Nyári, őszi virágzású hagymások felszedése

Ágoston János

megismerhetjük hagymások őszi felszedésének fortélyait és összefüggéseit a virágzás idejével, a virághozammal, és a növény egészségi állapotával a következő szezonban.

Az őszi kerti munkálatok egyike az évelők és a nem télálló hagymás (A hagyma tulajdonképpen nagyra nőtt rügy.), gumós (A gumó erősen megvastagodott, gömbölyded, rövid szártagú szár.) és rizómás (A Rizóma más néven gyöktörzs a növények áttelelésére módosult részben raktározó szármódosulat.) növények felszedése is. Aki hagymás és évelő növényeket nevel, nagyon fontos tudnia, mikor kell azokat felszednie. A túl korai felszedés ugyanis csökkentheti a következő évi virágszámot, és előfordulhat, hogy a növény egyáltalán nem is fog virágozni. Súlyosabb esetben azonban a korai felszedés a növény pusztulásához vezet.

A legkényesebbek az évelő nyári – őszi virágzású hagymások. Természetes élőhelyükön egyes fajok rögtön az elvirágzást követően visszahúzódnak, a legtöbb hagymás életciklusa azonban csak a száraz időszak beköszöntével, vagy éppen az erőteljes lehűléssel fejeződik be. Kitartóképleteik, amíg csak tudnak, növekednek, hogy az elkészített tápanyagot raktározni tudják. Ezt a növekedést a rövidülő nappalok szintén serkentik.

kardvirág hagymagumó

Kardvirág hagymagumó. Egyes kardvirág fajták sok és nagy sarjhagymát nevelnek, mások keveset és aprót.

Gumók, hagymagumók

Meglepő, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szaporítóképletek október-november hónapokban hirtelen igen nagyot nőnek. Ebből következik, hogy minél később húzódnak vissza, illetve minél később szedjük fel őket, annál nagyobb méretű kitartóképletekhez juthatunk. A nagyobb méretű szaporítószervekből pedig hamarabb fejlődő, nagyobb és több virágra számíthatunk, gyorsabban szaporodnak, és a környezeti tényezőkkel és károsítókkal szemben általában nagyobb az ellenálló képességük is.

A minél későbbi felszedés előnyei után ismerkedjünk meg részletesebben a korai felszedés hátrányaival. A hagymagumóból kinövő új hajtás alapjából keletkezik az a hagymagumó, amit ősszel felszedünk. Az új hagymagumó egyrészt a régi hagymagumó tápanyagaiból, másrészt a vegetációs idő során keletkező új tápanyagokból épül fel. A korai felszedéssel kétszeresen is rosszat teszünk a növénnyel: nem tud kellő mennyiségű tápanyagot készíteni magának, és a régi hagymagumóból nem tudnak a még használható tápanyagok átáramlani az új hagymagumóba. Ezért fontos, hogy amíg a növény zöld, semmi esetre se szedjük fel, inkább várjuk meg, hogy magától leszáradjon! Eddigre általában már az összes tápanyag raktározásra kerül az új hagymagumóban.

tubarózsa hagymagumó

Tubarózsa hagymagumó

A hagymagumó a hagyma és a gumó tulajdonságait keverten mutató módosult föld alatti szár. Hagymagumós növények például a kardvirág (Gladiolus), frézia  (Freesia) , sáfrányfű  (Crocosmia), kikerics  (Colchicum) stb. Hasonlóan kezelendőek az álhagymagumós orchideák (például a Calanthe és a Pleione) és a koloncos gyökerű növények is, például a pletyka  (Commelina), a kurkuma (Curcuma), a dália (Dahlia ), a gyömbér (Kaempferia) és a gyömbérorchídea (Roscoea). Az álhagymagumó két szárcsomó között kialakult raktározóképlet. Koloncos a gyökér, ha gyökérágainak csúcsa hengeresen vagy kúposan megvastagodott.

dáliagumó tárolása tőzegben

Dáliagumó (koloncos gyökér) tárolása tőzegben

A gumó esetében több növekedési típust is megkülönböztetünk, így növényenként máshogy kell eljárnunk. A folyamatosan növekedő, nem pusztuló gumók – mint nevük is mutatja – szinte folyamatosan, egész évben nőnek. Esetükben kritikus időszak a kihajtás utáni 1-2 hónap, ugyanis ekkor alakul ki a gyökérzet és a végleges méret.

A begónia (Begonia) és gloxínia (Gloxinia) esetében a raktározott tápanyagoknak körülbelül 2/3-a, kisebb gumók esetében pedig majdnem az összes tápanyag a kihajtás és megfelelő méret elérésére fordítódik, ezért a szeptember végénél hamarabbi visszahúzódást mindenképpen kerülni kell. Amennyiben tehetjük, inkább várjunk ősz végéig, ugyanis ezek a növények – saját tapasztalataim szerint – minden általam eddig ismert növénynél nagyobbat tudnak nőni október hónapban. Két, számomra emlékezetes esetet említenék ennek alátámasztására. Kaptam egy Gloxinia-t, aminek nem volt gumója, mert szétrothadt. A hajtás ép részét elültettem egy hűvös, árnyékos helyre.

begónia gumók

Rügyező begónia gumók

Mindössze 3-4 hét leforgása alatt körülbelül 3 cm átmérőjű gumót képzett. Egy másik, tavaszi ültetésű Gloxinia gumó átmérője ősz végére a 10 cm-t is meghaladta, holott ültetéskor még alig volt nagyobb 4 cm-esnél.

