Tiszafa patika

A tiszafa gyógyító és mérgező hatásai

A tiszafa (Taxus baccata) közismert mérgező növény. Nem véletlen, hogy a népi elnevezései ilyenek: méregfa, ördögfa, csapfa, halálfa. Régen nyílméregként is használták. Ritkán szarvasmarha, ló mérgezések fordulnak elő. Az áltermések elfogyasztása során a magvak általi mérgezések gyermekeknél fordulnak elő. Ugyanakkor a tiszafa gyógyhatási is ismertek. Sejtosztódás gátló hatása miatt kiemelkedően hatékony többek közt méh- és mellrák tekintetében.

A tiszafa augusztustól érő húsos, élénkpiros, bogyóra emlékeztető termésű, mert felül nyitott, 8-15 mm hosszú magköpenyt fejleszt. A magköpeny nem tartalmaz mérgező anyagot, de a magot elrágva pár órával bekövetkezhet a halál, sokszor minden tünet nélkül. A magköpenyből pálinka készülhet. A magvakat a madarak terjesztik.  A húsos termést lecsippentik, a mérgező maggal együtt lenyelik. Ha a magot nem rágják meg, „érintetlenül” áthaladhat a bélrendszeren, mérgezést nem okoz. Így a magvakat a madarak kipottyantják adandó alkalommal.

Érdekes módon a tiszafa kérgének fogyasztása csak a páratlan ujjú patásokat veszélyezteti, az őzek, szarvasok pl. vígan hántják a kérget.
A levelek fogyasztása mind emberre mind a háziállatokra nézve végzetes. 50-100 tűlevél elfogyasztása halálos.

Egy esettanulmány szerint, emberre nézve, két marék tiszafa levél elfogyasztása már halálos kimenetelű lehet. Tehát a levelek, a magvak és a kéreg is mérgező. A mérgező részek elfogyasztása után vagy nem jelentkeznek tünetek a halál beállta előtt, vagy a következő tünetek lépnek fel: remegés, gyenge pulzus, ájulás. Mindez a növényben található taxin alkaloidoknak köszönhető. Közülük is a taxin B alkaloid a legveszélyesebb. Elsősegély nem eszméletvesztéses állapotban: hánytatás, gyomormosás, aktív C, tej, tea, kávé itatása.

Miután a gyümölcshúsból a mérgező alkaloidok hiányoznak, az alkaloidok ilyetén szeszélyes megoszlása a növényben felveti a kérdést, hogy vajon a növény fájában, amelyből edények, eszközök készülnek, előfordulnak-e ezek a mérgező vegyületek.

Bár idősebb Plinius hírt adott arról “A természet Históriája” című munkájában, hogy Galliában az utazókat megmérgezte a tiszafa, amikor tiszafából készült pohárból bort ittak, a szakirodalom csak néhány esetet említ, amikor irritációról vagy bőrgyulladásról számoltak be.

A Kew Garden (királyi botanikuskert, London) szakemberei azt találták, hogy a tudományos közlemények nem voltak egyértelműek, különösen a fa taxin B tartalmát illetően, és csupán nem specifikus analízisek eredményeire támaszkodtak.
Egy a háziállatok mérgezésével kapcsolatos projektben a Kew kutatói folyadék kromatográfiás (LC-MS) módszert fejlesztettek ki a taxin B meghatározására. Ezzel a módszerrel a vizsgált növényi kivonatból a nyomokban jelenlévő alkaloid mennyisége is kimutatható. Vizsgálataik során nem találtak taxin B-t a farészben.
Taxin B és számos más alkaloid található viszont a levélben és a kéregben. Az alkaloid összetétel a kéregben és a levélben eltérő. A Kew szakemberei a taxin alkaloidok egész sorának kimutatására fejlesztettek ki módszert, amellyel a taxin B-n kívül a többi taxin alkaloidot is mérni lehet.
Eredményeiket a Journal of Chromatography B folyóiratban közölték. Egy sor taxin alkaloidot tudtak kimutatni a tiszafa farészéből is, de ennek mennyisége jóval alacsonyabbnak mutatkozott a kéreg és a levelek alkaloid tartalmához képest.
Azt nem tudni, hogy a fában található alkaloidok milyen mértékben mérgezőek. Miután a taxin szennyeződést tiszafából készült edényben tárolt borokban is kimutattak, követve Plinius intelmeit, ilyen bort ne fogyasszunk.

Gyógyhatások

A tiszafa alkaloidok nem csak mérgező hatásúak, hanem bizonyos alkalmazási módok esetében gyógyhatásúak is lehetnek. Ezt már az ősi népgyógyászat is igyekezett kihasználni. Így például, mérgező volta ellenére, az indiánok a tiszafa tűleveleit vízbe áztatták, és ebben fürdették a beteg gyerekeket gyógyítás céljából. A megrágott tűleveleket a sebekre tapasztották, hogy azok gyorsabban gyógyuljanak. Az ókorban és a középkorban a tűlevél főzetét féregűzőként, epilepszia esetén, magzatelhajtásra használták.

Manapság a tűlevekből (tiszafasejtek kultúrában szaporítása) nyert alkaloida származékokat (taxánokat) tartalmazó Taxotere (Aventis) kemoterápiás szert sikerrel alkalmazzák bizonyos típusú mellrák, méhrák, prosztatarák és tüdőrák kezelésében. A Taxotere sejtosztódást gátló szer. Hatékonyságát klinikai kipróbálásokkal igazolták. A feldolgozott drog termesztett állományból származik.  Az  Észak-Amerikában honos oregoni tiszafából (T. brevifolia Nutt.) nyerik a kedvező tulajdonságú taxin-származékokat. Az oregoni tiszafa Alaszka déli részétől Észak-Kaliforniáig fordul elő.

Háziszerként semmilyen formában nem használható!

További információk a tiszafáról

Forrás:

Grobosch T, et al: Eight cases of fatal and non-fatal poisoning with Taxus baccata. Forensic Sci Int. 2013 Apr 10;227(1-3):118-26. doi: 10.1016/j.forsciint.2012.11.014. Epub 2012 Dec 21.
http://www.news-medical.net/
http://www.kew.org Dr Geoffrey Kite (Research Phytochemist, RBG Kew)
http://nyme.hu/ Az év fája a tiszafa (2013.)