Nyári Kálmán körte

Ősi nyári körtéink egyike a Kálmán körte. A középkor egyik legnépszerűbb fajtája. Valójában veszélyeztetett fajta, amelyet az Alföldön alig 1 hektáron termesztenek. Házikertekben túlélő. Ma hungarikumként tartják számon. Szerepel a telepíthető tájjelegű gyümölcsfa fajták listáján (2009.).

Kálmán körte eredete

A termesztett körte (Pyrus domestica Medik.) vadkörte különböző fajok kereszteződésének az eredménye. A vadkörte európai elterjedésű faj, de areájának szubmediterrán súlypontja van. A körte az újkőkortól ismert gyümölcs, a Kárpát-medencében első lelete a bronzkorból származik.A vadon termő körtefajok keresztezésével jöttek létre a termesztett fajták. A török megszállás idején több új körtefaj is eljutott hozzánk, ezek adják a később változatok sokféleségét.  Körte szavunk ótörök eredetű, első írásos előfordulása a Tihanyi apátság alapítólevelében 1055-ben fordul elő “kurtuel” néven.

Ősi nyári körtéink egyike a Kálmán körte. A szíriai körtéből származtatják ( P. Syriaca) a Szíriában termesztett P. nobilis-t, amely sok termesztett fajta őse. Belőle származtatják a Kálmán körtét is. További leggyakoribb nevei: Torzsátlan körte, Budai körte, Kármán körte, Szt. Lőrinc körte. Mintegy 64 társnevét gyűjtötték össze. A kálmánkörte szóösszetételnek eredetében nincs köze a Kálmán személynévhez, csupán annyiban, hogy feltételezések szerint a dél-anatóliai Karaman vidékéről terjedhetett el. Császárkörtének is nevezték a Felvidéken, de később ezt az elnevezést a vajkörtére használták. Legalábbis ezt írja Nagy-Tóth Ferenc, romániai magyar botanikus a  “Régi erdélyi körték és egy gyümölcsök” című könyvében (2006.). A Kálmán körte a középkor egyik legnépszerűbb fajtája volt.

Nyári Kálmán körte. Fotó: dmkert.hu

Kálmán körte bemutatása

Jókai Mór a Kertészgazdászati jegyzetekben (1896) így említi: a magyar Kálmánkörte, ami a legnemesebb fajok között említhető, ott ahol szeret, például a Balaton vidékén. De énnálam nem szeret. Későn kezd el teremni s nem olyan szép gyümölcsöt mint Füreden, ahonnan az ojtóágakat hoztam.

Valójában veszélyeztetett fajta, amelyet az Alföldön alig 1 hektáron termesztenek. Házikertekben túlélő. Levele szélesen tojásdad, majdnem kerek, hosszú nyelű. Vesszői görbülők, sötétbarnák. Koronája jellemzően szabálytalan, kusza, görbülő, lecsüngő és sűrű. Korai virágzású, korán fordul termőre. Elég jól termékenyül, részben öntermékenyülő. Bőven, de szakaszosan terem.

Azonnal fogyasztható idénygyümölcs, amely termőhelytől függően augusztus második hetétől szeptember első hetéig érik. Középnagy, színe élénksárga barnás piros bemosódással, november decemberig tárolható. Íze igen édes, jó zamatú, néha fanyar, illatos. Sajnos gyümölcse erősen varasodik és alaktalanodik. Régen lekvárt és pálinkát is készítettek belőle.  Lippay János a Posoni Kert című művében ezt írja róla: „Nagy öreg, sárga, jó édes leves, nem is köves, nem tart sokáig, nagy hasa vagyon, egy kevessé hoszúkás”.

Az interneten böngészve találkozni vele a DM Kert, a Barna és fiai-, az Oázis- és a Syringa Kertészet kínálatában is.

Kálmán körte gondozása

Az Alföld mostoha viszonyú régióiban sikerrel terem. Igénytelen, talajban nem válogat, de elegendő nedvességre van szükségei. Ezért leginkább vízközeli helyre, jó vízgazdálkodású talajba való. Száraz termőhelyen a gyümölcshús szétfolyik. Leginkább vadalanyra, közepes törzsre való, de birsen is jól fejlődik. Vízhajtás képzésre hajlamos, kevésbé igényli a metszést. Venturiás varasodásra fogékony. Ellene réztartalmú lemosó permetezéssel védekezhetünk. Tavaszi lemosó permetezés;

Balatonalmádi 350 éves kálmán körte.  Fotó: evfaja.okotars.hu

Balatonalmádi 350 éves Kálmán körte

Az Ökotárs.hu jegyzi a Balatonalmádi, 350 éves körtefát: A körtefa a helyi honos „Kálmán-körte”, amit „torzsátlan” körtének is neveznek

az itt élők. Egészséges, az egész környék mikroklímáját meghatározza. Méreténél fogva térképészeti pont, koronája átmérője kb. 14 méter. A területet, melyen a fa áll, dr. Szita Imre az ötvenes évek elején vásárolta meg. Akkor tudta meg az előző tulajdonosok elbeszéléséből, hogy a már akkor is hatalmas körtefa alatt várta ki Sobri Jóska a hírt, hogy a közeli Határ-csárdában vannak-e pandúrok; és ha vannak, melyik megyéből jöttek, Zalából-e vagy Veszprémből; a csárda (ami a két megye határára épült) melyik megyéhez tartozó padján ülnek. A fa olyan nagy megbecsülésnek örvendett, hogy amikor a telek gazdát cserélt, a régi tulajdonosok sorra kikötötték, hogy a fát nem szabad kivágni. A nevezett fa évente 5-10 mázsa egészséges termést biztosít, minden növényvédelem nélkül. Betegségekkel szemben ellenálló fajta. Ezért felajánljuk a faj fenntartása érdekében szaporítóanyagként is oltványok készítéséhez.