A második növekedési típus a kontyvirágfélékre (Araceae) jellemző, és nagyon hasonlít a hagymagumónál leírtakra. Noha korai felszedésük nem okoz akkora problémát, mint a hagymagumónál, szeptember közepénél hamarabb ne szedjük fel a zöld növényeket. Ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk őket növekedni, a következő évben annál szebbek lesznek. A visszahúzódottakra persze ez nem vonatkozik. Hamarabb visszahúzódhatnak:  más néven csodagumó  (Sauromatum venosum vagy Typhonium venosum), csápvirág (Arisaema triphyllum vagy Arisaema speciosum, Arisaema candidissimum).

burgonyagumók

Burgonyagumók

A harmadik növekedési típusba az ággumó tartozik. Az ággumó az oldalágak megvastagodásával képződik. A gumó minden tápanyagkészletét a kihajtásra és a virágzásra használja fel, és csak ősszel kezdi kifejleszteni tarackjai végén az új gumókat, ezért egy augusztusi kiszáradás is végzetes lehet a növényre nézve. Az egyik legismertebb ággumós növény a burgonya  (Solanum tuberosum), melynek fejlődési stádiumait talán mindannyian ismerjük. A dísznövények közül ebbe a csoportba tartozik például a  Tropaeolum tuberosum (gumós sarkantyúka).

Hagymák

A hagymák esetében is fontos, hogy lehetőleg csak a lomb visszahúzódása után szedjük fel a növényeket. A hagymák ugyanis először méretükben növekednek, és csak utána kezdődik meg a raktározandó tápanyagok beáramlása az új allevelekbe. (Allevél a föld alatti hajtásokon található hártyás, pikkelyszerű levelek, rügypikkelyek és az élősködő növények szárát borító pikkelylevelek).

Erre a kitartó- azaz szaporítóképletre is jellemző, hogy inkább a vegetációs idő második felében, augusztus – október folyamán növekszik, ezért túl korai felszedésük a következő évi virágzás elmaradását okozhatja. A liliomoknál  (Lilium) különösen fontos, hogy a hagymákat csak a levelek hervadása után szedjük fel, ügyelve a talpgyökerek (a hagyma alján megjelenő gyökerek) épségére. Cikk ajánlat: Liliomok telepítéseLiliomok szaporítása.

amarilliszhagyma cserépben

Amarilliszhagyma cserépben

Felszedés után ültetésig nedves tőzegben tároljuk, hogy elkerüljük a hagyma kiszáradását. A talpgyökér nélküli, kiszáradt hagyma ugyanis később ered, és kevesebbet virágzik. Egyes hagymáknak vastag, tápanyagraktározó gyökereik vannak pl. amarillisz (Hippeastrum) hibridek, a  vérvirág (Scadoxus vagy régebbi besorolása alapján Haemanthus), melyek a hajtatást, a korai virágzást nagyban elősegítik, ezért lehetőleg ügyeljünk épségükre. Mindez magyarázatot ad arra, hogy a vágott virág termesztésből származó hagymák miért alkalmatlanok a hajtatás után virághagymaként történő forgalomba hozatalra. Vágott virág termesztésnél általában leveles szárral vágják a virágokat, így a növénynek nem marad tápanyag előállító “alkatrésze”. Ennek következtében a hagyma ugyan méretben megfelelő lesz, ám az allevelek csak kevés tápanyagot tartalmaznak, mely a következő évben csak a kihajtáshoz elég, a virágzáshoz nem. Kivételt képeznek természetesen azok a hagymások, melyek levéltelen száron vagy hajtáson hozzák virágaikat, mint pl. az ősszel kiültetendő nárcisz (Narcissus), vagy az előbb már említett  amarillisz (Hippeastrum).

Rizómák

Canna rizoma

Canna rizoma

A rizómák általában folyamatosan növekednek, és ezzel együtt folyamatosan kerülnek raktározásra a tápanyagok. A rizóma sajátossága, hogy csak az újonnan növő részén képes gyökereket fejleszteni, ezért a rizómás növényeket mindig virágzás előtt vagy után ültessük át, mert a vegetációs időszakban történő átültetés visszaveti növekedésüket. Ebbe a csoportba tartozik pl. a Iris germanica (kék nőszirom), a kerti kána (Canna × generalis) és a szerelemvirág (Agapanthus).

Az allevelekkel borított rizóma egészen máshogy viselkedik. Növekedésében a hagymára hasonlít, ugyanis itt az allevelek szintén raktározó szerepet látnak el. Az alleveles rizómák növekedése is addig tart, amíg a növény zöld, növekedésükre a rövidülő nappalhossz szintén serkentőleg hat. A hajtásrendszer leszáradása után ezek a kitartóképletek nyugalmi állapotba kerülnek, és csak néhány hónap múlva kezdenek újra hajtani. Esetükben is célszerű megvárni a visszahúzódást, és csak ezután felszedni, tárolni, forgalmazni. Ilyen növények például a mesevirág (Achimenes), a peremvirág (Kohleria), az háromszöglevelű madársóska (Oxalis triangularis). A rizómák között is előfordul húsos, raktározó gyökerekkel rendelkező növény. Az Oxalis triangularis-nál ezek a húsos gyökerek csak akkor képződnek, ha a csapadék eloszlása egyenetlen. Kizárólag vízraktározásra szolgálnak és csak a vegetációs időszakban növekednek. Ezzel szemben a szerelemvirág (Agapanthus) raktározó gyökerei már tápanyagot is raktároznak, és a növény nehezen ered, ha ezeket levágják.

Évelő virágtövek szaporítása, előnevelése

Profi, teljes spektrumú növénynevelő LED izzó (UFO), E27

Jelentkezz Metszés Tanfolyamra!

Jelentkezz Biokertész Tanfolyamra!

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé, vagy új termék érkezik a Kertlap Kertészeti Webáruházba? Iratkozz fel a Kertlap hírlevelére!
E-mail cím:*