye, hogy igénytelen, betegségei, kártevői nem fordulnak elő. Az anyanövények alapi részén a leszáradt levelek hónaljából 10–20 cm-es, kisméretű hajtások fejlődnek, melyek dugványnak használhatók.