Minden, amit a szamócáról tudni szeretnél

Ismerd meg a földiepret, ami nem is eper, hanem szamóca! Már a középkorban is népszerűségnek örvendett. Neked se hiányozhat a kertedből. 

Kelet-Ázsiában termesztettek először szamócát, de a vadon élő szamócát már az ősember is fogyasztotta. A római kori írásos anyagok már említést tesznek róla. A germánok  méregtelenítőként  fogyasztották. Termesztése a 15. század környékén kezdődött, majd lassan kialakultak a termesztett fajták.    

szamócaSzamóca és eperfa az ókorban

Theophrastus, Hippocrates, Dioscorides és Galen még csak meg sem említik. Ugyanez a helyzet a négy latin mezőgazdasági témában íróval – Cato, Varro, Columella, Palladius- is. Apulius gyógynövényként tartja számon, Virgilius és Ovidius tájleíró verssorai a vadon termő gyümölcsök között sorolja fel.

Damoetas így figyelmeztet: “Hé fiúk, kik virágot és epret szedtek, vigyázzatok, mert vipera rejtőzik a fűben.”

Ovidius említést tesz az eperről Metamorphoses című művében is: “Eperfa gyümölcsöt és hegyi szamócát gyűjtöttek…” (“Arbuteas foetus, monatanaque fraga legebant…”)

Idősebb Plinius (23-79 A.D.) Naturalis Historia természettudományi enciklopédiája kora ismereteit foglalta össze 37 kötetben. A 23. könyvben Fraga néven említi a szamócát, mint Itáliában vadon termő gyümölcsöt. Egy későbbi fejezetben már eperfát emleget, Terrestribus fragis. Sok természettudós szerint mind a latinok, mind a görögök termesztették és fogyasztották a gyümölcsöt, bár ez inkább feltételezés csupán, hiszen írásos nyoma nem maradt fent.

Szamóca a középkorban

Írásos emlék az eperről legközelebb a XIV. századból maradt fent, Nicholas Myrepsus görög orvostól, aki az arabok által felhalmozott ismereteket közvetítette Európába. Receptjeit széles körben használták. Botanika könyve valójában orvosságos könyv, melyből megtudhatjuk, hogy az epret hűsítő, oldó és étvágygerjesztő orvosságnak használták.

Az 1300-as években az erdei szamócát, Fragaria vesca, virágának díszítőértéke miatt már kertekben ültették, és később gyümölcsét is fogyasztották. Erre utal egy 1324-ben kelt Észak-Francia kórházi könyvelés. V. Károly kertésze, Jean Dudoy nem kevesebb, mint 1.200 epertövet gondozott a párizsi Louvre-ban. Később már a francia kastélykertekben is feltűnt.

földieper kosárban

A szamóca botanikai leírása

Angliában a X. századtól szerepel a botanikai leírásokban.

1430-ban írásos bizonyíték támasztja alá, hogy árulták London utcáin. Első botanikai ábrázolása 1485-re tehető, amikor képe megjelent Mainz Herbarius botanikakönyvben. A leírások tanúsága szerint fehérborssal fűszerezett itala lecsendesíti a kolerikusokat, megnyugtatja a gyomrot és csillapítja szomjúságot.

VIII. Henrik állítólag 10 sillinget adott egy kis kosár eperért. Ez valószínűleg kis szemű erdei szamóca lehetett. Johann Ruellius botanikus a De Natura Stirpium Libri című könyvében az epertermesztésről így ír: “Vadon árnyékos helyen terem. Kertben termesztve nagyobb gyümölcsöket hoz.”

A szamócatermesztés története

1562-ben IV Henrik udvari orvosa úgy említi az epret, mint amelyet nemrégiben kezdtek kertekben termeszteni. 16 évvel később termesztésére vonatkozó információk találhatók a L’Agriculture et Maison Rustique -ban, megemlítve, hogy 3 évente ajánlatos átültetni és évente kell trágyázni. Mindebből kitűnik, hogy az epret az 1500-as években már termesztették. A XVI. Század végéig már több botanikai faját tartottak nyilván: Fragaria-F. vesca, F. moschata, F. viridis.

Camerarius német utazó és botanika professzor (1665-1721) szerint a fehér F. vesca különösen gyakori Báden környékén és Svájcban.

A folytontermő F. sylvestris semperflorens szintén az 1500-as években került a figyelem homlokterébe, mint az Alpokban folyamatosan termő eper. Sokáig úgy gondolták, hogy csak életereje miatt terem folyamatosan, 3-4 hónapon át tartó virágzása és késő novemberig tartó gyümölcs hozama miatt. Bár 1764-es újrafelfedezéséig nem került be a termesztésbe.

A harmadik fajtát, a zöld epret, F. viridis a Fekete Erdőben találták. 1588-ban Jean Thale német botanikus írta le először.

földieper termesztése

A szalmamulcs tisztán tartja a gyümölcsöt, kiszorítja a gyomokat, és gátolja a gombaspórák fölverődését, ezzel csökkentve a fertőzésveszélyt.

A szamóca termesztése, gondozása

A szamócák szabadföldi termesztésből származó gyümölcsei május utolsó harmadától június végéig frissen fogyaszthatók. Üvegházban, fólia sátorban vagy fóliával takart terülten 1 hónappal hamarabb is szedhető a szamóca. Tárolással csak 5-7 nappal hosszabbítható meg a fogyasztási idő. Cikk ajánlat: 7 tipp, hogy termesszünk mennyei aromájú szamócát; Ültessünk epres köcsögbeSzamóca konténerbenA földieper megújítása; .

A gyümölcs felhasználása

Kalória tartalma alacsony, egy tálka eperé 55 cal. Ezért diétázáshoz különösen ajánlott. Főétkezések között is fogyasztható. Kiváló vitaminforrás. Egy tálka eper C vitamin tartalma 88 mg, ami jóval meghaladja a napi ajánlott 45 mg-t.

Távolítsuk el a sérült szemeket. 0-5 C fokon jól levegőzött helyen tárolhatjuk néhány napig. Víztartalma magas, ezért ne takarjuk le. Csak tálalás előtt mossuk meg.

Szamócaszörp

Hozzávalók: 70 dkg szamóca vagy 60 dkg kerti eper, 40 dkg porcukor.
A megmosott és csumázott szamócát porcelán tálba tesszük, összetörjük, belekeverjük a cukrot, lefedjük, és egy napig állni hagyjuk. Ezután a levet szűrjük, és néhány percig mérsékelten forraljuk. A tetején képződött habot leszedjük.

eperszörp

Megnyílt a Kertlap Kertészeti Webáruház!

Jelentkezz Metszés Tanfolyamra!

Jelentkezz Kiskert Tanfolyamra!

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé, vagy új termék érkezik a Kertlap Kertészeti Webáruházba? Iratkozz fel a Kertlap hírlevelére!
E-mail cím:*