Vegetatív szaporítás osztással

Apjára üt.
A növények vegetatív szaporításakor mi sem egyszerűbb, mint a szülőkről leválasztani a szülőkhöz igencsak hasonlatos utódokat. Nem kell más, csak egy jó éles kés. Ez sokakat elbizonytalaníthat, de az eredmény meggyőzi még a félénkeket is.

A vegetatív szaporítás előnye, hogy az új növény, nem gyenge palánta, hanem kész,vagy legalább is majdnem kész “felnőtt”. Méghozzá tiszta apja! Ez különösen a hibridek esetében erény, hiszen, ha hibridet magról szaporítunk, amennyiben egyáltalán életképes magvakat terem, akkor nem biztos, hogy az utódnövény az apjára üt, vagyis ugyanazt a növényt kapjuk vissza.

Szaporítás sarjakkal

A tősarjakat fejlesztő növények bizton szaporíthatók tőosztással. A tősarjak az anyanövényen, a gyökérnyaknál képződő hajtások. Legjobb példa erre a broméliák családja, az árnyékliliom, a málna. Ha a növény gyökerénél új csemeték sarjadzanak, a tősarjakat éles késsel le lehet vágni az anyanövényről, amikor azok már elég nagyok. Arra vigyázzunk, hogy elegendő gyökeres rész maradjon a sarjon, különben nem képes önállóan ellátni magát, és elpusztul.

Hasonlóképpen szaporíthatók a gyökérsarjakat nevelő növények. A málnatő gyökérsarjakat is nevel, de tősarjai erőteljesebbek. A cseresznye, meggy szintén gyökérsarjakat fejleszt, ezekből remek alany nevelhető. Ha ilyesmivel nem bajlódunk, akkor is meg kell szabadulnunk a sarjaktól, mert elgyengítik a szülőt. Az orgona vagy a trombitafolyondár szintén gyökérsarjakról nevelhető.

Hosta

Szaporítás szár, hajtás módosulásokkal

Más növények indákkal szaporodnak. Ilyen például a kerti szamóca. Az inda föld felett kúszó vékony, a csomóknál legyökerező hajtás. A szamócát 3-4 évenként célszerű új helyre telepíteni, mert a tövek termőképessége erősen visszaesik. Szaporítását a nyár második felében végezzük. Új helyét trágyázással egybekötve lazítsuk fel, majd néhány napos ülepedés után megkezdhetjük az ültetést. Szépen begyökeresedett, fiatal indákat használjunk az ültetésre.

Sok növény rendelkezik hagymával, hagymagumóval. A hagyma olyan föld alatti rövidszártagú szár, melyet húsos pikkelylevelek burkolnak körül. A hagymagumó külső megjelenésében a hagymához hasonlít, de nincsenek húsos hagymalevelei. A hagymás, hagymagumót fejlesztő növények fiókhagymákat, -gumókat fejlesztenek, amely mindegyikéről új növény fejlődik. Ha az új növényt leválasztjuk, nem csak magunkat örvendeztetjük meg új egyeddel, hanem jót teszünk az anyanövénynek, hiszen a fióka elgyengíti az anyanövényt. Hagymagumókról szaporítható pl. a kardvirág, frézia, sáfrány. Hagymával az amarillisz, jácint, írisz, krókusz, tulipán, liliom. Csak a növény visszahúzódása után vegyük ki a hagymákat, tehát úgy június tájban, amikor a levelek megbarnultak. Ezt követően a fiókhagymákat válasszuk le, és ültesse új helyre. Ne tegyük újra a régi helyükre, mert akkor növekedésük legyengül.

A gumó megvastagodott, húsos, rövid szártagú, tápanyag-raktározó, föld alatti módosult hajtás. A gumó lehet szárgumó (ciklámen), illetve ággumó (dália, begónia, sáslilom, burgonya, csicsóka). Ezeket leválasztva, és szétültetve lehet a növényt szaporítani. A dália és a begónia esetében ügyelni kell arra, hogy a gumóhoz gyökérnyak fölötti, rüggyel rendelkező szárrészt is vágjunk.

Sok növény szaporítható gyöktörzsről, rizómával. A rizóma nem más, mint vastag, hengeres, rövid szártagú hajtás. Gyöktörzse van például a pitypangnak, a gyöngyvirágnak és a salamonpecsétnek. Ilyennel rendelkezik a nyár elején elvirágzó nőszirom is, amelyet júliustól októberig lehet szaporítani. A tövek szétosztására 3-4 évenként kerülhet sor, olyankor, amikor azt tapasztaljuk, hogy csökken a virágzás. Az elsűrűsödött tövet ásóval kiemeljük, és több részre vágjuk. A könnyebb ültetés miatt a leveleket vágjuk le. Ezzel serkentjük a gyökeresedést.

Mikor szaporítsunk?

A legtöbb évelőnek jót tesz, ha két-háromévente ily módon ritkítjuk. A krizantémokat, őszirózsákat ennél is gyakrabban frissítsük, mert hajlamosak túlburjánzani, és ez a virágzás rovására megy.

