Kerti tollbuga

Aligha akad még egy olyan növénynemzettség, amely olyan hosszú időn át ennyire feltűnő díszbe öltöztetné a kertet, mint az asztilbék. Virága rózsaszín, lazacszínű, kárminpiros, piros, pirosas-lila, orgonaszínű, krémszínű vagy fehér virágok, melyek bugavirágzatot alkotnak. – tartják a Fitoland kertészei.

Az Astilbe x arendsii sorozat tagja az Astilbe ‘Rhythm Blues’.

Tollbuga bemutatása

A kőtőröfűfélék (Saxifragaceae) családjába lágy- és fás szárú növények egyaránt tartoznak. A család mintegy 600 fajt számlál. A lágyszárúak jóval többen fajjal képviseltetik magukat, mint a cserjék.

A tollbuga nemzetség (Astilbe) 14 faja Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában honos. Sokuk kerti dísznövény, amelyet csipkeszerű leveleiknek, és mutatós, bugában álló virágzatuknak köszönhetnek. A virágok nyár közepétől nyár végéig díszlenek. Rizómáiknak köszönhetően tőosztással sikerrel szaporíthatók.

Az A. x arendsii hibrideket George Arends Németország északi részén élő kertész állította elő az 1900-as évek elején. A hibridek elsődlegesen a Kínában és Mongóliában élő A. chinensis var. Davidii leszármazottai (Más felhasznált fajták: A. simplicifolia, A. japonica, A. thunbergii and A. astilboides).

A kerti hibrid, vagy más néven a kerti tollbuga 30-45 cm magas szárain hozza többszörösen szárnyalt, szabálytalanul csipkés-fűrészes szélű, sötétzöld leveleit, melyek önmagukban is díszítő hatásúak.

Tollbuga környezeti igényei

Nem igazán való a mi egyre mediterrán jellegű nyári klímánkba, de ahol szűrt fényű árnyékot, vagy félárnyékot, kerti tó melletti párás, nedves helyet tudunk biztosítani, ott szépen díszlik. Rendszeresen öntözött talajokon lombozata egész évben vonzó marad. Sötét-rózsaszín, piros esetleg fehér virágait hosszú bugákban hozza augusztus-szeptember hónapban. Ha talaját vékony komposzt, majd mulcs réteggel takarjuk, a tápanyagon kívül nedvességet is biztosítunk a növénynek, és segít távol tartani a gyomokat Tőosztással ősszel vagy tavasszal vagy magról szaporítható. Gyorsan elszaporodik.

Tollbuga hibridek

Az első, ma is piacon lévő hibridek a ‘Queen Alexander‘ és a ‘Peach Blossom‘. Eredetileg szobanövényként használták, ezért Arends törpe változatokat nemesített, amelyek sok virágszárat neveltek. Új hibridjeinek virágszíne a fehértől a sápadt liláig, kárminvörösig, rózsapirosig változik, a bugák hol szélesek, hol keskenyek.
Ardens 1930-ban új sorozatot dobott piacra, amelyek ma is nagy népszerűségnek örvendenek. A fotón is látható ’Fanal’ fajták sötét színűek, alacsony termetűek. 1940-ben szelektálta a ragyogó vörös ’Fire’ fajtát. Faiskolájában más növényeket is nemesített egészen 1950-ben bekövetkezett haláig. Ma a faiskolát lánya vezeti.

Az 1900-as évek elején a francia Lemoine in Nancy szintén előállított egy hibridsorozatot, amely nagy része kiszorult a piacról. Legjobban tartja magát a fehér virágú ‘Mont Blanc‘.

A Dedemsvaartban élő holland Ruys család szintén nemesített néhány említésre méltó, magas, hosszú virágszárat fejlesztő változatot. Azonban csak igen jó talajadottságok és párás körülmények között fejlődnek mutatóssá ezek a növények. Fajtái a ‘Professor van der Weilen‘, ‘Moerheim‘ és az ‘Ostrich Plume‘.

Manapság a kelet-angliai Blooms of Bressingham jelentkezett új fajtákkal. Ilyenek pl. a rózsaszín virágú ‘Bressingham Beauty‘ vagy a törpe termetű, fehér virágú ‘Snowdrift‘.

A holland van Veen család is megjelentett a piacon új hibrideket. Ezek közül a legjobbak az alacsony termetű ‘Flamingo‘, ‘Ellie‘, és a ‘Visions‘.

További változatok az aranyló lombozatú ‘Diamonds and Pearls‘ és ‘Milk and Honey‘, amelyek új távlatokat nyitottak a nemesítés irányát illetően.

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás