Bambuszok

A füvek és bambuszok egyre divatosabbak a hobbikertészek között. A bambuszok a pázsitfűfélék családjába tartoznak, elfásodó szárú, nagyra nőtt fűfélék. Sok fajtájuk a mérsékelt égövön is megél, téltűrő, sőt egyes fajták akár a -35 °C-os hideget is elviselik.

Sokan annyit jegyeznek meg a bambusszal kapcsolatban, hogy szaporasága, agresszív terjedése miatt kiirthatatlan, és nem látják szívesen a környezetükben. Az itt olvasottak azonban talán megváltoztatják az ódzkodók bambuszokhoz való viszonyát.

Ma a világ minden táján megtalálhatjuk ezeket a fás szárú fűféleségeket. A feltételezések szerint Kínából terjedtek el. A bambuszok a kelet szimbolikus megtestesítői. Elméletileg fűfélék, de sokszor keményfaként lehet őket felhasználni. Rendkívül gyors fejlődésükkel gyakran minden fán és füvön túltesznek. Legtöbb fajuk öt év alatt kifejlett példánnyá cseperedik, és egyesek egy nap alatt meg tudják duplázni méretüket. Mások sokkal lassabban fejlődnek, és van olyan is, amely a tölgyhöz hasonlóan 120 éves korára éri teljes méretét. Ipari felhasználása számtalan. Az ie. 16-17. században, a a Shang dinasztia idején többek közt íj, nyíl készült belőlük. Az 1972-ben felfedezett, az ie. 2. században, kinai sírokban eltemetett bambusz írótáblák pedig elveszettnek hitt írásokat őrzött meg az utókor számára. Legújabb kori felhasználásukat tekintve említsük meg a Gucci bambusztáskáit vagy az International Network for Bamboo and Rattan bútorait. A bambusz a kínai óriáspanda és a nepáli vörös panda, a madagaszkári  lemúr (maki) egyetlen tápláléka.

Hetven nemzetségének mintegy 1450 faja ismert. A hazai klímán kertben nevelhető kb. 200 faj, ill. fajta között vannak egészen alacsonyra növő fajták, melyekből zöld gyepet nevelhetünk és vannak olyan óriások, amelyek 10-15 méteresre nőnek. Mások csak konténerben tarthatók a mi klímánkon.

A bambusz tápanyagigényes. Jó vízellátottságú területen érzi jól magát. Ültetés előtt, elő kell készíteni az ültetőgödröt, amelyet megtrágyázhatunk érett istállótrágyával, szárított marhatrágyával, vagy humusztrágyával. A növény körül kialakított tányér megakadályozza, hogy az öntözővíz elfolyjon. Egyébként a trágyázás az őszi hónapokban vagy a tél elején ideális. Az öntözés egész szezonban javasolt. A következő évben föld alatti rizómák (gyöktörzsek) kezdenek fejlődni. A tél beállta előtt a töveket 20-40 cm vastagon szalmával (fűrészporral, faforgáccsal, faaprítékkal) takarjuk. Az ültetés utáni második évben szintén takarni kell a töveket, de a harmadik évtől már nem szükséges. A következő év őszén kertünket már egész bambuszliget díszítheti.

Néhány kedvelt nemzetség

Arundinaria

Őshazája Kína, Amerika, Afrika. Fajai közül néhány a kontinentális teleket is bírja. Magasságuk 1-8 méter között változik. Jellemzően félárnyékbot, árnyékot kedvelnek. Hosszú, keskeny levelű az A.angustifolia, széles levelű az A. gigantea.

Arundinaria auricoma

Bashania

Közép-kínai eredetű. Nálunk is keresett faja pl. a legtéltűrőbb és legnagyobbra növő (6-8m, 60 cm-es szárközök)  B. fargesii.

Brachystahcyum

Kína középső és déli részéről származik. Fajainak magassága maximum 2-2.5 méter. Közepesen fagytűrő. Legismertebb faja a B. densiflorum, ennek ismert sárga színű változata is.