Tavasszal az osztás időzítése a növény fejlődési ütemétől függ. A korán hajtó, tavaszi virágzású évelőket – mint például az árvalányhajas lángvirágot (Phlox subulata), a ternyét (Aurinia saxatilis), a tatárvirágot (Iberis sempervirens) vagy a tüdőfüvet (Pulmonaria) – már március végén, április elején érdemes szétültetni, közvetlenül virágzás után vagy még bimbós állapotban. Ide sorolhatjuk a huncut szívvirágot (Dicentra), a kankalint (Primula), sőt, óvatosan akár a hunyort (Helleborus) is, bár utóbbi nehezen tűri a bolygatást.

Április közepe és május közepe között viszont már a később kihajtó vagy nyár elején virágzó fajok is biztonságosan oszthatók. Ilyenek például az árnyékliliom (Hosta), a sásliliom (Hemerocallis), a kasvirág (Echinacea), a gólyaorrfélék (Geranium fajok), a cickafark (Achillea) vagy a kerti varjúháj (Sedum spectabile), krizantém (Chrisanthemum). A díszfüvek – mint a nádfű (Miscanthus), a tollborzfű (Pennisetum) vagy a cérnatippan (Festuca) – szintén ilyenkor oszthatók a legnagyobb biztonsággal. A bazsarózsa (Paeonia lactiflora) osztása is lehetséges tavasszal, de különös körültekintést igényel.  A begyökerezés ne essék a kánikula idejére.

Egyébként nyáron is szaporíthatunk, ha hosszabb ideig esős, felhős időre van kilátás.

Ősszel, nyár végén, augusztus végén, szeptemberben is oszthatunk – különösen akkor, ha enyhe, csapadékosabb az időjárás, és a talaj még kellően meleg. Az őszi tőosztásnak különösen akkor van értelme, ha a növények már túlzsúfoltak, gyengébben virágoznak, vagy a tövek belseje elöregedett.

A frissen szétválasztott töveknek így van idejük a tél beállta előtt begyökeresedni. Ilyenkor elsősorban olyan évelők szétültetése ajánlott, amelyeknek volt idejük regenerálódni a virágzás után, így ősz elején biztonsággal oszthatók. Ide tartozik például a harangvirág (Campanula), a gólyaorr (Geranium), a pompás varjúháj (Sedum spectabile), a sédkender (Eupatorium) vagy a napfényvirág (Helenium).
Bár ezek többsége tavasszal vagy nyáron virágzik, a tőosztást nem közvetlenül virágzás után, hanem inkább augusztus végén–szeptember elején, a virágzás utáni regenerációs időszakot követően érdemes elvégezni. További ősszel osztható évelők a teljesség igénye nélkül: bugás lángvirág  (Phlox paniculata);  macskamenta  (Nepeta faassenii); cickafark (Achillea millefolium);  méhbalzsam  (Monarda didyma); kerti margaréta (Leucanthemum superbum).

A kerti nőszirmok (Iris germanica) pár évente szintén megérdemelnek egy kis felfrissítést. Tőosztásukat szinténaugusztus végén–szeptember elején végezzük, amikor már elvirágoztak, és a nyári hőség sem veszélyezteti a beültetett tövek begyökeresedését.

Legmegfelelőbb napszak a reggeli vagy délutáni órák, amikor napsugárzás kevésbé intenzív. Virágzó növényekkel ne próbálkozzunk.

Tippek a tőosztáshoz

Ha az évelő mélyen gyökeresedő, erős, vaskos gyökérzetet fejleszt, felszedéskor akár 30-40 centiméter mélyen is le kell ásni a talajba. A tövek szétvágására használjunk fűrészt, vagy éles ásót. A kiültetésre szánt hajtásdarabokon legalább egy hajtórügy legyen.

A növényeket előzőleg jól öntözzük meg. Ha szabadfölbe ültetünk, a talajt is készítsük elő. A párolgási felület csökkentésére, a a növényekkel való bánás könnyítése érdekében vágjuk le a leveleket kb. 15 magasságra.

Megfelelő szerszámok nélkül ne kezdjünk a művelethez. Legyen éles ásónk, vagy ásóvillánk, különben nem tudjuk kellő mélységig bevágni a talajt, no meg éles kés, hogy a növényeket szétválasszuk.

Az egész tövet emeljük ki, és ezután szedjük szét, a laza talajt rázzuk le. Ha sok növényt szaporítunk, legyen kéznél víz és konténer, hogy a növények véletlenül se száradjanak ki, vagy melegedjenek túl.

A közvetlen napfényt ültetés után is kerülni kell, egészen addig, amíg a gyökerek eléggé megerősödnek. Az ültetés mélysége növényenként más és más. Az ültetés utáni beöntözés nagyon fontos. Később a begyökerezésig is ingen csak oda kell rá figyelni. Öntözni is leginkább reggel vagy napnyugtakor célszerű. A túlöntözést persze kerülni kell.