Eperfa

“A gyümölcsnek bizony nagyon alárendelt szereppel kellett megelégednie az alföldi tanyákon. A legelső időkben a ház régi barátja, az eperfa, egyedül hirdette itt, hogy az ember erdőirtó és gyümölcskedvelő ősöktől származik.”
Rapaics Rajmund (1940): A magyar gyümölcs.

Morus alba

Eperfa bemutatása

Az eperfafélék családjába (Moraceae) mintegy 1500 fás, tejnedvet tartalmazó faj tartozik. Az eperfa nemzetségbe pedig 10-12 fajt sorolnak, mindegyikük lomhullató, egylaki cserje vagy fa.

A fehér eperfa (Morus alba) Dél-Kínából, Észak-Indiából származó, 10-15 méteres fa. Kérge narancsbarna, a fiatal hajtások tejnedvesek. A levelek változatosak: Leveleinek egy része mélyen karéjos, de az épszélűtől a különböző mértékben aszimmetrikusan tagoltig minden előfordul akár egy egyeden belül is. A levél színi oldala sima, fonáka kopasz, az erek mentén pelyhes. A levélszél durván fogazott. Egylaki, szélmegporzású. A virágok jelentéktelenek. A hosszú nyelű sárga barkaszerű bogban álló porzós virágok barkái lecsüngők, a sok, apró virágporszem nem allergén! A levélhónalji termős virágzat felfelé álló fejecskékből áll. A virágokon a lepel megmarad, elhúsosodik és a résztermésekkel együtt húsos, leveses terméságazatot alakít ki. Ez a málnára vagy szederre hasonlító eperfatermés. A színe fehér, piros, vagy sötétlila. Ehető. A Termés a madarak kedvenc csemegéje.  A kertész, ha eperről beszél az eperfa termését érti alatta, míg a köznyelvben használt epret szamócának hívja.

A fehér eperfát Európában gyakran együtt telepítették a fekete eperfával (Morus nigra). Hazánkban gyakran M. alba törzsre oltották a M. nigrát. A hibrid fajok megjelenése nehezíti a két faj elkülönítését. Alaki különbségek: a fekete eperfa levélfonáka érdesen szőrözött, a levélváll mélyen szíves, levélnyele rövidebb. Gyümölcse ülő és ízletesebb, mint a fehér eperfáé.

Morus nigra

Eperfa gyógyhatásai

Érdekes, hogy míg nálunk a fekete eperfa levele a szabadon forgalmazható drog, addig Ázsiában a fehér eperfa levele (Sang-Ye, Mori folium), az ágvég (Sang-Zhi, Mori ramulus), a gyökérkérge (Sang-Bai-Pi, Mori radicis cortex) és a termése (Sang-Shen, Mori fructus) szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvben. A fehér eperfa hatóanyagai fitoszterolok, ekdiszteroidok, triterpének, flavonoidok, cserzőanyagok, kalkonok, fahéjsav, stilbén származékok, benzofenonok. A gyümölcsben kimutattak még aminosavakat, iminocukrokat és glikoproteinket is. Levele vércukorszint csökkentő, antidiabetikus hatású, izomerő fokozó.

Eperfa gyógyászati alkalmazása: A gyökérkéreg fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő. Gyümölcse rák ellenes, antivirális és antibakteriális hatású. A tradicionális távol keleti gyógyászatban a leveléből készült teát megfázás, köhögés, szájüregi betegségek, szemgyulladás esetén, tejelválasztás fokozására; az ágak főzetét reumára, a gyökérkéreg főzetét köhögés ellen, ödéma- és gyulladáscsökkentőként, lázcsillapításra, diabétesz kezelésére, hashajtóként, féreghajtóként; a termést székrekedés esetén alkalmazzák.

Eperfa a kiskertben

Eperfa előfordulása: A századfordulón gyakori volt a falusi kertekben, termését frissen fogyasztották. Az Osztrák-Magyar monarchia idején útjainkat mindenhol ez a fa szegélyezte, de a selyemhernyó-tenyésztés céljára speciális ültetvényeket is létesítettek. Fáját a bognárok, kádárok nagyra becsülték, így komoly gazdasági jelentőséggel rendelkezett. Sajnos az útfásításoknak már a maradványai is eltűnőben vannak. A Duna árterében kivadulva gyakori. Ma parkfaként, vagy kiskertekben a gyümölcséért, helyenként vadgazdálkodási céllal ültetik.

Eperfa környezeti igényei: Fény- és melegigényes, de víz- és tápanyagigénye közepes. Tűri a szárazságot is. Talajban sem válogatós. Megél még a nyirkos mozgóvizes talajokon is. De a mélyrétegű, humuszos talajt meghálálja. Magvetéssel és fás dugványozással is szaporíthatjuk. Kiválóan sarjad. Jó várostűrő.  Magas, télen nyírt sövény kialakítására is alkalmas.

A díszkertbe való csüngő eperfa nem hoz termést.

A bókoló, csüngő, termés nélküli formák (Morus alba Pendula) ma kedveltebbek. A csüngő eperfa magas törzsre oltott, kis termetű díszfa, magasságát az oltás helye határozza meg. Nyáron érő termése ehető. Talajban nem válogat, napos, meleg fekvésbe való. Metszéssel jól alakítható. Kiváló szoliter növény.