Chimonobambusa

Őshazája a Himalája, Közép- és Dél-kína valamint Japán magas hegyei. Kis és középmagas fajok tartoznak ide. Legtöbbjük keskeny levelű. A szép megjelenésű, 2,5-3 méter magas C. marmorea nálunk edényben tartható.

Chimonobambusa

Chusquea

Dél- és Közép-Amerika hegyvidéki régióiban őshonos. Az ide tartozó fajokra jellemző a keskeny levélzet, kecses megjelenés, 1-5 méter magasság. A kontinentális teleket nem viselik. Nálunk gyűjtőknél fordul elő.

Fargesia

Kína szubtrópusi területein terjedt el 100-3000 méter magasságban. -15 – -20 C0-t elviselő fajtái nálunk is tarthatók. Pl. F. nitida (4 m, kékes szár, apró levelek, páraigényes), F. murieale (4 m, bókoló, bokorszerű, konténerben is tartható, félárnyékkedvelő).

Himalayacalamus

Közép- és Dél-Kína alacsonyabb fekvésű lejtőink terjedt el. Legtöbb faja 3-6 méter magas. Nálunk csak üvegházban, télikertben tartható. Legszebb faja a 2 méter magas nepái eredetű Himalayacalamus falconeri ‘Damarapa’ (régebbi elnevezése: Drepanostachyum hookerianum), amely vörösen vagy ibolyásan csíkozott szára miatt kedvelt.

Hibanobambusa

Japánból származó hibridnek tartják. 2-3 méter magas, nagylevelű. Legdíszesebbek a gyűjtők által kedvelt, fehéren csíkozottt levelű H. tranquillans Shiroshima és a fehéren sávozott levelű, sárga szárú, világos zöld csíkkal H. tranquillans Kimmei.

Indocalamus

Délkelet-ázsiai eredetű nemzetség. Átlagosan 1-1,5 méter magas, nagy- és széles levelű fajták tartoznak ide. A félárnyékot kedvelik. Nálunk is megél két faja. Az I. tesselatus fajt lándzsa alakú levelei teszik jellegzetessé. Kövek közé, támfalak elé vagy talajtakarónak ültetik. Az I. solidus nagy levelei bókolók.

Phyllostachys

Kelet- és Délkelet Ázsiában fordulnak elő vadon. A Magyarországon termeszthető növények zöme ide tartozik. A fajok közepes méretűek, A lombleveleik kis- vagy közepes méretűek, gyakran a föld feletti, ág nélküli szárrészek visszahajlók vagy felcsavarodottak. Sokan kiválóan alkalmazkodtak a kontinentális klímához. Leghidegtűrőbb faja a P. arcana luteosulcata. Kedvelt dísz a P. aurea albovariegata, amelynek hosszában csíkozott levelei fejlődnek. Rendkívül ízletesek a P. flexuosa rügyei. Ritka, rendkívül értékes fajta a teknőspáncélt utánzó szárú P. heterocycla Kikko.

Phyllostachys aureosulcata forma spectabilis

Pleioblastus

Újabban az Arundinaria nemzetséghez sorolják. Kína, Japán az őshazája. 40cm-4 méter magasságig tartoznak ide fajok. Jól tarthatók konténerben is. Több fajuk megél a mi klímánkon is. A fehér csíkos levelű P. chino csobogók, utak mentén a legmutatósabb. Sziklakertben, kerti tavak mentén mutatós a P. fortunei. Jól nyírható a P. pygmeus var. Distichus.

Pseudosasa

Ázsiai eredetű a magas, középmagas bokorszerű fajtákat magába foglaló nemzetség. Vasgat száruk, nagy leveleik, sűrű lombjuk miatt impozánsak. Szoliternek gyepbe, tópartra, sövénynek is kiváló. Nálunk legismertebb fajtája a P. japonica. Elterjedt még a kevésbé fagytűrő, nagylevelű P. japonica Alpha, és a palack formájú száraközökből álló szárú P. japonica Tsutsumiana.

Quiongzhuea

Kis nemzetség néhány fajjal, és egy változattal. Kína hegyvidéki régióiból származnak. 2-7 méter magas, bokorszerű bambuszok tartoznak ide. Jellegzetességük a szárcsomók peremének kitüremkedése. A – 12 0C alatti hideget nem tűrik. Az 5-6 méter magas Q. tumidinoda tölcsérszerű szárközei miatt ültetett díszfaj.

Sasa

Dél-Kína, Japán hegyeiben őshonos, népes nemzetség. Fajai jó télállóságuk miatt nálunk kedveltek. A legmagasabb fajok 3 méterre nőnek, de van törpe faja is, pl. a S. kagamiana sp. yoshinoi. A legtöbb faj nagylevelű, sok tarka változattal. Tóparton rendkívül mutatós a jó télállóságú S. palmata, az egyik legnagyobb levélfelületű bambusz.

Sasaella

A Sasa nemzetség alnemzetségének tartják. Japánban, a hegyi erdők nedvesség kedvelő aljnövényei tartoznak ide törpe és középmagas fajokkal. Nagylevelű bambuszok gyakran aranysárga vagy fehér csíkkal. Jó télállóságuk miatt talajtakarónak ültethetjük őket, de szoliterként is megfelelőek. Szép szoliter bokrok nyírhatók a napot, félárnyékot tűrő S. masamuenana bambuszból.

Sasamorpha

A Sasa nemzetség másik alcsoportja. Kelet- ázsiai, szubtrópusi eredetű, mégis jó fagytűrő. Közepes méretű, bokorszerű fajai ismertek. Talajtakarók, facsoportok alá is telepíthető ritka fajták tartoznak ide, pl. S. hubeinensis, S. gingyuanensis, S. sinica, ismertebb a S. borealis.

Semiarundinaria

Japán, Kína területein élő nemzetség. A bokrosodó fajokra jellemző, hogy a vezérhajtást levágva sövénnyé alakíthatóak. Viszonylag nagy leveleik széle finoman fogazott. Nálunk 7-8 méterre megnövő, rendkívül mutatós faja a S. fastuosa (fagytűrés: -18 – -20 0C). Kétoldalt szétnyíló, lilás szárhüvelye a nemzetségre jellemzően megmarad, viszonylag hosszan.

Shibataea

Kicsi nemzetség, amely Japán árnyékos hegyoldalain nő. Télállósága megfelelő. Napon megperzselődik. 0,5-1,5 méterre növő, tápanyagigényes bambuszok jellemzik, amelyek a japánkertek szoliternövényei. 1-1,5 méterre nő a S. kumasasa fajta, széles lándzsa alakú levelei világos zöldek. Jól nyírható.

Sinobambusa

Bokros vagy magasra növő fajai Közép- és Délkelet Kínában élnek. Csak néhány faja viseli el a kontinentális klímát, mint pl. a S. tootsik, de a téli fagyok gyakran károsíthatják. Téli takarással megmaradhat a S. farinose vagy S. intermedia.

Thamnocalamus

Sok faját korábban az Arundinaria nemzetségbe sorolták. A Himalája és Dél-Afrika magashegyi régióiban élnek. Magasságuk 1-5 méter között változik. Az ágak közel azonos vastagságúak, főágakat nem fejlesztenek. Nálunk is kertbe ültethető a T. tesselatus.

Yushania

Észak-Borneó és Délkelet Kína hűvös, párás klímájú vidékein élő nemzetség, zömmel 2-5 méter magas fajokkal. A fajokra jellemző a karcsú szár, keskeny levélzet. Csak néhányan télállóak, pl. az Európában gyakoribb, törékeny termetű, apró levelű Y. jaunsarensis vagy a zuhataghoz hasonló megjelenésű, 6 méteres Y. anceps illetve a 2500-3000 méter magasságban élő Y. Chungii.