Sziklakert gondozás

A sziklakertek karbantartása akkor is fontos, ha egyébként a sziklakert jó állapotban van, de különösen akkor fontos, ha hosszabb-rövidebb ideje nem tudtunk “hozzányúlni”.

Sziklakert gyomtalanítása

Szedjük ki a gyomokat, mégpedig, ha lehet gyökerestől, hiszen a visszamaradt gyökerek képesek tovább gyarapodni, és elhatalmasodhatnak. A gyomtalanításnál arra kell ügyelni, hogy a többi sziklakerti növény gyökere ne sérüljön. A már elhatalmasodott gyompéldányokat kézzel, körültekintően huzigáljuk ki, de segítsük a gyökerek eltávolítását acatoló késsel, az élesre kalapált vagy köszörült, villás bevágású részével, amely megkönnyíti a minél teljesebb gyökérkiszedést, a szomszédos növénytársak mellől is. Sajnos növényvédő szer nem használható, ezt lehetetlenné teszi az itteni növények sokfélesége, viszonylag fokozott érzékenységük, valamint a csekély termőréteg. Ha a nemkívánatos gyomok egészen egybenőttek volna a megtartásra érdemes sziklakerti növényekkel, akkor együtt szedjük ki őket, majd a gyökerekre tapadt földdel együtt megszabadíthatjuk egyik vagy akár több gyomtársuktól is. Az ilyen gyom mentesítést követően azután a növény újra elültethető, akár a korábbi helyére. Ez a művelet összekapcsolható például az aktuális tőosztással is.

Sziklakerti növények ritkítása

A már nem kívánatos növények ugyanilyen módon eltávolíthatók. Fontos ugyanis, hogy az olyan növényektől, amelyekről időközben kiderült, hogy nem jók a sziklakertbe, akárcsak a vártnál terjedelmesebbé válásuk, túlságos terjeszkedés miatt, a legcélszerűbb megszabadítani a sziklakertet. A más rovására burjánzó, vagyis mintegy gyomosító növények nem kívánatos, felesleges példányai se maradjanak vissza. A másutt ugyan jó, de a sziklakertben nem előnyös, bekerült növényegyedek némi gyökérrel, még inkább rátapadt földdel együtt, szinte földlabdásan is kiemelhetők a helyükből úgy, hogy máshová, ahol jó helyük lehet, a továbbiakban áttelepíthetők, mintegy átmenthetők lesznek.

Sziklakerti növények visszavágás

Visszavágások, akár többszer megismételve, ugyancsak szükségessé válhatnak némely növény túlburjánzásának megakadályozására. Ilyenkor úgy a legjobb eltávolítani a felesleges, kisebb-nagyobb növényrészeket, hogy ami visszamarad, az takarja a vágáshelyeket. Ezért lehetőleg elágazódásoknál, vagy legalább ennek közelében kerüljön sor a metszésre. A kifejezett, szembeötlő csonkításokat kerülni kell. A már felkopaszodott, díszítőértéküket vesztett növényi részeket azonban maradéktalanul el kell távolítani, esetleg megvárva a következő új hajtási időszakot. Ne maradjanak vissza az elvirágzást követően tönkrement, elgyengült tövek, növényi részek sem. Így nem válnak akár további pusztulás veszélyét is előidéző fertőzési gócokká. Így elkerüljük a felesleges magképzéssel együtt járó tápanyag és energia felemésztést, és ennek öregítő, gyengítő hatását.

Foghíjak megszűntetése, új színfoltok létesítése sziklakertben

Színfoltgazdagítás céljából sor kerülhet főképp törpefenyők, még inkább rózsák, egyéb kistermetű cserjék, esetleg kis fák egy vagy akár több egyedének ültetésére. Az faiskolai lerakatok kínálatában fellelhető, megfelelő fajták kiválasztásának számításba kell venni a virág, a termés, de legalább a levél alakja, színe, vagyis a díszítőérték mellett a helyi adottságokhoz igazodó igényüket. Tartózkodni kell a túlzott számú telepítéstől, mert a növénytársaik rovására történő puszta térfoglalásuk, árnyékvetésük mellett csökkenne az érvényesülésük esélye is.

Újratelepítéssel pótolhatók a megüresedések, foghíjak, éspedig nemcsak korábban itt lévő, de időközben elhalt fajtákkal, hanem színfoltgazdagító növényekkel is.

Ehhez előzetesen fel kell lazítani a talajt, esetleg legalább részben kicserélni, friss, tápanyagban gazdag, nem túl kötött földdel, vagy földkeverékkel, pótolva az időközben erodálódott hiányzó részeket. Az ültetéshez akkor kedvező a talajnedvesség, ha kézbe vett maréknyi mennyisége összeszorítva egybeáll, de vizet még nem ereszt ki magából, és a szorításból kiengedve enyhe újnyomástól szétesik.

Az ültetéshez kiválogatott, edényben előnevelt, úgynevezett konténeres növények akkor megfelelőek, ha a növény föld feletti részének méretével arányos nagyságú a nevelőedényük, és a gyökerek sem nőttek ki még számottevően. Gyommentes, egészséges példányokat kell választani, a főbb igényekről tájékoztató jelölések, az úgynevezett piktogramok se hiányozzanak.