Mindent gyógyító gyíkfű

Dr. Sárosi Szilvia egyetemi adjunktus, SZIE

A középkori Európában „mindent gyógyító” (self-heal, all-heal) növényként ismertté váló közönséges gyíkfű Eurázsiából származó, az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.

Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó gyíkfű latin elnevezése – Prunella – valószínűleg az eredeti német elnevezés „Brunella” könnyebben kiejthető változata. A „die Braüne” eredetileg torokfájást jelent, s mivel a gyíkfüvet gyakran használták a száj és garat gyulladásos tüneteinek kezelésére is, így kapta a „Brunella” nevet. Más szerzők szerint a növény régebbi elnevezése esetleg a már érésben lévő, barna színű füzérekre utal (Braun). A jelenlegi Prunella névben felfedezhető egy latin szó, a prunun (jelentése lila), mely viszont a lila virágszínre vezethető vissza (Rogers, 2000).

Tudtad? Érdekességek a gyíkfűről

• A közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris) szerény megjelenése ellenére évszázadok óta megbecsült gyógynövény.
• „Öngyógyító növénynek” is nevezik. Angol neve – self-heal vagy heal-all – arra utal, hogy a népi gyógyászatban sokféle panasz enyhítésére használták.
• A neve a torokfájáshoz kapcsolódik. A Prunella nemzetségnév valószínűleg a német Bräune szóból ered, amely egykor a torokgyulladás elnevezése volt.
• A beporzók kedvence. Liláskék virágai bőséges nektárt kínálnak, ezért a méhek, poszméhek és lepkék szívesen látogatják.
• Meglepően ellenálló növény. Jól tűri a taposást és a rendszeres fűnyírást, ezért réteken, gyepekben és kertekben is gyakran találkozhatunk vele.
• A hagyományos kínai gyógyászatban is fontos szerepet kap. A növényt évszázadok óta alkalmazzák, elsősorban hűsítő azaz gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt.
• Modern kutatások középpontjában áll. A tudósok jelenleg antioxidáns, gyulladáscsökkentő és vírusellenes hatóanyagait kutatják, de ezek gyógyászati alkalmazásához további klinikai vizsgálatok szükségesek.
• Nemcsak gyógynövény, hanem ehető is. Fiatal leveleit egyes vidékeken salátákhoz és gyógyteákhoz is felhasználják.

Mikor és hol gyűjthetünk gyíkfüvet?

Hazánkban is honos, gyakran találkozhatunk vele kaszálóréteken, legelőkön, nyílt, üde erdőkben, közparkokban, nyírt gyepekben, vagy akár a saját kertünkben is. Félárnyékos, nedvesebb élőhelyeket kedveli, talaj szempontjából nem igényes. Szára könnyen legyökeresedik, igen dekoratív, lila virágai júniustól szeptemberig nyílnak.

A közönséges gyíkfű  gyűjtésének legjobb időszaka a virágzás ideje, általában júniustól augusztusig, de kedvező időjárás esetén akár szeptemberig is elhúzódhat. A gyógyászatban a virágzó hajtásokat használják fel.

A gyűjtést metszőollóval, vagy egy éles késsel végezzük el teljes virágzási stádiumban. A levágott hajtásokat minél gyorsabban szárítsuk meg egy napfénytől védett szellős helyen, ügyeljünk arra, hogy a virágzatok ne sérüljenek.

Fontos, hogy a gyíkfű könnyen összetéveszthető más, hasonló megjelenésű ajakosvirágú növényekkel, például a védett nagyvirágú gyíkfűvel, ezért csak akkor gyűjtsd, ha biztosan fel tudod ismerni

Gyíkfű Gyógyhatásai

A növény megszárított virágzó hajtása igen sokféle hatóanyagot tartalmaz, úgy mint poliszacharidokat (prunellin), rozmaringsavat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, színanyagokat (antociánok), kumarinokat, urzol-és oleanolsavat, kis mennyiségben illóolajat, ásványi elemeket és vitaminokat.

Terápiás alkalmazása az ókorra nyúlik vissza, a kínai és indiai tradicionális gyógyászatban évezredek óta használják a szem és a máj gyulladásos tüneteinek kezelésére és vizelethajtóként.

A növényt az európai hagyományos gyógyászat is használja már évszázadok óta nehezen gyógyuló sebek gyógyítására, forrázatának fogyasztását különösen torok-és garatgyulladás esetén javasolják.

A modern kori gyógyászat leginkább a növényben található poliszacharid vegyületek vírusölő (herpesz és HIV vírus) és immunrendszer működését befolyásoló hatását vizsgálja. Szintén hatékonyan alkalmazható a rákterápiában (leukémia és bőrrák). Az egyre bővülő klinikai tesztek eredménye alapján a növény mára hivatalossá vált az Európai Gyógyszerkönyvben Prunellae spica néven (Ph.Eur. 7/6. kötet, 2013).

Mivel kivonata gazdag fenolos, antioxidáns hatású vegyületekben így új perspektívát jelenthet mind az élelmiszeripar, mind pedig a kozmetikai ipar területén, mint természetes eredetű, jellegzetes illattól is íztől mentes tartósítószer.

Gyíkfű ajánlott felhasználási formái

Otthoni felhasználásra a növényi alapanyagból készíthetünk forrázatot (1 teáskanál herbát tegyünk egy csészényi forró vízbe, majd 20 perc múlva szűrjük le), hideg vizes (1 teáskanál herbát tegyünk egy csésze szobahőmérsékletű vízbe, majd másnap szűrjük le), vagy alkoholos kivonatot. Terápiás célra (májbántalmak, gyulladásos és megfázásos tünetek, vizelethajtóként) naponta 3 csészével fogyasszunk belőle, lehetőleg mézzel ízesítve. Torok gargarizáláshoz szintén forrázatot készítsünk, de ebben az esetben már 9 perc elteltével szűrjük le a kivonatot. A tinktúrából naponta 10-20 csepp fogyasztása ajánlott.